A december-januári enyhe időjárás miatt az elmúlt évekhez képest könnyebben vészelték át a telet a Magyarországon telelő vadon élő madarak. Drexler Szilárd, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársa az [origo]-nak elmondta: az enyhe időjárásnak volt köszönhető, hogy többezres csoportokban jelenetek meg Magyarországon az olyan Skandináviában fészkelő madarak, mint a csonttollú vagy a fenyőpinty. A Madártani Egyesület szerint évek óta nem érkezett annyi inváziós madár hazánkba és Szlovákiába, mint az idén.
Drexler szerint ugyancsak a kedvező időjárás volt az oka annak, hogy itthon maradt a túzokállomány. Idén ugyanis nem hullott akkora hó, ami a táplálkozásukat akadályozta volna. A túzok költöző ösztöne ugyanis csak a rendkívüli hidegben tör felszínre. Ez pedig azért jelent problémát, mivel a túzok rossz repülő, így a vonulás során sok veszélynek van kitéve, különösen a villanyvezetékek veszélyeztetik a többszörösen védett madarakat. Az 1984-85-ös és az 1985-86-os teleken például költözött a túzok, és a 2800 egyedből álló hazai állomány ezer madárral fogyatkozott meg.
Schmidt András, a környezetvédelmi minisztérium Természetvédelmi Hivatalának tanácsadója elmondta: az itthon telelő madarak mindegyikének megvan a maga túlélési stratégiája. A vízimadarak úszkálással gátolják meg, hogy egy adott területen befagyjon a tó, az úgynevezett lihogóban pedig kedvükre vadászhatnak. A baglyok a hóban csörtető rágcsálókra csapnak le, az énekes madarak pedig a rovarokról áttérnek a bogyókra.
Jellemző az is, hogy a költőző madarak sérült egyedei (gólya, gém, kócsag) itthon próbálják kihúzni a telet. A Madártani Egyesület munkatársa szerint rájuk nem is a hideg, hanem a táplálék hiánya jelenet veszélyt. Csak akkor képesek életben maradni, ha hőforrás közelében találnak valamilyen élelmet, illetve ha a lakosság táplálékkal látja el őket. A Nógrád megyei Szécsényben például a helyi lakosság etetett télen egy sérült fehér gólyát.