Amerikaiak is kutatják az eltűnt deportálási iratokat

Amerikai kutatók keveslik a holokauszt magyar vonatkozásairól szóló dokumentumokat, és Magyarországgal szemben időről időre felmerül a titkolózás vádja is. A magyar fél ugyanakkor régóta ismételgeti: iratokat senki nem akar elrejteni. Az amerikaiak komolyan veszik a kérdés tisztázását, az idén már szenátorok és képviselők is lobbiztak a miniszterelnöknél. Nemrég megalakult egy amerikai-magyar vegyes bizottság, hogy felderítse a magyarországi iratok sorsát.

"A magyar levéltárakban rengeteg 1939 előtti és 1945 utáni dokumentumot őriznek, a kettő közti időszak anyaga ugyanakkor nagyon hiányos. Nem tudjuk, hogy léteznek-e a magyar holokausztra vonatkozó iratok, de valószínűtlennek tűnik, hogy teljes egészében eltűntek volna" - nyilatkozta nemrég Paul Shapiro, a washingtoni Holokauszt Múzeum kutatási részlegének igazgatója.

Az amerikai állam által fenntartott intézmény komolyan veszi a holokauszt ügyét. Az ottani kutatók számára furcsa, hogy míg a zsidóüldözésekkel kapcsolatos iratokból - ha a dossziékat egymás mellé tesszük - sok kilométernyi maradt fenn például Lengyelországban, Németországban, Romániában, addig Magyarországon csak nagyon kevésről tudnak, körülbelül két kilométernyi iratról.

Egy ideje létezik egy kutatási együttműködésről szóló megállapodás Magyarország és az USA között, az amerikaiak négy magyar levéltárban végeznek is kutatásokat. Emellett rengeteg mikrofilmet küldtek a magyar levéltárakból az USA-ba, az iratanyagokban azonban továbbra is óriási űr van.

Pedig a hazánkból a háború végén deportált zsidók számát több mint négyszázezerre teszik a kutatók. Gecsényi Lajostól, a Magyar Országos Levéltár és a frissen alakult vegyes bizottság vezetőjétől úgy tudjuk, különböző fórumokon évek óta hol enyhébben, hol élesebben, de szinte mindig felmerül a vád: Magyarország iratokat titkol el.

Ilyesmire nem csak amerikai részről gyanakodnak: hasonló volt a helyzet, amikor az ismert nácivadász, Serge Klarsfeld kérte a fennmaradt iratok kutathatóságát. A Mazsihisz elnöke, Feldmájer Péter is azt mondta - igaz, főként a zsidó vagyonelkobzásokra utalva -, hogy bizonyos adatokat nem nyitnak meg előttük.

"Eltitkolásról túlzás beszélni, de nem teljesen kutathatók az iratok" - mondta az [origo]-nak Feldmájer, aki szerint ez főleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában levő dokumentumokra igaz. Mindennek vannak összefüggései kárpótlási kérdésekkel, elkobzott műkincsek nyilvántartásával - vélte. Magyar múzeumokban például szerinte van jó néhány olyan műkincs, amelyet feltehetőleg zsidóktól vettek el, mégsem lehet őket visszaszerezni.

Az amerikai Holokauszt Múzeum más típusú iratokra kíváncsi: a csendőrség, a zsidó munkaszolgálatosok és a zsidótanácsok dokumentációjára, melyek mind kulcsszerepet játszottak a deportálásokban. Ezek azonban csak nagyon töredékesen vannak meg Magyarországon - állítják magyar részről, valahányszor ilyesmit keresnek külföldről.

Sok iratot hiányolnak

Akad azonban olyan szakértő, aki nem érti az amerikaiak buzgóságát. Ungváry Krisztián történész az [origo]-nak azt mondta, bizonyos szempontból álproblémának tartja az ügyet. Szerinte ugyanis a jelenleg rendelkezésre álló iratanyag is hatalmas, és gyakorlatilag mindent meg lehet tudni például a csendőrség eljárásáról. A történelem talán legjobban kutatott és dokumentált időszaka a holokauszt - jegyezte meg Ungváry, hozzátéve, hogy természetesen a további kutatást ő is fontosnak tartja, főleg azért, mert általánosságban az emberek ismerete elég hiányos erről a témáról.

Szenátorok is sürgették Gyurcsányt

Gecsényi Lajos szerint az utóbbi két-három évben egyre erősebben sürgették az amerikai kutatók a helyzet tisztázását. Paul Shapiro egy sor magyarországi tárgyaláson vett részt. Idén végül a politikai nyomásgyakorlás eszközéhez nyúltak: több amerikai szenátor és képviselő is írt levelet a magyar miniszterelnöknek, hogy lépjen a megoldás ügyében. Ezt az értesülésünket megrősítette meg a Kormányszóvivői Iroda is. Ennek nyomán vetődött fel az ötlet egy vegyes bizottság létrehozásáról, ami végül november 21-én alakult meg.

A vegyes bizottságban részt vevők listája sokatmondó. Magyar részről a Miniszterelnöki Hivatal nemzetbiztonsági irodája, Gémesi Ferenc külkapcsolatokért felelős szakállamtitkár, a Külügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, az oktatási tárca levéltári osztályának képviselői, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, a Magyar Országos Levéltár, a Hadtörténeti Levéltár, a Fővárosi Levéltár szakemberei vesznek részt a bizottságban. Amerikai oldalról pedig a washingtoni múzeum nemzetközi projektigazgatója és levéltárosa a csoport tagja.

A bizottságnak pontot kell tennie a hiányzó dokumentumokról szóló vita végére, vagyis elsősorban nem iratokat kell felkutatnia, hanem azt kell megmagyarázni: miért nem léteznek az amerikaiak által keresett dokumentumok, vagyis a központi szervek holokausztra vonatkozó iratai.

Elégették, elvitték, kiselejtezték

"Senki nem akar egyetlen iratot sem eltitkolni, nem is lenne rá okunk. Nincs azonban annál nehezebb, mint megmagyarázni, hogy valami miért nincs" - mondta az [origo]-nak Gecsényi Lajos. A vidéki levéltárakban most is rengeteg irat hever felderítetlenül, de a zsidókra vonatkozó központi iratok jó része már nincs meg - magyarázta. Ezenkívül a szlovák területekre, Észak-Erdélyre, a Kárpátaljára vonatkozó iratokhoz ma már nem lehet hozzáférni, hiába tartoztak ezek akkor Magyarország területéhez - tette hozzá.

"1944 végétől 1945 áprilisig folyamatos harcok dúltak Magyarországon, Budapest körül pedig két hónapig" - mondta Gecsényi. Szerinte azok az iratok, amelyeket az amerikaiak keresnek, éppen azok, amelyek mindennek a leginkább látták kárát. A csendőrkerületi parancsnokságok - amelyek aktívan részt vettek a deportálásokban - utasítást kaptak arra, hogy meneküléskor vigyék magukkal vagy semmisítsék meg az iratokat, és ezt ők jórészt meg is tették.

A munkaszolgálatosokkal kapcsolatos ügyek parancsnokságai Budapesten voltak, a Belügyminisztérium épületét teljesen szétlőtték - sorolta Gecsényi. Ezek az iratok tehát vagy az ostrom alatt megsemmisültek, vagy elvitték őket. "A zsidótanács iratainak hollétéről fogalmam sincs, még arról sem, hogy hol keressük" - mondta, hozzátéve, hogy ezeknek egy kis részéről lehet csak tudni, azok a Magyar Országos Levéltárban vannak.

A háború után a politikai rendőrség sok mindent összeszedett a nyilasok és mások elleni periratokhoz, ezeket sokáig a BM központi irattárában kezelték. Időről időre azonban selejtezések voltak. "Még 1988-ban is semmisítettek meg olyan dokumentumokat, amelyekről a dossziék alapján tudjuk, hogy a holokauszttal voltak kapcsolatosak" - mondta a bizottság vezetője.

"És ez csak a vége, a hatvanas években is volt egy nagy szelekció. Ami nem kellett a politikai rendőrségnek, azt vagy visszaadták a levéltáraknak, vagy a kazánházban végezte" - tette hozzá. Szerinte így ma már ki sem lehet deríteni, hogy mi minden volt a kommunista állambiztonságnál.

Amikor a külföldre vitt dokumentumokról kérdeztük, Gecsényi azt mondta: az ilyeneket talán útközben elégették, vagy még az amerikai fogság előtt megváltak tőlük. Amire külföldön rábukkannak - az utóbbi időben kerültek elő dokumentumok az USA-ban, Moszkvában -, az is csak töredékes. Ma a magyar levéltárakban levő nem túl sok iraton kívül van még egy viszonylag nagy, a túlélőktől származó dokumentumokból összeállított gyűjtemény a Páva utcai Holokauszt Múzeumban, a Síp utcai zsidó levéltárban - tudtuk meg Gecsényi Lajostól.

Sok azonban a feltételezés, a munkacsoport dolga lesz az iratok sorsának átfogó felderítése - mondta a bizottság vezetője. "A Jad Vasemnél annak idején megértették, hogy itt nehezebb kutatni, mint máshol. Remélem, az amerikai kollégák is megértik ezt" - tette hozzá.

Wirth Zsuzsanna