Bera Márta, a program projektvezetője az [origo]-nak elmondta: a 19. század ötvenes éveiben kihalt hódok visszatelepítése még 1985-ben indult el Magyarországon. Az akciót kezdetben a Hortobágyi Nemzeti Park koordinálta, majd az 1996-ban hazánkban akkor létrejövő WWF vette át a hódok ügyét. A program keretében a környezetvédők évente körülbelül 20-30, 1996 óta összesen 160 példányt engedtek szabadon.
Az első hódokat a Duna-Dráva Nemzeti Park gemenci területén eresztették el, míg később a Hanság vidékére is került néhány egyed. 2001 óta folyik a betelepítés Tiszára, a Felső-Tiszától fokozatosan dél felé haladva igyekeznek meghonosítani a legnagyobb hazai rágcsálót a folyó hazai szakaszán. A program részeként a hódok életét folyamatosan figyelik, és ennek alapján az eddigi betelepítések sikeresnek mondhatók.
A több éve tartó akció végcélja, hogy létrejöjjön Magyarországon egy körülbelül ezer példányos hód-populáció, mert az már stabilnak mondható és képes fennmaradni. A szakértők jelenleg körülbelül 500-ra becsülik a hazai populációt. Ennek részét képezik azok a példányok is, melyek a környező országokból úsznak át, köszönhetően az ottani sikeres visszatelepítéseknek. Így fordulhat elő, hogy a Szigetközben és a horvát határhoz közeli Tornyiszentmiklós mellett is találkozhatunk Európa legnagyobb testű rágcsálójával. Sőt, augusztusban szintén a horvát határhoz közel, a Mura folyó egyes szakaszain is láttak hódot - mondja Bera Márta.
Az eurázsiai hódnak (Castor fiber) a 19. századig kiterjedt élettere volt Európában, főleg a folyó menti ligeterdőkben lehetett találkozni jellegzetes, gátszerű odvaikkal. Azonban prémje miatt vadászat indult ellene és élettere is fokozatosan leszűkült, így eltűnt a legtöbb ország faunájából. A rágcsálók megcsappant egyedszámára először Svédországban figyeltek fel, ahol már az 1920-as évektől elkezdték visszatelepíteni őket.