Hazafiasságból mentek ügynöknek az MSZMP-sek

Az MSZMP tagjai sem úszták meg a beszervezést, így nem igaz az az állítás, hogy nem szerepelhetnek az ügynöklistákon azok az MSZP-s politikusok, akik tagjai voltak az állampártnak is - derül ki a HVG internetes kiadásában megjelent cikkből. Burány Sándor szocialista politikus korábban azt mondta, vélhetően azért hiányoznak a hétvégén megjelent ügynöklistáról az MSZP-s politikusok, mert az MSZMP tagjait tilos volt beszervezni. A hvg.hu által közölt dokumentumokból azonban kiderül: az 1960-as években a beszervezettek 20 százaléka párttag volt.

Beszervezték ügynöknek és informátornak az egykori párttagokat is - írja történészek kutatásaira hivatkozva internetes oldalán megjelent cikkében a HVG. Korábban többször felmerült, hogy azért nem szerepelhetnek az ügynöklistákon olyan szocialista politikusok, akik tagjai voltak az az MSZMP-nek is, mert az állampárt tagjait nem szervezték be. Burány Sándor szocialista politikus szintén ezzel indokolta, hogy miért nem szerepelnek MSZP-sek azon az ügynöklistán, amelyet szombaton jelentetett meg egy ismeretlen Szakértő '90 álnéven.

A hvg.hu szerint a korabeli adatok azt bizonyítják, hogy 1989-ben az állambiztonsági szolgálatokkal együttműködők 23 százaléka párttag volt. A párttagok többsége nem ügynök, hanem úgynevezett informátor volt. A két kategória közti különbség mindössze annyi, hogy előbbieket kényszerítették az együttműködésre, utóbbiak viszont önszántukból, a rendszer iránti lojalitásukból jelentettek.

Révész Béla, a témát kutató történész nem talált olyan iratot, amely a párttagok beszervezési tilalmát bizonyítaná. Egy 1958-ban kiadott irányelv viszont különleges körülmények között kifejezetten megengedhetőnek tartja a párttagok megkörnyékezését is. Ezt ráadásul külön jelenteni kellett a párt illetékes vezetőjének, ha a beszervezést valamilyen terhelő, kompromittáló adat felhasználásával hajtották végre.

A HVG internetes oldalán közölt dokumentumok szerint a belső elhárításnál, a kémelhárításnál, a BRFK politikai osztályán is jelentős volt a beszervezett párttagok aránya. Az 1960-as évek végére az összes beszervezett - ügynökök, informátorok vagy a titkos találkák, beszámolók helyszínéül szolgáló lakások tulajdonosai - személyek ötöde párttag volt, számuk meghaladta a 2600-at.

Többségük önként, hazafias alapon vállalta a munkát. Mindössze 2,5 százalékuk bevonásánál használtak fel valamilyen politikai, erkölcsi, gazdasági terhelő adatot. A hvg.hu-n közölt 1970-es dokumentum szerint egyiküket azzal zsarolták, hogy nyilas párttag volt és ezt nem jelentette. Szintén bűn és zsarolási alap volt, ha valaki beosztottjával akart disszidálni vagy nem jelentett egy állítólagos ifjúsági összeesküvést. Akad olyan is, aki óracsempészésen vagy tiltott műtéten bukott le. Volt, akit házasságon kívüli gyerekével vagy állítólagos nyugatot dicsőítő szavaival zsaroltak meg és ezzel kényszerítették együttműködésre. Egy személy pedig azzal szorult sarokba, hogy tagja volt a "Farkasok" fedőnevű ellenséges középiskolás csoportnak.

Révész szerint az 1960-as évek közepétől egyre nőtt a beszervezett párttagok aránya. Ezzel párhuzamosan tudatosan ügyeltek arra is a szolgálatok, hogy azokat ne szervezzék be, akiket hálózaton kívüli kapcsolatként használni tudtak. Ezek főleg az üzemi vezetők, KISZ-titkárok voltak, illetve olyan emberek, akik meggyőződésből jelentettek. A szocializmus végére az ilyen, nem beszervezett együttműködők száma jelentősen meghaladta az operatívan is együttműködőkét. Az ő jelentéseiket azonban csak akkor írták le, ha azok jelentőséggel bírtak, és külön nem rendszerezték, így utánuk kevesebb írásos bizonyíték maradt.