Művészek mentenék a lepukkant boltokat

A belső kerületekben üresen álló, lerobbant üzlethelyiségek működtetése érdekében a főváros a szigorúbb bírságolástól se riadna vissza, az iparkamara szerint a plázákat kellene felülvizsgálni, míg a civilek a képzőművészet városrehabilitációs erejében bíznak.

Október elején, két hétre Európa legforgalmasabb villamosvonala mentén, a Nagykörúton kortárs képzőművészeti kiállítóhelyekké válnak az üresen álló és főként önkormányzati tulajdonban lévő üzlethelységek. Amellett, hogy a Körút Fesztivál lehetőséget kínál majd különböző független művészeti csoportoknak a bemutatkozásra, a projekt egy időre visszakapcsolja az elhagyatott, leplakátozott üzlethelyiségeket a város vérkeringésébe.

A folyamat New Yorkban, Londonban vagy Berlinben már jól ismert: a képzőművészet lezüllött, funkciókat vesztett negyedeket képes újra megtölteni élettel. Az érdeklődés rövid időn belül a körzetre fókuszál, vonzza a designereket, gombamódra elszaporodnak a kávézók. Az ingatlanok néhány év alatt felértékelődnek, a képzőművészek kiszorulnak, de a környék újra kivárgzik.

Lendvai Ádám, az Őszi Fesztivál keretébe illeszkedő projekt szervezője szerint ilyesmi akár Budapesten is megtörténhetne. Az érdeklődők mindenesetre reprezentatív képet kaphatnak a kortárs képzőművészet alkotóerejéről, a rendezvény pedig példát adhat egy ésszerű hasznosítási lehetőségről. Hasonló, public art-os akciókkal már korábban is próbálkoztak a fővárosban. Öt évvel ezelőtt, két képzőművész a Moszkva tér közelében, egy használaton kívüli kirakatban rendezett kiállítás-sorozatot.

A józsefvárosi Magdolna-negyedben a fővárosi és kerületi tulajdonban lévő Rév8 Rt. jelenleg kétféle programot is futtat a bezárt üzletek felélesztésére - mondta az [origo]-nak Alföldi György vezérigazgató. Önköltségi alapon civil szervezetek vehetnek ki helyiségeket közérdekű céljaik megvalósítására. Emellett helyi kiskereskedelmi vállalkozásoknak, úgynevezett inkubátor-programot indítottak: a résztvevőknek csak 2-3 év után kell bérleti díjat fizetniük, miután megerősödött a forgalmuk. A cél nemcsak a városrész újraélesztését szolgálja, hanem a foglalkoztatottságot is növelné.

Schiffer János főpolgármester-helyettes az [origo]-nak azt mondta, átmeneti megoldásnak, de jó ötletnek tartja a művészeti projektek támogatását. Ám ahhoz, hogy eltűnjenek a városképet elcsúfító üres üzletek, szerinte az önkormányzatok jogi eszközeinek a bővítésére lenne szükség. Jelenleg ugyanis hiába bonyolódnak hosszas pereskedésbe az üzletek visszataszító utcafrontja miatt, a büntetés úgysem visszatartó erejű. Van, aki nem is kereskedelmi céllal szerezte meg az üzlet tartós bérleti jogát, hanem spekulációs okokból. Másfelől a belvárosi boltokban kicsi a bevétel, így Schiffer szerint meg kellene teremteni a feltételeket ahhoz, hogy ésszerű, de piacbarát módon támogathassák őket.

Szatmári Kristóf, a fővárosi iparkamara alelnöke szerint a bírság nem megoldás. Inkább olyan intézkedések kellenek, melyek a probléma gyökerét érintik, és megállítják a vásárlóerő elszivárgását. Szatmári szerint ki kellene végre mondani, hogy a belvárosi üzletek elsősorban a nagy bevásárlóközpontok elszívó hatása miatt vegetálnak vagy zártak be.

Ennek megfelelően kellene születnie egy olyan fővárosi kereskedelem-fejlesztési koncepciónak, amely a plázapiac bővülését ésszerűen szabályozná. "Amíg a bevásárlóközpontok építéséhez szükséges környezeti hatástanulmányt a beruházó finanszírozza, addig az aligha fogja a kiskereskedelem drasztikus visszaszorulását prognosztizálni" - mondta az iparkamara elnöke.

Schiffer János kérdésünkre válaszolva nem értett egyet azzal, hogy adminisztratív eszközökkel korlátozni lehetne a bevásárlóközpontok bővülését, és szerinte nemcsak a plázák rontották a kiskereskedők esélyeit, hanem az egymás közötti verseny és a bérleti díj drasztikus emelkedése is.

Bogár Zsolt