A vádlottak 2002. novemberében ügyvéd foglalkozású vádlott-társuk közreműködésével olyan valótlan tartalmú keresetleveleket nyújtottak be az ország különböző megyei bíróságaira, amelyeknek valós jogalapja nem volt, az azokban szereplő követelések nem voltak valódiak. Céljuk az volt, hogy a fiktív keresetlevél illetékének lerovása során felhasznált hamis illetékbélyegek értékét a későbbiekben a perek megszüntetését követően az illetékes megyei illetékhivataltól visszaigényeljék.
A fenti elkövetési módot a vádlottak több mint 150 esetben alkalmazták különböző megyei illetve városi bíróságokon. A bíróságok érdemi intézkedéseinek megtétele előtt megegyezésre, valamint a követelés megfizetésére hivatkozással megszüntetett perekben több mint 139 millió forint értékben használtak fel hamis illetékbélyeget.
A megyei illetékhivataloktól visszakért - hamis illetékbélyeggel lerótt - eljárási illeték visszatérítésével azonban lényegesen kevesebb összegű kár keletkezett, mivel a vádlottak nem minden esetben igényelték vissza a per megszüntetése után az összeget, részben pedig a büntetőeljárás megindulása akadályozta meg annak visszautalását.
A vádlottak cselekménye következtében csaknem hatmillió forint kár érte az illetékhivatalokat, valamint mintegy 17,5 millió forint volt a visszaigényelt, de vissza nem utalt, tehát veszélyeztetett érték.
Az ügyészség a vádlottakat - akik valamennyien szabadlábon védekeznek -bűnszövetségben, folytatólagosan elkövetett bélyeghamisítás bűntette, különösen nagyértékre elkövetett sikkasztás bűntettével (elsőrendű vádlott), magánokirat-hamisítás vétségével, jelentős kárt okozó, folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett csalás bűntettével és más bűncselekményekkel vádolja.