Szabó István beismerte ügynökmúltját

Az Élet és Irodalom hetilap pénteken megjelenő cikke szerint főiskolás korában ügynök volt Szabó István Oscar-díjas magyar filmrendező. Szabó István a pénteki Népszabadságban azt mondta az ügyről: két évfolyamtársa kérésére vállalta a feladatot, azért, hogy egy társuk - aki '56-ban fegyveresen részt vett a Köztársaság téri pártház elfoglalásában - alibije is hiteles legyen. A filmerendező úgy vélte, az állambiztonsági munkával megmentette egy forradalmár életét.

Az Oscar-díjas magyar filmrendező, Szabó István fiatalon titkos ügynök volt az Élet és Irodalom című hetilap írása szerint. Mint az újság pénteken utcára kerülő számában olvasható, Gervai András az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában végzett több hónapos kutatás után azonosította a "Képesi Endre" fedőnevű ügynököt.

Az ügynök a III/III-as csoportfőnökség jogelődjének, a II/5-ös, a belső reakció elhárítását végző osztálynak jelentett több éven át a Színház- és Filmművészeti Főiskola később híressé vált hallgatóiról - írta Gervai András, aki megjegyezte, kétségek gyötörték, helyes-e Szabó István leleplezése.

Az ügynök - akit 1957. február 13-án szerveztek be - akkor 19 éves volt, a főiskola hallgatója; be kellett számolnia a főiskola életéről, a "gyanús, ellenséges megnyilvánulásokról, kijelentésekről". Azt nem tudni, mivel zsarolták meg, beszervezési (B) dossziéjáról a levéltárban azt közölték, elveszett - írta Gervai András.

Az ÉS bőven idéz Szabó István jelentéseiből; munkadossziéja szerint 1957 és 1963 között összesen 48 jelentést írt. Elsősorban saját osztálytársairól jelentett, főiskolai tanulmányaikról, KISZ-munkájukról, képességeikről éppúgy, mint esetleges politikai megjegyzéseikről vagy éppen "passzivitásukról".

A történész kutató szerint "az irományok tartalmukat tekintve többnyire semmitmondók, érdektelenségük, gyermeteg mozgalmi frazeológiájuk azonban nagyon is tükrözi a korszak bornírt légkörét, valóságát, politikai realitásait". A megfigyeltek között olyan ismert nevek akadnak, mint Bárdy György, Básti Lajos, Gábor Pál, Jancsó Miklós, Kézdi-Kovács Zsolt, Mécs Károly és Törőcsik Mari. Szabó István, nyilván konspirációs célból, önmagáról is jelentett.

Jancsó Miklósról azt írja egy helyen, hogy "bolond - ez az általános vélemény róla, nem várnak tőle semmit, nem számítanak rá, s talán éppen ezért ártani sem tud az a sok bizonytalan, gőzös filozófia, ami benne van. Törőcsik Mariról pedig a következőt: "Politikai megnyilvánulásai soha sem voltak."

Az állítólagos megfigyeltek közül az [origo] többet megpróbált telefonon elérni, eddig sikertelenül.

Gervai azt írja, hogy Képesi feladata mindenekelőtt a később híressé vált Máriássy Félix vezette osztály diákjainak magatartásáról szóló jelentések írása volt, s hamar kiderült számára, hogy az ügynök a tízfős osztály egyik diákja lehetett. Hozzáteszi: az ügynök jelentéseinek nagy része viszonylag veszélytelen.

Gervai cikkében olyan megfogalmazások olvashatók Képesiről, hogy "sok információt gyűjt össze, alaposan becserkészi áldozatait". Valamint: "Gyakran egyoldalúan, igazságtalanul ítélkezik. Szívesen kutakodik mások magánéletében, s mai bulvárújságírókat megszégyenítő mennyiségben szállítja a bizalmas és kényes információkat." Gervai azt is írja, hogy Képesi "harcos hangja" lehet, hogy csak megjátszott.

Képesivel három tartótiszt állt kapcsolatban a hat év alatt, többnyire egy cukrászdában találkozgattak, de volt rá példa, hogy "T" (titkos) lakáson faggatták ki a fiatalembert, akiről azt írja Gervai: időnként "menti ügyfeleit, kisebbíteni igyekszik a hatalom megítélése szerint negatív szerepüket, magatartásukat, bagatellizálja kínos megjegyzéseiket". A kutatónak helyenként az a benyomása, hogy Képesi "mintha nem mérné fel, milyen súlyos következményekkel járhatnak jelentései".

Szabó: Megmentettem egy forradalmár életét

Szabó István a pénteki Népszabadságban azt mondta az ügyről: az állambiztonsági munkával megmentette egy forradalmár életét. "Hálás vagyok a sorsnak, és utólag büszke lehetek a történtekre. Életem legbátrabb, legvakmerőbb cselekedete volt az állambiztonsági munka. Hiszen ezzel mentettük meg egyik évfolyamtársunkat az 1956-os forradalom után a leleplezéstől és a biztos akasztástól" - fogalmazott a rendező a napilapnak.

Szabó István hozzátette, két évfolyamtársa kérésére vállalta a feladatot, azért, hogy egy társuk - aki fegyveresen részt vett a Köztársaság téri pártház elfoglalásában - alibije is hiteles legyen. "Ezért összevissza mondtam mindent, ami elterelte a figyelmet arról, akit védenünk kellett. A történet dokumentálható eredeti '56-os híradófelvételeken" - nyilatkozta Szabó István. Hozzátette: örül annak, hogy végre elmondhatja (talán filmen is) a történetét; "gyógyszer lesz sokaknak, és világosabb képet mutat az 1957-től 1960-ig terjedő időszakról".