Nehéz eset volt a Széna téri túszejtő

Se őrült, se bűnöző, se fanatikus - a Széna téri túszszedőt a mai napig sem tudja besorolni a tipikus túszejtői kategóriákba Végh József túsztárgyaló. Az őrültekhez képest józanul viselkedett, a bűnöző kiszámíthatóbban lép fel a pénz megszerzése érdekében, a fanatikusok pedig egy közösség érdekében ejtenek túszokat. De vajon hogyan is zajlik egy túsztárgyalás, milyen trükkök és szabályok vannak?

"Nehéz volt besorolni, a mai napig sem tudom" - mondta Végh József túsztárgyaló a Széna téri túszejtés után egy héttel az MTV Nap-kelte című műsorában. A pszichológusok három kategóriába sorolják a túszejtőket: őrült, bűnöző vagy fanatikus. Az őrült olyan amatőr, aki kétségbeesésében ejt túszokat, tette segítségkérésként is felfogható. A bűnözőnek konkrét céljai vannak, csak az anyagiak érdeklik, a pénz megszerzése érdekében pedig viszonylag kiszámíthatóan viselkedik. A fanatikus valamilyen közösség érdekében akar fellépni, és nem érdekli, hogy mekkora kockázatot vállal ennek érdekében - tudtuk meg Györffy Ágnes A túsztárgyalás pszichológiája című tanulmányából.

Végh József úgy emlékezett vissza a Széna téri túszejtőre, hogy a férfi viselkedése "nem volt egészen kiszámítható", véleménye szerint "nem volt mindig beszámítható az ember". A túsztárgyaló kérdésére azt sem tudta világosan megmondani, hogy mit akar, és a helyzethez képest a kért ötmillió forint sem volt jelentős követelés. Végh szerint ilyenkor arra kell gondolni, hogy valami másodlagos szándéka van, ami akár lehet az öngyilkosság is. A férfi hangulata hullámzó volt, neki csak az volt fontos, amit ő akart. "Amit én mondani akartam neki, az nem mindig volt számára elég fontos" - nyilatkozta a túsztárgyaló az MTI-nek. Mint mondta, a férfi viselkedéséből arra következtetett, hogy "ugyan pénzért is jött", de úgy érezte, "benne van neki, hogy (...) meghaljon". A férfi ugyanis többször kifejezte, "mielőtt meghal, még néhány rendőrt elvisz magával", és a saját fejéhez is fogta a fegyvert.

Egyetlen kapcsolat a külvilággal

A túszejtésekhez küldött tárgyalónak az a feladata, hogy - pszichológiai eszközöket igénybe véve - segítsen kommunikálni a beszűkült tudatállapotú túszejtővel. A támadó nem józan fejjel gondolkodik, hiszen ha képes lenne átgondolni, maga is rájönne, hogy a túszhelyzetek általában nem úgy végződnek, hogy a támadó megkapja, amit akar, és szabadon távozik. A túszszedő még ha eleinte vonakodik is elfogadni a hozzá küldött tárgyalót, bizonyos idő elteltével kénytelen együttműködni vele, mert ha akar valamit, azt kizárólag a tárgyalón keresztül érheti el, ő jelenti a kapcsolatot a külvilággal. A túszhelyzet kezelése ugyanakkor csapatmunkát igényel: leginkább az akció parancsnokának és a túsztárgyalónak kell szorosan együttműködnie.

Az idő múlásával a támadónak egyre inkább igényei lesznek (étel, ital, sérülések ellátása), amit fel lehet használni a tárgyalás során. Az sem jó viszont, ha az egyeztetés nagyon elhúzódik, mert mindenki egyre fáradtabb lesz, és a túszejtő és a hatóságok is egyre inkább az erőszakos felszámolásban kezdenek gondolkodni. A világ bármely táján történik ilyen esemény, az eddigi adatok szerint átlagosan 6-8 órát vesz igénybe a megoldódása - áll Györffy Ágnes pszichológus tanulmányában.

A magyar törvények szerint, ha a támadó eláll eredeti szándékától, büntetése jelentősen enyhíthető, ezt a tárgyalónak meg kell említenie. "Javaslom, hogy képzelje el: milyen megoldásokhoz vezet, ha abbahagyja az akciót, és hová vezethet, ha folytatja. Soha nem azt mondom, hogy adja meg magát, hanem hogy miként lehet másként folytatni, jobb megoldásra jutni" - mondta Végh József. A múlt hét pénteki túszejtésnél azonban a túsztárgyaló nem látta jelét annak, hogy békés megoldás szülessen, ezért a túszejtőre kommandósok csaptak le, amikor úgy tettek, mintha átadnák neki a követelt ötmillió forintot. A rablóra hat lövést adtak le, a férfi belehalt sérüléseibe. Két túsz lőtt sérüléseket szenvedett.

Amikor a túszok átállnak a túszszedő oldalára

Minden országnak általában más a válságkezelési stratégiája, például az Egyesült Államokban többnyire az "erőmodellt" gyakorolják, amelynek az a lényege, hogy ha nagymértékű erőfölényt mutatnak a túszejtő felé, akkor kénytelen lesz belátni, hogy ő a gyengébb és jobban teszi, ha megadja magát. Ilyenkor a tárgyalónak is ezt kell közvetítenie felé. Hollandiában viszont inkább a békés megoldásra törekszenek, még akkor is, ha ez nagyon elnyújtja a tárgyalás hosszát - derül ki Györffy Ágnes pszichológus tanulmányából.

A túszokban gyakran meglepő érzelmi reakció indul el: elkezdik támogatni a támadót, és szinte gyűlölik a tárgyalót és a rendőrséget, akkor sem mutatnak hálát, amikor kiszabadulnak. Ezt a reakciót egy 1973-as eset után Stockholm-szindrómának nevezik. 1973 augusztusában egy stockholmi bankba magányos fegyveres lépett be, hogy kirabolja a bankot. A bankrablásból 131 órán át tartó túszhelyzet alakult ki. A túszok a hosszú idő alatt egyre aktívabban kezdték támogatni a támadót. Ez a pozitív érzelmi reakció általában azért alakul ki, mert - a sok bántás mellett - néha felületes kedvességet tapasztalnak a túszejtő részéről.

Tiefenthaler Eszter