Hibáztak, de jogszerűen vitték be a fotóst

A hivatalos vizsgálat szerint törvényesen jártak el a helyi rendőrök a Népszava fotóriportere ellen, amikor egy bejelentés nyomán bilincsben vitték el a zamárdi strandról, mert azt hitték róla, hogy pedofil fotókat készített. A lap felelős szerkesztője a rendőrség önigazolásának nevezte a döntést és bejelentette: az ügyészséghez és az ombudsmanhoz fordulnak jogi segítségért.

Törvényes és jogszerű volt a Népszava fotóriporterével szembeni rendőri intézkedés - állapította meg a Somogy megyei rendőrség belső vizsgálata. Az országos napilap munkatársát, Kertész Gábort szombaton vitték el a rendőrök a zamárdi strandról bilincsbe verve, mert azt hitték róla, hogy pedofil képeket készít. Csak akkor engedték szabadon, amikor az előállítást követően kiderült, hogy szó sincs ilyesmiről, csupán a strandolókról készített felvételeket. Miután a Népszava a hétfői számában részletesen beszámolt az esetről, Bene László országos rendőrfőkapitány az eset gyors kivizsgálását kérte.

Horváth József alezredes, a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság közbiztonsági igazgatója az [origo]-nak elmondta, hogy július 29-én, szombaton, egy feldúlt nő Zamárdi közterületén azzal állította meg a helyi rendőrjárőröket, hogy egy férfi fényképeket készít meztelenül fürdőző gyermekekről. A bejelentő odavezette a rendőröket a napozó férfihez, akire útközben többen is mutogattak. A közbiztonsági igazgató elmondása szerint a rendőrök kérték, hogy igazolja magát vagy legalább mondja be adatait, amire nem reagált. Harmadszori felszólítást követően a rendőrök közölték, ha nem működik együtt, kénytelenek lesznek előállítani. Erre került sor a balatonföldvári rendőrőrsön, ahol a férfi már igazolta személyazonosságát és megmutatta a fényképeket. Kiderült, hogy a 202 balatoni fotóból egy sem volt pedofil témájú, így szabadon engedték.

A közbiztonsági igazgató hangsúlyozta, ha a férfi korábban is együttműködőnek mutatkozott volna, nem vezetik elő, és már a strandon tisztázzák a helyzetet. Az intézkedő három rendőr tehát törvényesen járt el, de néhány szakszerűtlenséget elkövettek, ami miatt fegyelmi eljárás indulhat ellenük. Így például nem végeztek teljes körű tanúkutatást; a négy panaszos közül például csak kettőnek a vallomását rögzítették, hiányos volt az adatfelvétel is. Ugyanakkor a külső tanúvallomások, magára a rendőri intézkedésre nem vonatkoznak, azok csak azt írják le, hogy a fotós miképp hívta fel magára a strandolók figyelmét. A német-magyar kettős állampolgárságú bejelentő pedig azóta elhagyta az országot - tudtuk meg Horváth Józseftől. Ez azt jelenti, hogy a rendőri intézkedéssel kapcsolatban, a rendőrök és Kertész Gábor fotós tanúvallomása áll egymással szemben.

Kertész az [origo]-nak korábban azt mondta, hogy a rendőrök "nem kérdeztek semmit, bilincsben vittek végig a parton". Majd fogdába zárták, ahol még az óráját is elvették, így azt sem tudta megmondani, hogy mennyi időt kellett ott eltöltenie. Az inzultus hírére a MÚOSZ magyarázatot követelt az országos rendőrfőkapitánytól, a Népszava főszerkesztője pedig a vizsgálat eredményétől tette függővé a további lépéseket. Horváth István, a lap felelős szerkesztője szerda délután az [origo]-nak azt mondta, hogy számukra érthetetlen, hogyan nevezhető egy rendőri intézkedés jogszerűnek és törvényesnek, ha az eljáró rendőröket utána felelősségre vonják. A vizsgálatot így a rendőrség önigazolásának tartják, ezért panasszal fordulnak az ügyészséghez és bejelentést tesznek az állampolgári jogok biztosánál. A Népszava mellett áll a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű civil szervezet és a MÚOSZ. Kertész Gábor fotóriporter az ügyről most nem kívánt nyilatkozni, a Népszava viszont kéri az olvasókat, hogy segítsenek tanúkat találni.

Nem ez az első eset, hogy sajtósok kerülnek konfliktusba rendőrökkel. Legutóbb, alig két hónapja, rohamrendőrök bántalmaztak egy fotóst, aki azt szerette volna megörökíteni, hogy a rendőrök hogyan bánnak el egy Újpest-meccs után a randalírozó huligánokkal. A segítségére siető másik fotóst pedig gázspray-vel fújták le. Takács Albert ombudsman az esetet akkor úgy kommentálta, hogy a rendőrség csak onnan tilthatja ki a sajtó munkatársait, ahová már korábban kordont húzott fel.

Számos vita keletkezett már az 1986-os sajtótörvény azon szakaszának jogértelmezéséből is, ami azt mondja ki, hogy nem csak az vonható felelősségre, aki valamilyen törvénytelen dolgot állít, híresztel vagy éppen uszít valamire, hanem az is, aki ezt bemutatja. Ezt a hatóság olykor túl mereven vagy indokolatlanul alkalmazza, rendszerint a nyilvánosság kárára, amellett, hogy az eljárás során az újságírót is megalázó helyzetbe hozza. A büntetőeljárás alá vont személyeket ugyanis "rabosítják", vagyis nyilvántartásba véve ujj- és tenyérlenyomatot vesznek tőlük, és fényképet készítenek róluk.

Ezt az alapvető szabadságjogokat sértő eljárást alkalmazták például tavaly a Debreceni Városi Televízió szerkesztőjével, Kangúr Tiborral szemben, mert egy riportban, egy pillanatra láthatóvá vált egy névtelen levél, amely alkalmasnak tűnt arra, hogy az utakon demontráló gazdákkal szemben szítsa a hangulatot. Vagy két éve a Sutka-levél nyilvánosságra hozatalát követően, amelyben a Hajdú-Bihar megyei volt rendőrfőkapitány, a Debreceni Vagyonkezelő Rt. gazdálkodásának a visszásságaira hívta fel a figyelmet. Az ügyészség, miután megggyanúsította a levél közlőjét, Csík Ritát, a Népszava újságíróját és Horváth István felelős szerkesztőjét, rabosíttatta őket. Hasonló esetből több is akadt, a fizikai bántalmazás Magyarországon szerencsére ritkább.