Ma Magyarországon több mint kétmillió diák tanul alap-, közép- és felsőoktatási intézményekben. Az alap- és középfokú oktatásban közel 1,8 millióan, a felsőoktatásban körülbelül 500 ezren rendelkeznek diákigazolvánnyal. A felsőoktatási hallgatók 1998 óta chippel ellátott azonosító kártyát kapnak, pontosabban vesznek tanulmányaik kezdetekor. Egy közoktatásban használatos diákigazolvány előállítási költsége 360 forint, az eljárási illetékkel együtt a diákoknak 500 forintot kell érte fizetniük. A chipkártyás diákigazolvány 1500 forintba kerül.
A diákigazolványt az Oktatási Minisztérium bocsátja ki, és annak háttérintézménye, a Diák-Bónusz Kht. végzi a diákigazolványon található chip felhasználásával kapcsolatos gyakorlati teendőket. A felsőoktatási diákigazolvány volt az első olyan, országos szinten bevezetett hivatalos "B" típusú biztonsági okmány, amely a legkorszerűbb kártyatechnológiát, az úgynevezett multifunkcionális mikroprocesszoros kártyát tartalmazta.
Háromszázezren elvben sem használhatják
A chip bevezetése kettős célt szolgált. Egyrészt a hamisítások megelőzését, mert a hagyományos érvényesítőmatricákkal könnyű csalni. Ha ugyanis valaki elveszíti az igazolványát vagy a matricát, újat kérhet. Aztán, ha mégis megtalálja, biztosan akad vevő rá. A diákigazolvánnyal ugyanis számos kedvezmény vehető igénybe, a BKV-bérlet például feleannyiba kerül. Egy budapesti diák nagyjából 50 ezer forintot spórolhat meg évente a diákigazolványával. Az elektronikus érvényesítés, amire a kártya elvileg alkalmas, megoldotta volna ezt a problémát.
A másik cél a diákok elektronikus azonosítása, az elektronikus fizetés - például tankönyvásárlásnál, fénymásolásnál vagy az egyetemi üdítőautomatáknál - és a szemeszterek elektronikus érvényesítése lett volna. A tervek között szerepelt, hogy a chipet használhatják a könyvtárakban vagy a kollégiumok új beléptetőrendszereinél is. Az 1998-tól kiadott chipes diákigazolványok főpróbáját hat évvel később, Szegeden tartották. Bár a próba jól sikerült, ma a félmilló chipes diákigazolványt a diákok elenyésző hányada használja a fenti célokra. A biztonsági funkció sem valósult meg, továbbra is a matrica jelzi egy-egy kártya érvényességét. Szőke Péter, a Diák-Bónusz Kht. ügyvezetője az [origo]-nak elmondta, hogy sajnálatosnak tartja, hogy a diákok nagy része nem tudta kihasználni az igazolványát. A félmillió diákból elvben kétszázezernek lenne erre lehetősége, mert "az országos rendszer sajnos nem épült ki". Ők azonban nemigen tudnak arról, hogy mire használhatnák a diákjukat. Budapesten a Hallgatói Információs Központ épületében például olcsón internetezhetnének vele.
A maradék háromszázezer diáknak elvi lehetősége sincs, hogy hasznát vegye a chipnek, amit megvásárolt. Az elmúlt években ugyanis a kormányzat nem tudott elég pénzt költeni megfelelő alkalmazások kialakítására. Ami az egyetemeket illeti, az ügyvezető szerint érthető, hogy nem költöttek erre. "Belátom, hogy ha választaniuk kell, hogy kiépítsék a rendszert, ahol használhatóak a chipek, vagy felújítsanak egy omladozó tantermet, az utóbbit választják" - fogalmazott. "Az is igaz, hogy sokszor egy-egy új rendszer, például egy kollégiumi beléptető kialakításánál, figyelmen kívül hagyták a diákigazolványban lévő chipet, és új kártyát adtak ki feleslegesen" - tette hozzá. Az ügyvezető szerint a kormányzat tanult az elmúlt hét évből, és a következő időszakban mindent megtesznek, hogy használhatóbbá tegyék a diákigazolványokat.
Készül a még modernebb diákigazolvány
Ugyanakkor új típusú chippel rendelkező kártyák kiadását is tervezik. Szőke Péter elmondta, hogy az új, korszerűbb chippel lehetőség lesz elektronikus aláírásra, és e-bérletként is funkcionálhat majd a tömegközlekedési eszközökön. Előreláthatólag 2006 elején kezdik kiadni ezeket a diákigazolványokat. Hogy jobban lehet-e használni őket a gyakorlatban, az a további fejlesztésektől függ. Az a félmillió diák, aki fejenként ezer, összesen mintegy félmilliárd forinttal többet fizetett a gyakorlatilag szinte használhatatlan chipes kártyájáért, ebben már nem érdekelt.
Matalin Dóra