Csepegő emberek tülekednek a postákon

2005. február 15. régóta rettegett dátum a postahivatalok dolgozóinak. Idén a továbbtanulni szándékozóknak és az egyéni vállalkozóknak is legkésőbb ezen a napon kell feladniuk űrlapjaikat és csekkjeiket. Az országban 305 posta hivatalosan is tovább tart kedden nyitva, de már hétfőn több hivatalban rossz idegállapotban, a szokásosnál később zártak a dolgozók. Budapesten kedd kora délután fél óra az átlagos várakozási idő, estére pedig szörnyű rohamot várnak a postások.

Kedden két jelentős csoport rohamozza meg a magyarországi postahivatalokat. Az egyéni vállalkozók és a továbbtanulók. Az első csoport adóbevallásához, a másik jelentkezési lapjához kér ajánlott levélhez szükséges űrlapot az üvegfalak mögött fáradtan dolgozóktól. A két határidő először esik egybe, mert a felvételileadás napja eddig március elseje volt. Az emberek hajlamosak a végső határidőig húzni kötelezettségeiket, így hétfőre és keddre nagy sorok alakultak ki a postahivatalokban.

"Tegnap este is fél kilencig még fogadtuk az embereket, pedig csak nyolcig vagyunk nyitva hivatalosan, és még utána kellett elkezdeni lezárni a pénztárakat, meg ami ilyenkor még kell. Persze ezért nem kapunk semmilyen pluszpénzt. De hát mit lehet csinálni, annyian álltak már sorba, hogy nem lehetett őket hazaküldeni. Nem tudom, hogy ma este mi lesz, én nem hoztam hálózsákot, de lehet, hogy kellett volna" - mondta egy postai dolgozó kedd délben az [origo]-nak egy átlagos napon is forgalmas postahivatalban.

A havas esőből postákba lépő emberek cipőjéről szürke tócsákban olvadt a hólé, az üvegablakokba vágott kerek beszélők előtt átlagosan félórás a sor. A legtöbb fővárosi postán már kora délután is csak oldalazva lehetett eljutni valamelyiknek a végére.

"Gyakorlatiasabb embereket kellene az állami hivatalokba ültetni. Lehet, hogy papíron jól néz ki a február 15-e, de hogy minek kellett a két dolgot egy napra tenni, azt nem tudom. Lehet, hogy sok egyetemet elvégeztek azok az emberek, de hogy az élethez semmi közük, az biztos" - méltatlankodtak többen is sorba állva.

"Tessék mondani, itt van WC?" - kérdezte egy régóta sorban álló egy postai biztonsági őrtől, aki sajnos nem tudott segíteni. "A gyerekeket sajnálom a legjobban. Itt álltak tegnap is holtfáradtan, aztán elfogyott a jelentkezési lap. Mehettek máshova újra sorba állni, aztán jöttek vissza feladni a lapokat. A nyomda csak 200 darabokat küld mindig, persze hogy elfogy. Miért nem lehetett ezt úgy megszervezni, hogy mondjuk legalább a nyomtatványokat kiküldték volna az iskolákba?" - méltatlankodott az együttérző securitys.

"Állítólag könyvesboltban érdemes!" - mobiltelefonált egy sorban álló fiatalember, aki elégedetten nyilatkozta, hogy már hetekkel ezelőtt megvette a nyomtatványt, így nem járt úgy, mint izgatottan érdeklődő barátja, aki nem talált már űrlapot. Néhányan, a többszörösen kunkorodó sorok mögött, vastag kabátujjakkal tompított könyökök döfködésétől zavarva töltögették ki a jelentkezési lapjukat. Volt, aki most döntötte el végleg, hogy közgazdásznak akar tanulni. A nyomtatványok miatt az evás adózók is bajban voltak: az ő űrlapjaik a múlt héten fogytak ki a boltokból, jelentősen megnehezítve a törvényes kötelezettségnek való elégtételt.

"Tegnap volt néhány hisztérikus ember, de nem ez a jellemző. Egy férfi azért kiabált, hogy miért nem nyitjuk ki az összes ablakot. Mondtam, hogy mert ennyien dolgozunk itt. Háborgott még, aztán visszakérdeztem: Maga ide ültetné a most érettségizett gyerekét havi hetvenezerért? Na látja, ezért nincs több ablak nyitva."

Magyari Péter