Kézdi-Kovácsot is beszervezték Szabó mellett

Kézdi-Kovács Zsolt rendező az Élet és Irodalom hetilap pénteki számában felfedi, hogy ő Szabó István másik évfolyamtársa, akit 1957-ben letartóztatott és beszervezett a titkosszolgálat. Állítása szerint csak jelentéktelen dolgokról jelentett. Amikor Szabó ügynökmúltja kiderült, az [origo] Kézdi-Kovácsot is megszólaltatta, aki akkor azt nyilatkozta: senkinek sincs joga ítélkezni a beszervezettek felett, amíg nem vonják felelősségre a rendszer működtetőit.

Kézdi-Kovács Zsolt 2002-ben, Esterházy Péter Javított kiadás című könyvének megjelenésekor vetette papírra állambiztonsági beszervezésének részletes történetét, amelyet azonban csak most, az Élet és Irodalom pénteken megjelenő számában hoz nyilvánosságra. Az [origo] kérdésére a rendező elmondta: nem tudja, mikor fedte volna fel ügynök-múltját, ha Szabó Istvánt nem leplezik le nemrégen, de jelentéseiről további részleteket nem kívánt közölni.

A rendező írásában bevallja, hogy ő is készített jelentéseket a Máriássy-osztály rendezőhallgatóiról, miután Szabó Istvánnal és egy másik diáktársukkal, Kardos Ferenccel együtt 1957-ben letartóztatták és megfenyegették.

Szabó Istvánról szintén az ÉS-ben, január végén megjelent cikkben fedte fel Gervai András, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatójaként jelentéseket írt az állambiztonsági szolgálatoknak. A világhírű filmrendező beismerte ügynökmúltját, amit először azzal indokolt, hogy így akarta megmenteni barátja, Gábor Pál életét, aki részt vett a Köztársaság téri pártház elfoglalásában, és ezért okkal tarthatott megtorlástól. Későbbi nyilatkozatában Szabó azonban már arról beszélt, hogy elsősorban magát akarta menteni.

Kézdi-Kovácsot, Szabót és az 1999-ben elhunyt Kardos Ferencet 1957-ben tartóztatták le. Kardos nevét Szabó István már korábban felfedte, de a harmadik diáktárs kilétére mostanáig nem derült fény, Szabó arra hivatkozott: nem nevezheti meg, mert az illető még él.

Kézdi-Kovács Zsolt vallomását az 1957 februári letartóztatásuk történetével indítja, részletesen beszámol arról, hogyan vitték el mindhármukat "bőrkabátos" alakok egy színházi előadás szünetében. Szabótól és Kardostól elkülönítve, három napig tartották fogva. A rendező emlékei szerint egyáltalán nem tudta, mit követtek el ők hárman, bár tudta, hogy nincs szükség valódi bűnökre: "nem harcoltam, gyáva voltam, jóformán nem vettem részt semmiben, vagy csak annyiban, amennyiben a többi főiskolás".

A kihallgatásokon az "ellenforradalomban" részt vevőkről kérdezték, de állítása szerint ő sem beszélt Gábor Pálról, pedig tudta, hogy részese volt a Köztársaság téri eseményeknek. Sőt, 1956. október 30-án az utcán találkozott is Gábor Pállal és egy barátjával, amikor ők éppen fegyverért mentek még a pártház ostroma előtt. Ha ez kiderül, Gábor Pált biztosan kivégzik - írja. Szabó Istvánhoz hasonlóan meséli el, hogyan fedezték fel évfolyamtársai diáktársukat az '56-os híradófilmeken, amiről aztán hallgattak.

Léva Béla néven jelentett

Kézdi-Kovács Zsolt elmondása szerint, bár tudomása volt olyan dolgokról, amelyek másokra, például Szabó Istvánra vagy diáktársukra, Gyöngyössy Imrére nézve terhelők voltak, de ezekről nem beszélt a kihallgatótisztnek, aki beszervezését követően az összekötője is lett. Végül aláírta a beszervezéséről szóló nyilatkozatot, és egyik saját novellájának főhőse után a Léva Béla fedőnevet választotta. Mint leírja, rettegett attól, hogy nem engedik ki, vagy internálják, de a legszörnyűbb az a félelem volt, hogy nem mehet vissza a főiskolára. Így inkább vállalta, hogy együttműködik az állambiztonsági szolgálattal és beszámol arról, milyen a hangulat a főiskolán.

Szabó leleplezésekor is nyilatkozott Kézdi-Kovács

A rendező ír arról a nagyon szoros kapcsolatról, ami a 10 fős főiskolai osztály tagjait összekötötte, ezért próbálta egy ideig az időt húzni és elkerülni a találkozásokat a kapcsolattartójával. Később megfenyegették, így kénytelen volt elkezdeni jelentéseket írni. Rövid, egy-két oldalas hangulatjelentéseket kértek tőle a főiskoláról, az ott uralkodó légkörről, a beszélgetéseik témájáról, valamint azonnali jelentést, ha valami rendkívülit tapasztal. Kézdi-Kovács Zsolt azt állítja, nem emlékszik, miről adott információkat, de mindig csak általánosságokat tartalmazó jelentéseket adott le. Neveket csak egyetlen esetben adott ki, amikor egy olyan összejövetelről számolt be, amiről amúgy is tudomása volt a belügynek. Később egy időre egy másik összekötőt kapott, akivel már nem presszókban, hanem a főiskola akkori igazgatójának lakásán kellett találkoznia, de beszélgetéseikre sem emlékszik.

Nem tudni, miért, de egy idő után nem kerestek többé - írja le Kézdi-Kovács Zsolt a cikkben, de még évekig szorongott, hogy megint felbukkannak nála. Nem nevez meg konkrét időpontot, de írásából az tűnik ki, hogy 1958 őszén szakadt meg a kapcsolata a titkosrendőrséggel.

1969-ben két másik rendező garanciavállalásával, de már külföldre is elutazhatott egy filmbemutatóra. A nyolcvanas évek elején irategyeztetés ürügyével behívták a katonasághoz, ahol a belügy két embere várta, és felajánlotta: "elevenítse fel velük a kapcsolatot". Kézdi-Kovács elmondása szerint határozottan visszautasította őket, és nem is nagyon erőltették az együttműködést. A cikkben megerősíti, hogy Szabó Istvánnal és Kardos Ferenccel soha nem beszéltek a beszervezésükről.

Amikor Szabó István ügynökmúltjára fény derült, az [origo] Kézdi-Kovács Zsoltot is megkérdezte, mit gondol az ügyről, mert Szabó róla is jelentett. Akkor azt nyilatkozta, nem akar erről beszélni, mert nem ismeri az egész történetet. Lassan ötven évvel az események után egyébként is nagyon nehéz mindezt megítélni, ráadásul nem láttam, hogy a mechanizmus működtetői közül bárkit is felelősségre vontak volna - tette hozzá. Márpedig addig senkinek sincs joga ítélkezni a beszervezettek felett - mondta Kézdi-Kovács. A filmrendező akkor arról is beszélt, nem lehet véletlen, hogy Szabó leleplezése éppen a Filmszemle előtt történt.