A szép jövőt várják a hajléktalanoktól

A falu talpraállásában bíznak, ezért fogadnak be húsz hajléktalan családot a tarnabodiak. A helyiek szerint a falu lassan kihal, így jól jön a több mint 200 beköltöző felnőtt és gyerek. Akárcsak a befogadásukért cserébe kínált fejlesztések: a falubusz, az iskolabővítés és a saját mozi beindítása. A polgármester szerint busásan megtérül majd a falunak a segítség. Akik nem dolgoznak vagy nem tudnak beilleszkedni, azoknak pedig menniük kell.

"Nem kellett vakon belemenni ebbe a szerelembe" - mondja Pető Zoltán, a hajléktalanokat befogadó, alig 850 lelket számláló Heves megyei Tarnabod polgármestere. A faluban indul a szociális minisztérium, a Máltai Szeretetszolgálat és a Hajléktalanokért Közalapítvány támogatásával húsz, hajléktalan- és átmeneti szálláson élő, többgyermekes család költözik a faluba december és tavasz között. A családok saját otthont és kertet kapnak, ahol gazdálkodhatnak.

"Nem balekok vagyunk. Busásan megtérül" - magyarázza a polgármester a falu szempontjait. Nem csak a hajléktalanok otthonait újítják fel, hanem a megállapodás értelmében különböző fejlesztések is beindulnak a településen. Pető a 20 személyes falubuszt említi, ami szerinte sokat segít majd, mivel eddig rengeteg tarnabodi azért nem tudott munkát vállalni a környéken, mert nem volt olyan busz, amellyel beértek volna idejében. "Nem csak a betelepülteket, hanem az egész falut akarjuk rehabilitálni" - mondja.

Pető szerint csak addig bizonytalankodtak a helyiek, amíg pletyka volt, hogy ők lesznek a befogadó falu. Azután minél többet tárgyaltak, annál bizakodóbbak lettek, és végül azt mondták neki: vágjon bele, polgármester úr - meséli.

A tarnabodiaknak nem ismeretlen a helyzet. Két éve egy hatgyermekes budapesti hajléktalan asszony költözött a faluba élettársával. Harminc évvel ezelőtt pedig több mint 100 romát fogadtak be, amikor a tarnazsadányi cigánysort elmosta az árvíz.

Ificsapatot, mozit ígértek a falunak

"Egy szót se szólhatunk. Féltek, de minket is befogadtak, nekünk is jólesett, nekik is jó lesz, ha bekerülnek egy társadalomba" - mondja a helyi presszóban kártyázó férfiakat túlkiabálva Németh Attila, aki az 1974-es árvíz után érkezett a faluba. A középkorú roma férfi nem fél az érkező családoktól, "nem olyanok jönnek, akik a pályaudvaron laknak". Azt pedig kifejezetten biztatónak tartja, hogy az ígéretek szerint lesz munkahelyteremtés: létrehoznak egy foncsorozó üzemet, ahol 50 ember kaphat majd munkát. "A szegényebbeket kell a társadalomba felhozni, azt az életszínvonalat kell biztosítani, ami itt van" - mondja bizakodva, de azért azt elismeri: "alkalmazkodnunk kell".

Felesége, Anna, a helyi kisebbségi önkormányzat vezetője szerint a hajléktalan családok esélyt jelentenek a falunak az újrakezdésre. "Kevés a lakosság. A falu már elöregedett, és az öregek kihalnak" - magyarázza, miért fogadja be a falu a húsz családot, ami közel 220 embert - főleg gyerekeket - jelent. Szerinte van, aki tart a jövevényektől, és vegyesek a falusiak érzelmei, a falubusz, a beígért iskola- és óvodabővítés, a játszótér felújítása, az ifjúsági focicsapat és a mozi beindítása meggyőzte a többséget. "Ha a fele megvalósul, már az is jó" - mondja.

Némethék szerint mindenkinek jó lesz

Tarnabodnak nagy szüksége van a támogatásra. Nem csak a nagyobb fejlesztések hiányoznak, de a mindennapi szükségletek kielégítésével is gond van sokszor. "Most minden ember szociális juttatásokból él" - épp ezért az egyik legnyomósabb érv a hajléktalanok befogadása mellett az volt, hogy - az ígéretek szerint - a szeretszolgálat emberei segítenek majd a helyieken is. A szántást például mindenkinek elvégzik első évben ingyen, illetve vetőmagot és tyúkokat is ígértek a falusiaknak fél áron. Azt is megígérték, hogy visszakötik a vizet és a villanyt is azokba a háztartásokba, ahol díjtartozás miatt kikapcsolták - mondja bizakodva Németh Attiláné.

Tisztában van persze azzal is, hogy az államnak is megéri a hajléktalan családok betelepítése. Az asszony szerint az átmeneti szállásokon élők ellátása évi 3 millió forintba került, tarnabodi letelepítésük ennél olcsóbb. Még úgy is, hogy mindegyik családnak vásárolnak egy ingatlant. A tulajdonos az állam lesz, a családok viszont lehetőséget kapnak, hogy ott lakjanak és gazdálkodhassanak. A falusiakat pedig azzal nyugtatgatják, hogy a családok csak 2 év próbaidőre érkeznek. Ha nem tudnak beilleszkedni, akkor menniük kell. "Két évet adnak nekik, ha nem végzik el azt a munkát, amit kell, akkor vessenek magukra" - mondja Anna. Igaz, arról senki nem tud semmit, hogy hová mennek majd a beilleszkedésre képtelen családok és ki küldi el őket.

Féltünk az EU-tól is

"Meglátjuk" - mondja egy férfi, majd újabb kérdésünket meg sem várva elbringázik.

"Esélyt adunk azoknak is"

"Gyertek, baszd meg, így várunk e" - tárja szét karját Németh Béla, a falu féllábú festője, akit saját állítása szerint az ország legkomolyabb és leggyorsabb festői között tartanak számon: van, hogy csak tíz percig, de előfordult már az is, hogy három és fél napig dolgozott egy tájképen. A negyven felé járó roma férfi a falu határában lévő, omladozó házakból álló cigánysoron lakik feleségével és négy gyerekével. "Féltünk attól is, hogy belépünk Európába. De én azt mondom, hogy jobb lett. Érzi az ember, hogy adunk, de ad vissza kamatot is" - von párhuzamot az EU-csatlakozás és a hajléktalan családok érkezése között.

Felesége nem ért egyet vele. "Csak most tudtuk meg, hogy jönnek a bevándorlók" - panaszkodik. Szerinte a legnagyobb baj, hogy húsz év alatt nem fejlődött semmit a falu, és sokan nem boldogulnak azok közül sem, akik régóta itt élnek. "Nem bevándorlók, esélyt adunk azoknak is" - inti le férje. Lehet, hogy önhibájukon kívül kerültek szorult helyzetbe az érkező családok, úgyhogy segíteni kell rajtuk - magyarázza. Béla szerint azért, mert az érkezőknek is hasonlóak a problémáik, mint a tarnabodi szegényeknek: "a szociális háló, amibe beleestünk".

Sáling Gergő