Szabó István: Magamat mentettem

Szabó István filmrendező a héten tett nyilatkozatait módosítva a közszolgálati televízióban vasárnap este közölte, magát mentette, amikor 19 éves korában aláírta a beszervezéséről szóló papírt és ügynökként több éven át jelentéseket adott. Szabó állítja, hogy jelentéseivel egyik osztálytársát, Gábor Pált is menteni kívánta, aki a forradalom idején részt vett a Köztársaság téri pártház elfoglalásában. A rendező szerint egy híradófelvételen látszik is a fegyveres Gábor Pál, Eörsi László történész azonban nem vitatja ezt

"Én magamat védtem" - mondta a rendező a Magyar Televízió A szólás szabadsága című műsorában. Korábban, a Népszabadság című napilap pénteki számában a filmrendező azt mondta, az állambiztonsági munkával megmentette egy forradalmár életét, aki 1956-ban fegyveresen részt vett a Köztársaság téri pártház elfoglalásában . Ezért élete "legbátrabb, legvakmerőbb cselekedetének" nevezte az állambiztonsági munkát, amelyre "utólag büszke lehet". A napilap szombati számában nevesítette is, hogy melyik évfolyamtársáról volt szó: Gábor Pálról.

A televízióban Szabó István elmondta, hogy a nap folyamán a volt évfolyamtársaival erről az ügyről beszélgettek, s idézett Elek Judit hozzá intézett leveléből, amelyben filmrendező azt írta, hogy "mi tízen, akkor, amikor ötven évvel ezelőtt a történelem próbára tett, tisztességesen álltuk ezt a próbát". Hozzátette, nem hiszi, hogy ártott volna bárkinek is, de nem mást akart megmenteni, hanem saját magát.

"És ez a pontos megfogalmazás. Én valóban tudtam, hogy én is bajba kerülök, mégpedig nagyon bajba kerülök, ha bármi kiderül". Amikor korábban Gábor Pál megmentéséről beszélt, akkor "valamit kifelejtett ebből", s ezt írta meg Elek Judit - mondta Szabó István. Arra a kérdésre, tehát az sem igaz, hogy büszke lenne a cselekedetére, azt mondta: "én nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy én erre büszke vagyok".

Amikor vasárnap a volt osztálytársai azt firtatták, hogy a félelmet ő is érezte-e, rámutatott, nem akkor érzett félelmet, amikor alá kellett írni és nem akkor, amikor kihallgatták. "Akkor éreztem a félelmet, amikor másfél évvel később, véletlenül egy filmgyári vetítőben - valaki dokumentumfilmeket ellenőrzött - megláttam ezt az osztálytársamat a vásznon, a fehér ballonkabátjában és a géppisztollyal. És akkor én úgy éreztem, hogy én most meghalok és nekem végem. Ez volt az életem legnagyobb félelme" - utalt a rendező azokra a filmkockákra, amelyeken Gábor Pál látható a Köztársaság téri pártszékháznál.

"Egészen biztosan nem ártottam senkinek, ezt egészen pontosan tudom. Ártó szándékú mondatok nem tőlem jöttek" - jelentette ki kérdésre válaszolva.

Arra kérdésre, miért nem mondta el a nyilvánosság előtt, hogy beszervezték, úgy válaszolt: "Én lényegében nem csináltam olyan filmet, amiben ezt a történetet valamilyen módon nem mondtam volna el", és megemlítette a Bizalom, a Redl ezredes, A napfény íze, továbbá a kedden kezdődő filmszemlén bemutatandó Rokonok című filmjét.

Hallgatását indokolva megismételte azt is, hogy életre szóló esküt kötött két évfolyamtársával - Gábor Pállal és Gyöngyössy Imrével -, hogy nem beszélnek arról, Gábor Pál fegyverrel vett részt a Köztársaság téri pártház ostromában 1956 októberében. További okként említette, hogy "igazából nem volt mit elmesélni. Ez a fantasztikus Máriássy-osztály úgy összetartott, és annyira tudtunk mindent egymásról, hogy nem volt semmit erről mit mesélni."

Arra a kérdésre, hogyha önszántából nyilvánosságra hozta volna a beszervezését, megmenekült volna a leleplezéstől, úgy fogalmazott: "Ez teljesen egyértelmű, hogy engem meg akarnak ölni, mert az összes hírügynökségnek szétkürtölték és az egész világon megjelenik az újságokban, hogy az egyetlen magyar Oscar-díjas, mit tudom én, rendőrségi ügynök". Hozzátette, valahogy úgy gondolta, hogyha "előjönnek a papírok, akkor elmondom, nyilvánosan, hogy mi történt, mert akinek kell, az azért úgy nagyjából tudja".

Eközben Eörsi László történész azt állítja: azon a bizonyos híradófelvételen, amelyen a volt osztálytársak állítása szerint Gábor Pál ismerhető fel fegyverrel a vállán, a Köztársaság téri pártszékház ostrománál, valójában nem ő látható. Eörsi szerint ő nem akar ártani Szabónak, de a hivatkozott felvételeken az akkor 21 éves Marsányi László műanyagfeldolgozó látható világos ballonkabátban. Marsányiról annyit tud a történész, hogy ő volt a Hársfa utcai felkelőcsoport rajparancsnoka, majd a forradalaom után nyugatra menekült, ahol nyoma veszett.

Eörsi Lászlóval ellentétben Gábor Pál és Szabó István egykori osztálytársai, Kézdi-Kovács Zsolt és Rózsa János, sőt a Nap-kelte műsorában Jancsó Miklós és Mészáros Márta is megerősítette: Gábor Pál látható a felvételeken. Sőt, az egykori osztálytársak azt is elmondták, tudták, hogy Gábor ott volt a pártszékháznál, társuk emiatt évtizdekeig rettegett is a felelősségre vonástól. Gábor Pál özvegye annyit mondott az ügyről a Népszabadságnak, hogy "Nagyon tisztelem Gábor Pál emlékét és Szabó Istvánt is."

Nyílt levelet jelentetett meg az üggyel kapcsolatban száz közéleti személyiség, amelyben a Szabó István iránti "változatlan tiszteletüket és szeretetüket" fejezik ki. Többek között azt írják a rendezőről, hogy "Elvitte hírünket mindenfele a világba. Beírta nevét kultúránk egyetemes történetébe. Szeretjük, tiszteljük és becsüljük őt."

Gervai András történésznek az Élet és Irodalom e heti számában közölt írásából derült ki, hogy a filmrendező fiatalon titkosügynök volt "Képesi Endre" fedőnéven. A kutató szerint a 19 éves korában beszervezett ügynök a III/III-as csoportfőnökség jogelődjének, a II/5-ös, a belső reakció elhárítását végző osztálynak jelentett 1957-től néhány éven át a Színház- és Filmművészeti Főiskola később híressé vált hallgatóiról.

[origo]/MTI