A Fővárosi Önkormányzat megbízásából a Studio Metropolitana Budapest építészetéről kérdezte a lakosokat, illetve vezető építészeket. A fővárosiak építészeti értékesség szempontjából kilenc európai nagyváros közül Budapestet csak a hatodik helyre sorolták. A legszebbnek Rómát, Párizst és Prágát találták. Ezeket a városokat világvárosinak, igényesnek, megfelelően felújítottnak, karbantartottnak és tisztának tartják. A szakértők azonban felhívták a figyelmet arra, hogy a válaszok sokszor inkább a városokról kialakult képet, mintsem a valós helyzetet tükrözik, mert Róma például zöldterületek tekintetében elmarad Budapesttől. Berlint, Varsót és Isztambult problémás városoknak tartják a megkérdezettek, szerintük sok helyen elhanyagoltak és elmaradottak.
Ami Budapestet illeti, a város lakói elsősorban a történelmi városrészeket, a Várnegyedet, a Belvárost és a Budai hegyvidéket kedvelik. Ezek a területek a válaszadók szerint egységesek, harmonikusak, különlegesek, kifinomultak. A történelmi részek monumentális, reprezentatív épületeit egyszerre tartják világvárosinak és magyarosnak. Legegységesebbnek pedig Újlipótvárost látják. A város legcsúnyább területeinek a külső kerületeket tartják, elsősorban a lakótelepeket. A megkérdezettek szerint szegényesség, elmaradottság, elhanyagoltság jellemzi ezeket a városrészeket. A kutatás készítői megjegyezték, hogy a lakótelepeken élők mindig jobbnak tartják környezetüket, mint azok, akik csak kívülről látják ezeket a városrészeket.
A fővárosiak építészeti ízlése meglehetősen konzervatív. A történelmi, polgári épületeket szépek, esztétikusak tartják, szemben a modern házakkal. A 60-as, 70-es évek a modern stílusjegyeit magukon hordozó épületei taszítóak a válaszadók számára: egységesen "szocreálnak" nevezték őket. A kortárs épületeket, bár újító szellemű, modern építményeknek látják, mégsem szeretik. Ebbe a csoportba tartozik például az Alkotás Point, az East-West Center, az ING székház.
Az összes panelt lebontatnák
Megkérdezték az embereket néhány aktuális városrendezési problémáról is. A fővárosiak több mint negyede teljesen elzárkózik a leromlott állagú belvárosi házak lebontásától, további harmaduk pedig csak akkor tartja ezt elfogadhatónak, ha az épület felújítása aránytalanul sokba kerülne. A panelházakat viszont lebontatnák: a megkérdezettek fele válaszolt így. Valamivel kevesebben, 44 százalékuk a megtartásukra és felújításukra szavaz. Ami a toronyházakat illeti, csak a budapestiek negyede támogatja, hogy legyenek tíz emeletesnél magasabb házak a városban. A többség - különösen az idősebb korosztályok - határozottan ellenzik a toronyházakat.
A megkérdezett építészek különbözően látják a várost. Az egyik csoportjuk szerint bár kicsit poros, de alapvetően szép hely, ahol a fejlődés épp napjainkban kezd jobban megindulni. Az építészek több mint fele azonban a régi és az új építészetet is színvonaltalannak tartja, a fejlődést pedig határozatlannak, koncepciótlannak. Úgy látják, hogy Budapest egy "élhetetlen város".
Az építészek elmondták, hogy a rendszerváltás utáni budapesti ingatlan-beruházásokra három dolog, az irodaházak, a plázák és a lakások építése jellemző. Az általános vélemény mindhárom fejlesztési irányról meglehetősen rossz. Az építészek szerint ezekre a beruházásokra a profitmaximalizáló hozzáállás, az olcsó technológia és a terület minél nagyobb arányú beépítése jellemző.