A Nagy Sas nem kapkod legyek után

Küzdött a csicskáztatás ellen, nyomozott a húsos ügyben, foglyot cserélt Vietnamban, kitüntette George Bush, és tanította az amerikaiakat. Az új legfőbb ügyészt szokatlan egyetértésben szavazta meg a parlamenti többség, és az általunk megkérdezett szakmabeliek is csupa jót mondtak róla. Portrénk Kovács Tamásról.

Ő a legismertebb magyar ügyész az egész világon - adott tömör és velős jellemzést az új legfőbb ügyészről, Kovács Tamásról egy név nélkül nyilatkozó kollégája. Más szakmabeliek is hasonló pozitívumokat emlegettek. Azt mondták, egyrészt kikezdhetetlen szakmai tudással rendelkezik, másrészt mindig kiváló emberi kapcsolatokat épített ki maga körül.

Kovács Tamás ellen az egyébként szinte mindenen összekülönböző pártoknak sem volt kifogásuk. Elődjének, a kormánypártok által számtalanszor leszavazott Polt Péternek május 16-án járt le a mandátuma, ezt követően először Horányi Miklóst jelölte Sólyom László köztársasági elnök, majd miután ő elbukott a koalíciós pártok ellenállásán, Kovácsra esett a választása. Őt már elsöprő többséggel választotta meg az Országgyűlés, pedig az államfő - csakúgy, mint Horányinál - nem kérte ki előzetesen a pártok véleményét.

Egyedül az MDF állt elő "nem személyi" kifogással: emlékeztetett arra, hogy a 66 éves ügyész nem tudja majd kitölteni a hatéves ciklust, 70 esztendősen ugyanis nyugállományba kell, hogy vonuljon. Így megbízatása időben nem tud elszakadni a kormányzati ciklustól, márpedig ez volt a cél a megbízatás időtartamának kijelölésekor. Ez egyébként azt is jelenti, hogy a következő legfőbb ügyészre ismét Sólyom László tesz majd javaslatot. Érdekes, hogy ez akkor is így lett volna, ha Horányit választják meg, nagyjából egyidős ugyanis Kováccsal. A Köztársasági Elnöki Hivatalban ugyanakkor érdeklődésünkre közölték, nem volt szempont a kiválasztásnál az, hogy az új ügyész mandátuma lejárjon négy év múlva és Sólyom tehessen javaslatot az új jelöltre. Azt mondták, egyetlen szempontot mérlegelt Sólyom: a szakmai alkalmasságot.

Hadnagyként lecsukhatta a tábornokot

Kovács Tamásnak volt ideiej bizonyítani: bő negyven éve van a pályán. 1965-ben került a hadsereg hivatásos állományába, 1968-ban nevezték ki katonai ügyésszé, pályája Szegeden indult. Az általunk megkérdezett kollégák szerint "nem karrierista", sosem törekedett pozíciók szerzésére. Mint egyik - Kovácsot húsz éve személyesen ismerő - kollégája fogalmazott: "beosztottak, főnökök jöttek-mentek, de ő, mint egy csatahajó, csak állt határozottan".

A katonai ügyészi pályán való előrehaladáshoz a rendszerváltás előtt nem kellett kötelezően párttagnak lenni, de - ahogy a Legfelsőbb Bíróság jelenlegi alelnöke, Kaposvári Bertalan fogalmazott - illett belépni. A katonai ügyészséget 1953-ban elszakították a honvédségtől, civil felügyeletet a Legfőbb Ügyészség gyakorolt felette. "Ez azt jelentette, hogy akár egy hadnagyi rendfokozattal rendelkező katonai ügyész is lecsukhatta a tábornokot" - fogalmazott Venczl László, a Katonai Főügyészség szóvivője. Hogy ilyenre volt-e példa Kovács praxisában, azt nem tudni, az általunk megkérdezettek meglehetősen szűkszavúan nyilatkoztak a '60-as, '70-es, '80-as évekről.

Kovács Tamás az [origo] kérdésére kijelentette, hogy a rendszerváltás előtti szakmai döntéseit nem befolyásolta a politika, "soha nem kérték és utasították" pártkáderek ügyében. Kovács szerint ennek két oka lehetett: egyrészről a szerencse, másrészről lehet, hogy a főnökénél intézték ezt a magas rangú funkcionáriusok. Volt egyébként egy külön vizsgálati osztály a párttagok piszokos ügyeinek kezelésére, az átlagos katonai ügyészek nem nagyon találkoztak ilyen dossziékkal. Ugyanakkor több - akkor ügyészkedő - forrásunk is hangsúlyozta: bűnelkövetők esetében súlyosbító körülmény volt a párttagság, nem pedig enyhítő. Persze nem jogilag.

Kaposvári Bertalan "együtt húzott csizmát" Kováccsal, 1968 őszén egy helyen katonáskodtak, majd ő egyenruhás bíróként kezdte a pályát, szintén vidéken. A katonai ügyészség és a párt kapcsolatáról hasonlókat mondott, mint Kovács. "A '60-as évek végére a koncepciós perek lezajlottak, már azok szelét sem éreztük. Ha volt is bármi tisztességtelen ügy, arról én nem tudtam, meg egy kezdő ügyésznek nem is volt köze hozzá" - közölte Kaposvári.

"Kicsit durvább világ"

Kovács ezekben az évtizedekben jellemzően honvédségi lopások és - ahogy a szakzsargon, valamint a köznyelv egyaránt nevezte - szívatások kivizsgálásában vett részt. Vagyis olyan esetekben igyekezett elmondása szerint "szigorú ítéleteket" elérni, amikor az úgynevezett öreg katonák sanyargatták a kopaszokat, vagyis az újoncokat. "Kicsit durvább világ volt, kicsit felkészületlenebb tisztikarral. Nagyon küzdöttem a túlkapások ellen, és higgyék el nekem, küzdött a Néphadsereg is. Csak nem elég hatékonyan" - mondta Kovács, aki egyébként saját bevallása szerint munkájának a bíróság épületén kívüli részét szerette a leginkább. Főleg a laktanyalátogatásokat élvezte, ezek során oktatta is a kiskatonákat arra, hogy mihez van joguk. Igaz, akkor nem volt szokás panaszkodni a kaszárnyákban, ha valakit jogsérelem ért - tette hozzá.

A két legkomolyabb ügye nem hatalommal való visszaélés volt. Még csak fogalmazó volt 1965-66 telén, amikor kezdőként dolgozott egy kilenc halálos áldozatot követelő katonabaleset kivizsgálásán. "Borzasztó élmény volt" - emlékezett vissza, de a katonai ügyészi pálya később hozzászoktatta a különleges esetekhez. "Szinte minden héten volt valami rendkívüli esemény a 150 ezres tömeghadseregben" - jegyezte meg. A másik eset a szakmában "a húsos ügy" néven híresült el, amelynek lényege az volt: hadtáposok játszottak össze egy húsipari vállalat dolgozóival, jelentős anyagi kárt okozva az államnak. "Megnézve a mai gazdasági ügyeket, persze bagatell összegekről volt szó" - nevet az új főügyész, pedig az 1977-es ügy szálai a fél Alföldet behálózták, és 51 embert állítottak bíróság elé.