A zsidózás hercegének örültek a Magyarok Házában

Magyarországra érkezett az Egyesült Államokban politikusi próbálkozásai nyomán is ismert David Duke, hogy az állítólagos cionista összeesküvésről szóló könyvének magyar kiadását reklámozza. Bírálói antiszemitának és rasszistának tartják, szemére hányják Ku-Klux-Klanos múltját, ő azonban visszautasítja a vádakat, bár budapesti előadásából kiderül, minden komolyabb problémáért zsidók egy csoportját tartja felelősnek.

Másfél évtizeddel ezelőtt a tekintélyes amerikai hírmagazin, a Time terjedelmes elemző cikkekben, riportokban foglalkozott David Duke történész-politikus-íróval, azóta azonban legfeljebb mínuszos híreket közöltek róla a meghatározó lapok. A budapesti Magyarok Házában szerda este mégis szinte sztárvendégnek kijáró tisztelettel fogadták, amikor előadást tartott, hogy reklámozza a Zsidó szupremácia - zsidókérdés amerikai szemmel című könyvét. A Magyarok Világszövetsége székházának színházterme zsúfolásig megtelt, pedig nem kapott különösebben nagy hírverést az esemény.

"Maga a megtestesült idealizmus", "történelmi személyiség", "zsenialitással áldotta meg a sors" - a könyv magyar kiadásának egyik fordítója, a katolikus teológus Tudós-Takács János méltatta ilyen nemes jelzőkkel Duke-ot bevezetőjében. Csupa jót mondott róla a szintén felszólaló Csurka István MIÉP-elnök is, aki megjegyezte, amikor 1986-ban először járt az Egyesült Államokban, már akkor is emlegették az ottani magyarok Duke nevét.

A hosszas méltatás közben azt mindketten elfelejtették megjegyezni, hogy az általuk többször is "meggyőződéses, igaz, keresztényként" jellemzett David Duke nem is olyan régen, két és fél éve szabadult a Texas állambeli Big Spring szövetségi börtönből. 2003 márciusában ítélték 10 ezer dollár bírságra és 15 hónapnyi börtönre - jó magaviselete miatt szabadulhatott hamarabb -, miután bevallotta, hogy több mint 200 ezer dollárt csalt ki megtévesztett támogatóitól.

A New York Times akkori beszámolója szerint adománykérő leveleket küldözgetett, amelyekben az állt, olyan nehéz anyagi helyzetben van, hogy el fogják tőle venni házát. Valójában nem volt semmi ilyen gondja, az ingatlant nyereséggel eladta, a támogatóitól kicsalt pénz nagy részét pedig - az ügyészség szerint - különböző kaszinókban költötte el Mississippi államban, Las Vegasban és a Bahamákon.

Voltak "bizonyos néger hallgatók"

Múltját ugyanakkor nem is elsősorban a csalási ügy, hanem nézetei és bizonyos szervezetekhez fűződő kapcsolatai miatt vitatják sokan. Tudós-Takács János bevezetőjében megemlítette, hogy Duke egyik iskolájában voltak "bizonyos néger hallgatók" is, és így a fordító szerint hamar benyomásokat szerzett a "négerek és a fehérek közötti ellentétekről". A Wikipedián található beszámoló szerint Duke 1967-ben - 17 évesen - belépett a Ku-Klux-Klanba, amelyet Tudós-Takács szerint hajlamos a média negatívan beállítani, pedig - mint a teológus mondta - egyáltalán nem olyan terrorista mozgalom, mint amilyennek mondják, hanem egy "egyszerű fehér fajvédő mozgalom".

Kérdés persze, mit gondolnak erről az értelmezésről azoknak a civil jogvédőknek a hozzátartozói, akiket a hatvanas években öltek meg a klán tagjai. Igaz, ezekben az ügyekben a bíróság csak a kilencvenes évek perújrafelvételei során hozott elmarasztaló ítéleteket. Például annak a Vernon Dahmernek az esetében, aki akkor vesztette életét, amikor a klántagok felrobbantották a házát. Akadt olyan jogvédő is, akivel orvlövész végzett.

Duke esetében ugyanakkor vitathatatlan, hogy az ő nevéhez semmilyen erőszakos cselekmény nem fűződik - ezt ő maga is hangsúlyozta az [origo]-nak előadása után. A Wikipedia róla szóló bejegyzése szerint próbálta megreformálni a klánt, erőszakmentességet és törvényességet hirdetett, de végül 1978-ban kilépett, és két évvel később megalapította a Nemzeti Szövetség a Fehér Emberek Előrehaladásáért nevű szervezetet. Országos ismertségre a nyolcvanas évek végén tett szert, amikor felívelni kezdett politikai karrierje. Először a Demokrata Párt színeiben próbálkozott, majd a rivális Republikánus Pártra váltott, ami meghozta számára a sikert. 1989-ben mandátumot szerzett Louisiana állam képviselőházában. Nem is akárkit győzött le: párttársát, az akkori elnök, George Bush és elődje, Ronald Reagan által is támogatott John Treen szenátort.

Korábban "túl intoleráns" volt

Megpróbálkozott a szenátori, majd a kormányzói választáson is, és ugyan egész jó eredményeket ért el, mindig alulmaradt. Az interneten visszakereshető sajtóarchívumok szerint ekkoriban foglalkozott vele legtöbbet a média. A már említett Time, szójátékkal Louisiana hercegének (a Duke angolul herceget is jelent) nevezte, amikor riportot írt a kormányzói posztért folyó harcról. A lapnak akkor Duke kijelentette, nem rasszista, bár elismerte, hogy élete korábbi szakaszában "túl intoleráns" volt, de az már a múlté. Tudós-Takács János a Magyarok Házában egyébként azt mondta, Duke politikai pályájában az hozott törést, hogy beindult az "aknamunka a zsidóság részéről", és különböző jelzőket akasztottak rá.

Szerda esti előadása alapján úgy tűnt, ez az értelmezés nem áll távol magától Duke-tól sem. Könyvét ismertetve azt az egyébként már másoktól is hallott elméletet adta elő, hogy lényegében szinte minden problémáért a cionista zsidók felelősek. "Van egy erőteljes nemzetközi erő, amely más nemzeteket manipulál Izrael érdekében" - fogalmazott. Szerinte ez a csoport felelős a bolsevik diktatúra borzalmaiért, nekik álltak érdekükben a 2001. szeptember 11-i merényletek, hogy aztán háborúba lehessen vinni az USA-t Irak ellen. Duke úgy véli, az amerikai és a legtöbb nyugati ország kormányát is ezek a zsidók befolyásolják, és az ő kezükben van a média is.

Előadása során többször is hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ő nem rasszista, nem antiszemita, és egyébként sem az egész zsidóságot tartja felelősnek a problémákért, hanem csak egy részüket, a cionistákat. Azt mondta, ő csak egy olyan ember, aki úgy véli, minden népnek joga van olyan vezetésre, amely az adott nemzet érdekeit szolgálja, nem valamilyen külföldi hatalomét. Az nem derült ki előadásából, hogy ezt milyen eszközökkel kívánja elérni, illetve hogy mi a teendő akkor, ha egy nemzeten belül sem egységesek az emberek abban, hogy pontosan mi is áll érdekükben.

A közönségnek láthatóan azok a részek tetszettek az előadásban, amikor Duke az állítólagos cionista összeesküvést bírálta, illetve amikor Magyarországra tett utalásokat. Beszédét is azzal kezdte, hogy a magyar a hősök nemzete, majd azzal folytatta, büszke rá, hogy most egy szent földön áll, és lerótta tiszteletét az 1956-os forradalom előtt. Mindezt nagy taps fogadta, ahogy azt is, amikor a bolsevizmus és a zsidók közötti állítólagos kapcsolatról beszélt. Néhány mondatával azonban célt tévesztett. Amikor például azt mondta, Magyarország megdöntötte a bolsevik hatalmat, akkor többen megjegyezték: "nem is igaz."

Egyszer volt rajta náci egyenruha

Az elmúlt hetek kormányellenes tiltakozásait csak futólag érintette, bár együttérzéséről és elismeréséről biztosította a demmonstrálókat. Békén hagyta a magyar kormányt is, de azt egyértelművé tette, hogy szerinte a cionista zsidók befolyásolják azt is. Amikor előadása után az [origo] arról kérdezte, van-e valamilyen konkrét bizonyítéka erre, azt mondta, a politikai irányokon látszik. Szerinte épp elég, hogy a magyar kormány nem emeli fel a szavát, amikor az izraeli hadsereg palesztin civileket öl.

Duke bízik könyve magyarországi sikerében, és mindent meg is tesz ennek érdekében: még kilenc napot tölt itt, és felkeres több vidéki várost is. Az biztos, hogy vannak lelkes olvasói, akadt olyan, aki az előadás utáni dedikáláson közös fotót is készítettett vele, és egyszerre öt példányra is kért aláírást. Láthatóan őket nem riasztotta el - vagy éppen ezt tartották vonzónak -, hogy a szerzőt súlyos vádak érték és érik. Igaz, ő maga azt állítja, ezek nagy része egyébként is szemenszedett hazugság.

Az [origo] kérdésére tagadta például azt a Wikipedián megjelent információt, amely szerint fiatal korában rendszeresen ünnepelte Adolf Hitler születésnapját. Azt elismerte, hogy nyilvánosan viselt náci egyenruhát, de azt mondta, az csak egy politikai akció volt, amivel épp ellenfele zsarnoki hozzáállására akart rámutatni. Kijelentette azt is, a Ku-Klux-Klanhoz nincs semmi köze, "az egy harminc évvel ezelőtti történet, az egész a múlté". A kérdésekkel kapcsolatban pedig megjegyezte, folyton csak a negatívumokról faggatják, miközben azt rendszerint elfelejtik megírni, hogy soha nem bántott senkit, és mindig elítélte az erőszakot.

Pethő András