Magyar Bálint, az SZDSZ akkori ügyvivője és kampányfőnöke <br/>

 

Akkor az V. kerületben laktam, tehát április 8-án ott szavaztam, aztán bementem a Mérleg utcai pártházba, majd késő éjjel a zuglói SZDSZ-irodába, ahol egyéniben indultam. A Mérleg utcában tudtuk meg az eredményeket, s egyértelmű volt a csalódás, hiszen a párt népszerűségének töretlen emelkedése felcsillantotta a reményt, hogy Magyarország legnagyobb pártjaként kerüljünk ki a választásokból. Én személy szerint nagyon jó eredménynek tartom, hogy liberális pártként ilyen eredményt tudtunk elérni, ha el is vesztettük a választásokat. De nem volt nagy ünneplés. Persze, az nagy öröm volt, hogy vannak választások, volt egy emelkedettség az egészben: történelmet csinálunk, a békés rendszerváltás nagy csodája a magyar történelemnek. De a tagság vereségként élte meg az eredményeket. Én az egyéni körzetemet megnyertem, s ez nagyon fontos volt számomra: nagy dicsőség volt, hogy a zuglói polgárok rám szavaztak. Ez egyfajta személyes elégtétel volt, túl azon, hogy a párt nem nyerte meg a választásokat.