Háttérbe szorul a nemi esélyegyenlőség ügye az egyéb esélyegyenlőségi területekkel szemben - állapította meg Magyarországi Női Alapítvány (MONA), amely arról készített tanulmányt, hogy az utóbbi években milyen előrelépések voltak a nők és férfiak esélyegyenlősége terén. Az alapítvány vizsgálta a 2002 és 2005 közötti időszak jogi szabályozását, a törvények alkalmazását és az erre a célra fordított források nagyságát is.
"Jelentős előrelépések nem történtek" - összegezte a megállapításokat Zentai Violetta, a MONA elnöke. Még mindig komoly bérezési különbségek vannak a nők és a férfiak között, vagyis ugyanazért a munkáért kevesebb fizetésre számíthat egy nő, mint egy férfi. A házimunka továbbra is alapvetően a nőket terheli: még mindig kétszer annyi időt töltenek az otthoni teendőkkel, mint a férfiak.
A jogszabályokban is találtak jelentős hiányosságokat: az esélyegyenlőségi törvény például nem definiálja a szexuális zaklatás fogalmát, így ajánlásokat se tartalmaz a szankcionálásra. A családon belüli erőszak megfékezésére hozott, úgynevezett távoltartásról szóló szabályozás pedig csak formális intézkedéseket ír elő, nem segíti az erőszak áldozatainak azonnali védelmét - áll a MONA jelentésében. Nehezményezik azt is, hogy nem elég egyértelmű, hogy a hátrányos helyzetbe került nőkkel foglalkozó szakembereknek mi a feladata, ezért számon kérni is nehéz őket.
A női alapítvány úgy látja, hogy nincs határozott és egységes kormányzati akarat a nemek esélyegyenlőségének előmozdítására. Ajánlásukban a kormányt arra biztatják, vizsgálja meg, hogy a nemi egyenlőség Magyarországon mennyire felel meg az európai normáknak. Az oktatáspolitikában azt szeretnék elérni, hogy a nemek közötti egyenlőség kérdése kerüljön be a tantervbe.