Pellei József elmondása szerint a BMSZKI több civil szervezet és intézmény együttműködésével jelentősen megnöveli majd a téli hajléktalanellátás biztonságát. A BMSZKI az október 7. és 9. között Budapesten megrendezésre kerülő Hajléktalanügyi Szervezetek Szövetség (FEANSA) konferenciájának apropóján tartott sajtóbeszélgetést a hajléktalanok magyarországi helyzetéről. A FEANSA egy EU-s nemzetközi szervezet, amely a hajléktalansággal foglalkozik.
Az intézkedések között szerepel az egészségügyi ellátás kiterjesztése. Ennek a finanszírozását magára vállalta az Országos Egészségügyi Pénztár. Új létesítmény például a téli lábadozó, azoknak a hajléktalanoknak, akiket nem fogadnak a kórházak, de leromlott egészségügyi állapotuk miatt nem képesek már az utcán élni. A téli időszakban lesz ezen kívül 24 órás háziorvosi ellátás és mozgó orvosi szolgálat is az elesettek rendelkezésére áll majd. Tervezik még az étkeztetési programok kiterjesztését, valamint úgynevezett krízisautók is működni fognak. Ezek olyan hajléktalanokat szállítanak biztonságos helyre, akik ugyan igénylik még mentő ellátását, de önerejükből már nem tudnak eljutni egy szállóra. A krízisautó pár órán belül elszállítja a bajba jutott hajléktalant.
A téli program része a a férőhelyek számának növelése, illetve a nappali melegedők hétvégi nyitva tartása. Ezzel párhuzamosan az utcai szociális munkások fognak azon dolgozni, hogy felkutassák az ellátásból kimaradottakat és egy szállóra irányítsák őket. Pellei szerint ugyanis Budapesten nagyon rossz a szállók elosztása. A pesti oldalon ugyan sok szálló található, de a budai oldalón jóformán egyáltalán nincsenek. Télen, éjszaka, átfázva egy hajléktalannak nagy nehézség tömegközlekedéssel eljutnia Budáról, mondjuk, egy kőbányai szállóra. Bár eddig a szállók férőhelyei ritkán teltek be teljesen, de télen várhatóan nő majd a megszállni kívánó hajléktalanok száma. Télire 3600 férőhelyet tudnak biztosítani a budapesti éjszakai szállók. Kérdéses, hogy ennyi férőhely megoldja-e a problémát, ugyanis a fedél nélküliek száma ennek többszöröse Budapesten.
Megoldást jelenthetnének a szállók telítettségére az úgynevezett lakhatási programok, bár ezek még gyerekcipőben járnak Magyarországon. Ilyenkor a szociális központ télre bérel egy lakást a fedélnélkülieknek, többnyire azoknak, akik már rendelkeznek valamilyen keresettel (általában rendszeres alkalmi munkát végeznek). Tél elmúltával egyre csökkentik a támogatás mértékét, majd egészem elmarad a támogatás. Szerencsés esetben ekkorra rendelkezik a hajléktalan annyi keresettel, hogy bent maradhasson a lakásban.