Béres fürdőszobájában osztotta a csodacseppet

A krumpli adta az ötletet a később világhírűvé váló Béres-csepphez még a hatvanas évek végén Béres Józsefnek, aki vasárnap hunyt el 86 éves korában. A rendőrség figyelte, 1975-ben kuruzslás miatt eljárás indult ellene, de sosem adta fel elképzelését: gyógyszer lesz találmányából. Erre egészen 2000-ig kellett várnia a Széchenyi-díjas kutatónak, akit az ezredfordulón az [origo] olvasói a negyedik legnagyobb élő magyar személyiségnek szavaztak meg.

"Egyszerű a Béres-csepp megszületésének története: Józsi bácsi azt vizsgálta, hogy vajon miért nő az egyik földben nagyobbra a krumpli, mint a másikban" - árulta el az [origo]-nak a világhírű gyógyszer ötletének történetét Kutas István, a Béres Zrt. kommunikációs igazgatója. A hatvanas években az agrobiológus rájött, hogy a különféle földtípusokban nem azonos a nyomelemek és az ásványi anyagok mennyisége: ahol több van a földben, ott nagyobb lesz a krumpli is. Ezt az elvet - a nyomelemek immunrendszer növelő hatását - hamarosan kiterjesztette az állat- és ember-kísérletekre is, majd megszületett a csepp.

Vidéki kuruzslónak tartották

A találmány emberkísérleteit siettette a hatvanas évek végétől, hogy Béres József húga daganatos betegségben szenvedett. Ő lett aztán az egyik első beteg, aki elkezdte fogyasztani testvére cseppjeit, amelyek akkor megmentették az életét. A szer 1972-re állt össze, híre gyorsan terjedt, és nem csak a gyógyulni vágyók, hanem a diktatúra fenntartóinak figyelmét is felkeltette. Bérest a rendőrség megfigyelte, 1975-ben kuruzslás vádjával eljárás indult a vidéki, nem orvos végzettségű férfi ellen.

Az orvosszakma többsége is elutasította eleinte a cseppeket, de nem mindenki: egyesek a biológus Béreshez küldték azokat a betegeiket, akiket már nem tudtak meggyógyítani. Bár hivatalosan nem lehetett beszélni sem a szerről, sem a feltalálóról, néhány újságban megjelentek cikkek, "mindenki tudott róla" - ahogy az [origo]-nak fogalmazott egy újságíró, aki a hetvenes években interjút készített vele.

"Józsi bácsi mindig ingyen adta kisvárdai lakásának fürdőszobájában a cseppeket azoknak, akik hozzá fordultak" - állítja Kutas István. A cseppeket 1976-ban szabadalmaztatták, majd a tűrt, de agyonhallgatott kategóriába került a szer. A Herbária gyógynövényüzletein keresztül forgalmazták, de gyógyszernek nem ismerték el, orvos nem írhatta fel, és hirdetni sem lehetett.

50 éven át ugyanabban a házban

Kósa Ferenc rendező 1976-ban kezdett dokumentumfilmet készíteni Béresről, de leállíttatták, és csak tíz évvel később fejezhette be az alkotást, amelyet '87-ben mutattak be a mozik, '89-ben pedig az akkori egyetlen televízió. A szer karrierje tulajdonképpen ekkor, a rendszerváltás évében vett lendületet: óriási sorok jelezték országszerte, hogy hol lehet kapni a Béres-cseppet. Ugyanabban az évben alakult meg a családi vállalkozás, amely ma is gyártja a 2000 óta gyógyszernek minősülő cseppet.

A céget ma a két gyermek közül a vegyész végzettségű ifj. Béres József vezeti - az egyik unoka, Melinda szintén a cégnél dolgozik -, testvére óvodavezető Kisvárdán, ahol felnőttek. Az időközben világkarriert befutó gyógyszernek köszönhetően a Béres család ma az ország egyik leggazdagabb famíliája, 12 milliárdos vagyonukkal tavaly a huszadikok voltak a hazai toplistán. Béres József 1956-tól vasárnapi haláláig ugyanabban a kisvárdai házban lakott, ahol annak idején elkezdte osztani a hozzá segítségért fordulóknak a szert.

A Széchenyi-díj átvételekor

Mint ismerői mondják, Béres József szociális érzékenységéből egyenesen következett, hogy amint beindult a vállalkozás, jótékonykodásba kezdett a család. 1993-ban hozták létre (egy 1989-es sikertelen próbálkozás után) a Béres Alapítványt, amely az utóbbi esztendőkben átlagosan évi százmillió forint értékben ad - a betegekkel kapcsolatban álló civil szervezeteken keresztül - gyógyszereket a rászorulóknak. Immár nem csak cseppeket, hiszen mára 30 készítményből álló termékpaletta alakult ki.

Megkapta a legmagasabb elismerést

Béres Józsefet 2002-ben a legmagasabb hazai tudományos elismeréssel, a Széchenyi-díjjal tüntették ki. Az indoklás szerint az elismerést tudományos munkásságáért és küzdelmes életéért érdemelte ki, ami mellett közmegbecsülés és tisztelet övezte hazánkban és az egész világon. Az utóbbi években a helyiek által csak Józsi bácsinak hívott kutató a nevét viselő vállalatcsoport elnökeként és a Béres Alapítvány tiszteletbeli elnökeként visszavonultan élt Kisvárdán. Rövid betegség után, vasárnap hunyt el, 86 esztendős korában. Béres Józsefet Kisvárdán temetik el, felesége mellé.

Lencsés Csaba