Ellenállnak az új út helyén lakó csepeliek

Legalább tizenkét éve tervezi a főváros a csepeli gerincút megépítését, mely a városrész központját fogja tehermentesíteni. A nyomvonalon azonban útban van néhány utca és az ott lakók. A főváros megvenné a házakat a lakóktól, akik elköltöznének, de szerintük nevetségesen keveset ajánl a főváros, amiből nem tudnak másutt új életet kezdeni. A vita jelenleg összesen 145 millió forintról szól.

A csepeli Magyar utca egyik oldalán lakóknak el kell költözniük, mert ennek a helyére épül majd az új Gerincút. Hasonló helyzetben vannak a Csőgyár utcaiak is. A főváros az ott lakóktól megveszi házaikat, és így el tudnak költözni. Azok, akik még nem költöztek el, azt mondják, elmennének, ha a főváros tisztességes árat fizetne házaikért. A két tucat érintett család hosszan harcolt a kerülettel és a fővárossal elfogadható árakért. A közigazgatási hivatal végül újra felbecsülte a házak értékét, és a főváros által felkínáltnál körülbelül negyven százalékkal magasabb árat állapított meg az ingatlanokért. Ezzel megindult a kisajátítási eljárás, és a lakóknak augusztus 10-éig kellett volna elköltözniük. A főváros azonban megtámadta a döntést, és visszaperelte a közigazgatási hivatal által megszabott magasabb árakat. A lakók meg azért perelték ugyanezt a döntést, mert még több pénzt akartak és nem tudtak volna határidőig elköltözni. A bíróság friss végzése semmissé tette a kisajátítást és a kifizetéseket.

Vannak azonban olyanok, akik már felvették, sőt el is költötték a pénzt. Nekik, ha már elköltöztek, a főváros szerint nincs teendőjük, az ott maradókkal pedig a nyári szünet után folytatódik a pereskedés. A csepeli önkormányzat 2003-ban átvállalta az előkészítést, és a közvetítő szerepet a lakók és az építtető főváros között. A többséggel sikerült megegyezni és ők már elköltöztek: a csepeli önkormányzat szerint boldogan, a Magyar utcaiak szerint csalódottan.

Az ott maradók még harcolnak

"2002-ben, mikor ideköltöztünk, azt mondta azt önkormányzat, hogy nem lesz bontás az utcában, mert ez nincs benne az ötéves tervben. Úgyhogy mi felújítottuk ezt a házrészt, új vezetékeket tettünk fel, bevezettük a gázt, levertük a vakolatot. Most meg el kellene költöznünk" - mondta az [origo]-nak Kunu Károly, aki a Magyar utcában lakik családjával. A házban több család lakott, de ők már elköltöztek, a szomszéd telkeken pedig lebontották a házakat. "Amikor a szomszédok elköltöztek, azonnal elkezdték bontani a ház tetejét. Az egyik munkás azt mondta nekem, hogy húzzak el a fal tövéből mert rám borítja a törmeléket" - mondta Kunu Károlyné.

A család szerint amikor a másik házrészben lakók is elköltöztek, rögtön munkások jöttek és bontani kezdtek. "Engem úgy hívtak fel a munkahelyemen, hogy jöjjek haza, mert most szedik le az ajtót-ablakot" - mondta Kunu. A ház elején látszik, hogy elkezdték bontani, a tulajdonos úgy-ahogy bedeszkázta a réseket, a házszámot pedig a bontáskor leszedték az épületről. Az uvarban egy saját készítésű "Lakott épület!" tábla áll.

A környéket - az utca egyik oldalát, ahol majd a gerincút épül - felveri a parlagfű, a félig lebontott házak tetejének helyét benőtte a gaz, és minden tele van szeméttel. A még ott maradtak régóta mondják, hogy az önkormányzat érdekeik képviselése helyett hagyta nyomortanyává válni az utcát. "A múltkor rablót fogtunk a padláson. Volt, ahová betörtek és kifosztottak egy műhelyt, ellopták az összes kukát. A romok között hajléktalanok laknak. Még komoly bűncselekmény is történt, itt nem messze megerőszakoltak egy nőt" - panaszolták Kunuék.

A Kunu család ingatlanát először 12 millióra becsülték, majd egy másik felmérés mindössze kilenc és fél milliós értéket állapított meg. Idén márciusban a Közigazgatási Hivatal tízmillióra értékelte a házat. Kunu Károly nem érti, hogyan eshetett két év alatt kétmilliót a házrész értéke, és tízmillió forint szerinte nagyon kevés egy rendesen felújított házért. "Ennyi pénzért nem tudunk hasonló lakást venni, így nincs hová mennünk. Vagy vegyek egy panel garzont?" - tette fel a kérdést Kunu Károlyné.

Két éve még nem tudtak az útról

Magyar utca, Csepel

Az általunk megkérdezett Magyar- és Csőgyár utcaiak azt mondták: 2003 előtt nem is sejtették, hogy mi készül az utcák helyére. "Akkor bedobtak egy szórólapot a postaládánkba, onnan tudjuk. Aztán felmértek bennünket, a mi házunkat 23 millióra" - magyarázta Szendi Imréné, aki a Magyar utcában lakik. "Egy évvel később azonban majdnem hárommillióval kevesebbre becsülték a házat, de volt, akinek tizenkétmillióval kevesebbre, mint az első felméréskor" - tett hozzá. Szendiék nem tudják, mi lesz velük, de a növényeket az idén már ládába ültették, hogy ha el kell menni, vihessék magukkal. A házaspár ugyanis jórészt a kertjéből él. "Zöldkárra is nevetségesen keveset adnak. Ha kivágom tüzifának a meggyfámat és eladom, akkor is többet kapok. Ez az életünk munkája, nem adom oda az államnak" - háborgott Szendi Imre. A házba önerőből vezették be a gázt, csatornázás viszont nincs, mert azt nem engedélyezték az útépítési tervek miatt. A házaspár úgy tervezte, hogy még az unokáik is a Magyar utcában fognak lakni, de most hajlandóak lennének elmenni - több pénzért.

Fokt István száz négyzetméteres házáért kevesebb mint 15 milliót ajánlott a főváros, a közigazgatási hivatal becslése szerint viszont 22 milliót ér a ház. Ezt most perli vissza tőlük a főváros. "Nincs mit tenni, várunk a per végére" - mondta Fokt. "A forgalmat már húsz éve részben az utcánkba terelték. Csatorna nincs, az ablakig csapják fel a sarat a kocsik. Ha két kamion eldübörög előttünk, majdnem megreped a ház" - tette hozzá.

Csepel nem érti a fővárost

A Fővárosi Önkormányzat megkeresésünkre egy közleménnyel reagált, melyben az áll, hogy a kisajátításról folyó per még folyamatban van, de a bíróság azért függesztette fel a kisajátítást, mert az hátrányt okozna a lakóknak. "Ha ezeket az ingatlanokat lebontják most, akkor nem lehet reálisan megállapítani az értéküket" - áll az állásfoglalásban. A városháza szerint "további szakértői vizsgálatra van szükség, hogy kiderüljön mennyit is érnek pontosan ezek az ingatlanok". A bíróság bontási tilalmat is elrendelt.

A csepeli önkormányzat beruházási főtanácsadója, Szlávik Zoltán az [origo] megkeresésére elmondta: szerinte a közigazgatási hivatal tisztességes árakat szabott meg, és a két utcában lakók nagy részével sikerült is már megegyezniük. Szerinte mindössze néhány család küzd még mindig. Szlávik szerint sajnálatos, hogy "politikai síkra terelődött az ügy". A kérdésre, hogy miért állhat érdekében a fővárosnak hosszasan pereskedni 145 millióért, amikor az út több mint ötmilliárdba fog kerülni, Szlávik azt mondta: érthetetlen számukra a főváros hozzáállása. "Itt emberi életeket kellene elrendezni. Vannak kisnyugdíjasok, akiknek kevés a pénze, és lerobbant házban élnek, de azért a hátralévő éveiket még le tudnák élni ott. Most kapnának hárommilliót, abból nem tudnak elköltözni" - mondta.

Kétszázmilliárdos beruházás útjában állnak a házak

A gerincút megépítése azért különösen fontos a főváros számára, mert egy központi szennyvíztisztítót akarnak Csepelre építeni, amely fél Budapest szennyvizét tisztítaná. A beruházás legalább 180 milliárd forintba kerülne, ezt részben uniós forrásokból fedeznék. A tisztítót azonban a Gerincút nélkül nem lehet megépíteni, mert Csepel utcáin nem lehet ekkora mennyiségű építőanyagot odaszállítani.

A gerincút megépítése először 1993-ban került szóba, akkor azt ígérte a főpolgármester, hogy három éven belül megépül az út. Az első szakasz megépítése ötmilliárd forintba kerül. Szlávik Zoltán szerint az építkezésnek egyelőre nem csak az ottmaradt lakók ellenállása szab gátat, hanem az is, hogy engedélyezett építési tervek még nincsenek.

Wirth Zsuzsanna