Orbán belelátott a lélek bugyraiba

Látta a hatalom és a pénz csábítását, amikor miniszterelnök volt - derül ki Orbán Viktor új könyvéből, amelyben a tisztelet és a szeretet kapcsolatát is fejtegeti. A százoldalas, nagy betűkkel szedett, szellősen szerkesztett könyvet ugyan állítólag fél éven át írta az ellenzéki pártelnök, a szöveg nagy része azonban szóról szóra megegyezik a legutóbbi Fidesz-kongresszuson elmondott beszédével.

Orbán Viktor Fidesz-elnök könyv-formába öntötte, és 2950 forintos ajánlott fogyasztói áron kínálja legutóbbi kongresszusi beszédét - döbbent rá az [origo] munkatársa, amikor beleolvasott a csütörtökön bemutatott, százoldalas, laza, átlátható tipográfiával nyomtatott, Egy az ország című kötetbe. Illetve az is lehet, hogy a pártelnök a már majdnem kész könyvét használta fel a tisztújítás utáni beszédéhez, hiszen kedden a Blikk azt írta, Orbán fél éven át dolgozott a könyvön.

A déja-vu érzés már a könyv első, Egy a zászló címet viselő fejezeténél elönti azt az olvasót, aki jelen volt a kongresszuson vagy tévén, interneten keresztül követte az összejövetelt. A világosi fegyverletételnél szétdarabolt zászló szimbóluma, a darabokból összeálló lobogó - amire jelenleg nincsenek közös célok írva - szinte szó szerint megegyezik azzal, amiről Orbán beszélt újraválasztása után. A könyv borítóján az a címer látható, amely egy, Világosnál feldarabolt zászló közepe volt, és amelyet egy honvédtiszt vitt magával Amerikába.

Az egyezések a legutóbbi nagy - 1 óra és 9 perc hosszú - beszéddel a további lapokon is feltűnőek, és igazából ezek elolvasásakor értheti meg az olvasó, mire is gondolt Orbán, amikor a könyvbemutatón azt mondta, azért írta a művet, mert "a leírt szó eleve súlyosabb". A kongresszusi beszéd néhány nap, néhány hét alatt elfelejtődhet, de a pártelnök bízhat abban, hogy könyv-formában maradandóbbak lehetnek a gondolatai.

Orbán kongresszusi beszéde

A tisztelet kultúrája

A beszéd ismétlése alól kivételt csak az ötödik- egyben utolsó - fejezet jelent, amely a Túl a politikán címet kapta. Ebben a fejezetben Orbán kilép a politikai szférából, mert szerinte a korábban felvázolt új politikát, a kölcsönös felelősségre épülő társadalmat nem lehet parancsszóra bevezetni, annak előfeltétele a "tisztelet kultúrájának" létrejötte. A mai Magyarország ugyanis Orbán szerint azért sikertelen, azért deficites a demokrácia, mert hiányzik az emberekből egymás tisztelete. A tisztelet pedig a szeretet civilizációjára épül - írja Orbán, miközben hangsúlyozza, nem vallásos eszmére gondol, hiszen a szeretet nem csak isteni forrásból, hanem humanista meggyőződésből is származhat.

A pártelnök azt írja, négyévnyi miniszterelnöksége idején volt alkalma meglátni az ember "máshonnan nem vizsgálható rétegeit, metszeteit, lelki bugyrait", ahol a hatalom, a pénz csábítását, a másik ember alávetettségbe kényszerítésének vágyát tapasztalta. "Nem tudom, mikor kezdődött. Nem tudom mióta tart. Annyit azért megértettem (...), hogy a kommunizmus magyarországi betörése óta biztosan" - írja, hozzátéve, hogy a tisztelet és szeretet hiánya miatt ma "a szerencsétlenség társadalmában élünk".

Orbán ebben a fejezetben többször is azt hangsúlyozza, hogy a tisztelet nem azonos az egyenlőséggel. Éppen az igényel szerinte erőfeszítést az emberektől, hogy a köztük lévő különbségek ellenére tisztelettel bánjanak egymással. A könyvben nem szerepel, de a bemutató sajtótájékoztatón felidézte a '80-as évek végéről Oxfordból származó élményét, amikor az egyetemi portás és egy milliárdos gyerekének párbeszédét hallotta: a két ember, a köztük lévő nyilvánvaló és feloldhatatlan társadalmi különbségek dacára is képes volt úgy beszélni, mintha egyenlők lennének.

Leszámolni a dogmákkal

A könyv további fejezeteiben Orbán egyfajta új közmegegyezés szükségességét fejtegeti. Egy olyan berendezkedés szükségességét vázolja fel, amelyben az egyéni és a közösségi érdekek nem ellentétesek egymással, hanem az egyes érdekekből áll össze az egész. Ennek megvalósításához Orbán szerint erősíteni kell a közvetlen demokrácia eszközeit, hogy be lehessen csatornázni az érdekeket.

Ehhez az új közmegegyezéshez azonban a pártelnök véleménye szerint le kell számolni bizonyos tabukkal és dogmákkal, mindenek előtt a piac mindenhatóságába vetett hittel. Orbán hosszan fejtegeti, hogy szerinte a rendszerváltás óta eltelt korszak legnagyobb hibája, hogy a neoliberális eszme szellemében a baloldali elit arra akarja rávenni a társadalmat, hogy "ne társadalomként, hanem piacként működjön". Bár Orbán hangsúlyozza, hogy a szabadpiac a reálgazdaság terén hasznos és eredményes, szerinte a piaci elv nem alkalmazható az élet minden szegmensére.

Ráadásul a jelenleg kormányzó elit (Orbán könyvében egyszer sem nevezi nevén a miniszterelnököt vagy a kormányzó pártokat) csak szavakban piacpárti, maga inkább a monopóliumok és előjogok híve - véli a pártelnök."A jobboldal problémája, hogy nem tudja mindenki számára világosan és meggyőzően kifejezni politikai küldetését" - írja Orbán, aki szerint azért is kell leszámolni a dogmákkal, mert a jelenlegi - "az ellenfél által megszabott" - keretek közt erre mindig is képtelen lesz.