Horváth Balázs, az MDF elnökségének akkori tagja<br/>

 

A képviselőjelöltség rajtam maradt, mint szamáron a fül. Az első pillanattól részt vettem az MDF szervezésében, egyértelmű volt hogy indulok a választásokon is. Hihetetlen nagy volt a várakozásunk, világmegváltó hangulat uralkodott a pártban. Az első forduló éjszakáján este 11-kor indultam Veszprémből a Bem térre, akkor még valószínűnek tűnt, hogy már az első fordulóban bejutottam a Parlamentbe. Ott derült ki, hogy csak majdnem sikerült már akkor mandátumhoz jutnom. A két forduló között barkabontogató, húsvéti hangulat uralkodott a pártban. A második fordulót viszont már karosszékből nézhettem végig, akkora előnnyel nyertem. 8-án éjfél körül indultam Veszprémből a budapesti székházba. Útközben még beugrottam gratulálni a Várpalotán győztes MDF-es jelöltnek, és sok örömhírrel érkeztem a Bem térre. Ott is mindenki örült, de tombolásról szó sem volt. Mindenki keményen érezte, milyen elképesztő feladat szakadt rá. Nem ért váratlanul, hogy Antall belügyminiszternek kért fel, hiszen én készítettem a párt önkormányzati és rendőrségi programját. Szóba került, hogy igazságügyi miniszter legyek, Kulcsár Kálmán is mint utódjának gratulált április 9-én, de ezt nem vállalhattam, hiszen az ikertestvérem bírósági elnök volt.

Amikor az MDF elnöksége a miniszteri posztok elosztásáról döntött, minden lehetséges érintettet kiküldtek. A kisgazdákkal volt a legnehezebb megállapodni, Torgyán mértéktelenül nagy ambíciója már akkor jelentkezett. Antall az első kormányülésen arról beszélt, hogy ez egy kamikaze kormány, csak csalódást okozhat. Különös érzés volt először bemenni a belügyminisztériumba, megkezdeni a munkát. Rossz tekintélye volt a BM-nek, előtte életemben csak egyszer jártam ott, azt se tudta, hogy hol lesz a szobám. Nem volt működési szabályzat, amikor megpróbáltam megtudni, hogy miért van külön külügyi, és nemzetközi kapcsolatok osztálya, csak nehezen bökték ki, hogy utóbbi a III/3-as ügyosztály fedőneve.