Az egészségügyi miniszteri posztra jelölt Molnár Lajosnak nagyszabású reformokat kell végrehajtania az egészségügyben, amelyek minden bizonnyal sérteni fogják bizonyos csoportok érdekeit, és borítékolhatók a konfliktusok. Molnárnak azonban van ebben gyakorlata, igaz, még nem politikusként, hanem orvosként, kórházigazgatóként szerezte ezzel kapcsolatos tapasztalatait.
Egyik emlékezetes ügye volt, amikor 2004 márciusában a Financial Timesnak adott nyilatkozatában rendkívül kritikusan fogalmazott a magyar egészségügy helyzetéről. Azt mondta a hálapénzről, hogy az orvosok "csak a saját zsebüket bélelő rendszert védelmezik". A Magyar Orvosi Kamara (MOK) vezetése felháborodott, és etikai vizsgálatot kezdeményezett Molnár ellen, de a MOK Komárom-Esztergom megyei szervezete, amely a vizsgálatot lefolytatta, elutasította a panaszt.
Nem sokkal később a fővárosi Szent István Kórház igazgatójaként keveredett konfliktusba. 2004 szeptemberében a Fővárosi Közgyűlés egészségügyi bizottsága menesztette a vezetői állásból a fideszes és szocialista képviselők szavazataival. Az indoklás szerint a közbeszerzések miatt már többször megbüntették a kórházat, és a főigazgató olyan személyi döntést hozott, amelyet a munkaügyi bíróság megváltoztatott. Molnár visszautasította a vádakat, és azt állította, hogy a két nagy párt "a kassza kulcsához" akar hozzáférkőzni a menesztésével. Ezzel arra utalt, hogy az évi 7-8 milliárd forintos bevételt elkönyvelő kórház az ő igazgatása alatt több százmilliós tartalékot halmozott fel.
Akkor tehát az MSZP-vel és a Fidesszel - legalábbis azok fővárosi szervezeteivel - is összerúgta a port, a szabad demokraták azonban kiálltak mellette. A párt támogatásával 2005 szeptemberében a MÁV Kórház élére nevezték ki, és idén márciusban mint a Liberális Egészségügyi Tanács elnöke, ő lett a liberálisok egészségügyiminiszter-jelöltje, a kampány egyik arca. Zuglóban volt képviselőjelölt, de végül listáról jutott a parlamentbe. Harcosan kiállt a több-biztosítós modell mellett, amelyet viszont a szocialisták elleneztek. Gyurcsány Ferenc nyilatkozata szerint most már az MSZP sem tartja ördögtől valónak az elképzelést, de csak 2007 végén vizsgálnák meg a kérdést, amikorra lezárják a fontosabb reformokat.
Az 1946-ban Nyírbátoron született Molnárnak egyébként életrajza szerint már az előtt is fordulatos élete lehetett, hogy belekóstolt a politikába. A Szovjetunióban, a Kaukázusban kezdte el orvosi tanulmányait, majd két év után Sztavropolból a Debreceni Egyetemre ment át. 1971-ben szerzett általános orvosi diplomát, majd fül-orr gégész szakorvosi képesítést. Dolgozott a miskolci tüdőkórházban (segédorvos), Nyírbátorban (körzeti orvos), Salgótarjánban (szakorvos, majd adjunktus), Algériában és Bécsben (fül-orr-gégész), Szekszárdon (osztályvezető főorvos), a fővárosi Kapás utcai rendelőintézetben (igazgató), a BM Központi Kórházban (főigazgató), a fővárosi Szent István Kórházban (főigazgató).
1989-ben tért haza Bécsből, és a SZETA (Szegényeket Támogató Alap) hatására gondolt arra, hogy politikai kérdésekkel foglalkozzon. Miután látásának romlása miatt fel kellett hagynia korábbi szakmájával, egészségügyi közgazdaságtannal kezdett el foglalkozni. A Közgazdaság-tudományi Egyetemen 1995-ben egészségügyi menedzser diplomát szerzett. 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemkereszt kitüntetést kapta. Felesége szintén orvos, két lánya és három unokája van.