Önbíráskodástól óv a lincselés elemzője

El lehet-e választani az etnikai tényezőket az olaszliszkai tragédiától? A Deák Ferenc Közéleti Klub csütörtöki beszélgetésén kiderült, meg lehet ugyan próbálni, de úgy sem sikerül. Ladányi János szociológus szerint a helyzet egyre romlik, és csak a szerencsének köszönhető, hogy eddig nem tört ki etnikai háború.

"Csak rendes emberek vannak, meg ennek az ellenkezője" - jelentette ki Fekete Gyula, Olaszliszka polgármestere. A Deák Ferenc Közéleti Klub vendégei, köztük a polgármester, arra tettek kísérletet csütörtök este, hogy megválaszolják, mi és miért történt Olaszliszkán 2006. október 15-én, ahol halálra vertek egy férfit, mert az autójával elsodort egy kislányt, aki egyébként csak könnyebb sérüléseket szenvedett. Egyedi eset volt a lincselés, vagy egy régóta a mélyben lappangó konfliktus kirobbanása? Hamar kiderült, szinte lehetetlen feltárni a teljes igazságot.

Fekete Gyula szerint nem igaz az a megközelítés sem, hogy a tiszavasvári tanár gyilkosait a szegénység vezette volna. "A szegénység lehet hatással az emberek gondolkodására, de ilyen bűncselekményre senkit nem hatalmaz fel" - mondta a polgármester, aki szerint egyébként az elkövetők nem is a legrosszabb körülmények közt élnek, hiszen komfortos házakban laknak, a gyerekeik pedig korszerű iskolába járnak.

Korábban sem volt konfliktus romák és nem romák közt, és most sem alakult ki ilyen - állítja Fekete. Szerinte sokkal inkább a romák közt lett feszült a légkör, hiszen az elkövetők köre még mindig nem tisztázott egyértelműen. A fenyegetések miatt állandó félelemben élők pedig azt követelik a lincselők környezetétől, adják ki maguk közül, aki még részt vett a bűncselekményben.

A polgármesterrel szemben Póczik Szilveszter kriminológus attól tart, hogy soha nem fogjuk megtudni, mi történt pontosan Olaszliszkán. Az Országos Kriminológiai Intézet főmunkatársa szerint nem kerülhető meg a történtek etnikai vonatkozása.

Magyarországon a többségi társadalomban komoly előítéletek vannak a roma kisebbséggel szemben - álltotta Póczik. Szerinte a többség úgy érzi, félnie kell a kisebbségtől, mert "az antiszociális magatartást mutat, bűncselekményeket követ el". A kisebbségi társadalom ezekre az előítéletekre többféleképpen reagál. Egy része menekülni és asszimilálódni igyekszik, más részük azonban vagy polgárjogi harcba kezd, vagy egyfajta ellenkultúrát épít, amivel kivívja a többség rosszallását - mondta a kriminológus.

Póczik véleményével szemben Ladányi János szociológus, a Corvinus Egyetem tanára úgy vélte, igenis le lehet választani az etnikai tényezőt. Ilyen bűncselekmény olyan országokban is előfordul, ahol nem is élnek cigányok - mondta Ladányi, aki szerint nálunk annyiban speciális a helyzet, hogy valamivel kisebb a feszültség, mint a világ más részein, ahol a romákhoz hasonló, kirekesztett kisebbség él.

Csakhogy "a helyzet romlik" - állította a szociológus - és csak a szerencsének és a polgárjogi aktivistáknak köszönhető, hogy nem tört ki szörnyű etnikai konfliktus. Ha ilyen erős kirekesztettségben él egy csoport, akkor törvényszerű, hogy hasonló borzalmak fordulnak elő. - mondott ellent saját korábbi kijelentésének Ladányi, vagyis ő is etnikai kérdésként kezdett beszélni az olaszliszkai lincselésről.

Ha a kisebbség úgy érzi, a hatóság nem védi meg a többségtől, akkor megvédi önmagát és önbíráskodni fog - mondta Ladányi. Ha azonban a többség úgy érzi, hogy az állam nem védi meg a kisebbségtől, akkor ő is önbíráskodni fog. Ebből lesznek aztán a nagyon súlyos etnikai összetűzések, és a szociológus állítja, a kilencvenes években már többször is közel jártunk egy etnikai háború kirobbanásához.

Az előadók után megszólaló közönség is belekeveredett abba az ellentmondásba, hogy egyrészt igyekezett hangsúlyozni, egy szörnyű bűncselekményről van szó, nem etnikai kérdésről, másrészt azonban nem tudták megkerülni a hazai cigányság helyzetét, problémáit. A legszemléletesebben talán az a hozzászóló fogalmazott, aki szerint, ha Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi alapítvány egyik vezetője ült volna abban az autóban, őt is agyonverik. Horváth jelen volt ugyan a teremben, de nem kommentálta ezt a feltételezést.

Kovács Áron