Pokorni Zoltán

Az ellenfelekkel szembeni támadásoktól, bírálatoktól Pokorni Zoltán sem riad vissza, ugyanakkor érezhetően visszafogottabban szólal meg, mint több párttársa. Jellemzően elgondolkodó, olykor filozofáló hangot üt meg, és hajlamos az önkritikára is.

A Fidesz tavaly nyári kongresszusán például elismerte, hogy követtek el bizonyos hibákat kormányzásuk idején - szerinte ilyen volt például, a sokak által agresszívnek tartott kommunikáció -, és visszafogottságra, önmérsékletre szólította fel a párt tagjait és szimpatizánsait. Figyelmeztetett arra, hogy a Fideszben a gőg leselkedő veszély, és megemlítette azt is, hogy ő maga is tett olyan hangvételű nyilatkozatot, amelyet utólag már megbánt.

Bár Pokorni már vesztett pert Gyurcsány Ferenc jó hírnevének megsértése miatt, személyek elleni támadásokban általában nem szokott részt venni, és parlamenti felszólalásaiban is inkább használ elvontabb képeket, mint gúnyos megjegyzéseket. Mondandóját is sokszor olyan fordulattal fejezi be, hogy "kérem, fontolják meg" vagy "reméljük, még időben észreveszik". Televíziós vitaműsorokban - főként oktatási témákban - többször előfordult, hogy SZDSZ-es vagy MSZP-s vitapartnerei egyszerűen Zolinak nevezték, amire más fideszes politikusok esetében elvétve akad csak példa. Ez annak jelzése lehet, hogy szakpolitikusként normális viszonyt alakított ki a másik oldal több politikusával is.

Ez a mérsékelt, megértő szerepkör nyilván nem áll távol Pokornitól, aki a katedráról érkezett a politikai pályára. 1987-ben szerzett magyar-történelem szakos tanári diplomát az ELTE BTK-n, és egészen 1994-ig tanított is a Toldy Ferenc Gimnáziumban. Alapító tagja volt a Pedagógusok Demokratikus Szervezetének, és tagja volt a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának, így együtt dolgozott többek között az SZDSZ-es Horn Gáborral is. Szakszervezeti pozícióiról 1993 októberében mondott le, mikor belépett a Fideszbe. Politikusként sem szakadt el szakmájától, ő lett ugyanis a párt oktatáspolitikai kabinetvezetője, majd az Orbán-kormány megalakulásától kezdve, egészen 2001 júliusáig oktatási miniszterként dolgozott.

Miniszteri posztjától azért vált meg, mert elvállalta a párt elnöki posztját, amit akkoriban szintén azzal hoztak összefüggésbe, hogy a pártban az addig elnöklő, radikálisabb nyilatkozatairól ismert Kövér László helyére, egy mérsékeltebb, kevésbé megosztó személyiséget akartak a Fidesz élére állítani. A 2002-es választást ugyan vele sem sikerült megnyernie a Fidesznek, de a párt élvonalából azért nem tűnt el.

Kivéve egy rövidebb időszakot, 2002 júliusában ugyanis a nyilvánosság előtt elismerte, hogy apja, a rendszerváltás előtt, együttműködött az állambiztonsággal, és lemondott valamennyi tisztségéről. Bár a Fidesz honlapján közölt Pokorni-életrajzokban erről a momentumról hallgatnak, a jelek szerint az ügy nem ártott politikai karrierjének. Kevesebb mint egy évvel később ugyanis, az újjászervezett Fidesz Magyar Polgári Szövetség alelnökeként tért vissza. Négy éve azon kevés jobboldali politikus közé tartozott, akiknek sikerült egyéni választókerületben nyerniük Budapesten. Idén ugyanabban a körzetben indul, és ha ismét mandátumot szerez, akkor immár harmadszor lesz a XII. kerület országgyűlési képviselője.