"Aki nem kapott meghívót, kiverte a balhét" - súgta meg az [origo]-nak az MSZP egyik vezetője, érzékeltetve, hogy a Horn Gyula 75. születésnapja alkalmából rendezett fogadáson tényleg mindenki ott volt, aki csak számít a baloldalon. Mert az MSZP és a hozzá közelállók a baloldal hőseként tekintenek Hornra, akinek képe egy 4-szer 3 méteres kivetítőről tekintett le a gyülekező vendégekre.
A Hornt ünneplő háromszáz vendég úgy érkezett meg a Nemzeti Galériába, mint a hollywoodi sztárok az Oscar-gálára: protokollfotósok vakui villogtak, pincérek álltak sorfalat a lépcsőfordulóban. Amíg az ünnepeltre vártak, a vendégek régi kapcsolataikat ápolták: Kiss Péter kancelláriaminiszter puszival köszöntötte egykori bizalmasát, Schmuck Andort, Göncz Árpád egykori köztársasági elnöknek Suchmann Tamás egykori privatizációs miniszter magyarázott valamit.
A médiaszekcióban Juszt László csevegett vidáman Gyárfás Tamással, míg utóbbi át nem sétált a terem másik végébe, hogy néhány bizalmas szót váltson Kiss Péterrel. Schmuck Andor is kedélyesen társalgott Hagyó Miklós főpolgármester-helyettessel és Sas József színidirektorral. Kellemes klezmer muzsika szólt, étvágygerjesztőnek pedig 2006-os évjáratú dögicsei kékfrankos rosét szolgáltak fel.
"Jön Gyula!" - hangzott egyszer csak, és a bejáratnál összesűrűsödött a tömeg - még Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is csak alig fért be - mert mindenki meg akarja szorítani az ünnepelt kezét. A tömegből Horn Lendvai Ildikó frakcióvezetőnek kellett kimenteni, majd Gyurcsány hívta félre néhány szóra. A miniszterelnök távollétében felesége, Dobrev Klára szórakoztatta Takács Albert igazságügy-minisztert és Orosz József műsorvezetőt.
Az ünnepi műsor filmbejátszással kezdődött - amelyben többször is feltűnt a wertheimi Gyula Horn Straße utcanévtáblája, és ismert és kevésbé ismert német emberek mondták el: Horn Gyula nyitotta meg a határt a keletnémetek előtt. Ennek megerősítésére többször is felvillant a híres kép, amelyen Horn épp Alois Mockkal vágja az akkor már nem működő vasfüggöny maradványait.
"Ha szólásra jelentkezik a frakcióülésen, tudom, mindjárt forgószél támad" - méltatta az ünnepeltet Lendvai Ildikó, aki egyszerű magyarázatot adott arra, miért tisztelik Hornt: "Mert ő a Gyula!" A frakcióvezető szerint ha Hornt növényhez kellene hasonlítania, azt mondaná: erős, mély gyökerű fa, "amely sokkal magasabbra nőtt, mint azok, akik nyesegetni próbálják az ágait".
"De a mi elnökünk inkább a figyelmével tünteti ki" - élcelődött Lendvai a köztársasági elnökön, aki megtagadta Horn hivatalos elismerését. A frakcióvezető szerint az államfő döntését afféle "Ugocsa non coronat" hozzáállás ihlette, hisz az egész világ elismerte már az ünnepeltet, csak Sólyom László nem hajlandó. Mi azonban - mondta Lendvai - "nem tudjuk nem szeretni ezt a bátor és istentelenül makacs embert".
"Nem mi adtunk engedélyt a határnyitásra, nem is kellett, Horn tudta, hogy eljött az ideje" - igyekezett eloszlatni egy történelmi tévhitet Mihail Gorbacsov, az utolsó szovjet pártfőtitkár. Gorbacsov azt mondta, meg kellene próbálni megadni, ami jár azoknak az embereknek, akik 1956 után - amikor szerinte elkerülhetetlen volt a szovjet beavatkozás - megpróbálták a helyes irányba húzni a dolgokat. Az ünneplők egy része meg sem várta, hogy a tolmács lefordítsa Gorbacsov szavait, azonnal kitört a vastaps.
"Akik ma hetykén ítélnek, és történelemórát tartanak, keveset értenek abból, micsoda teljesítmény az, ha valaki képes mindent újra értékelni. Te megtetted!" - vette védelmébe Horn Gyulát Gyurcsány Ferenc is. A miniszterelnök azt mondta, a rendszerváltáskor még nem volt egyértelmű, milyen utat választ a baloldal, és Horn legnagyobb érdemének nevezte, hogy nem a bezárkózó, nacionalista utat választotta - szemben néhány szomszédos országgal -hanem a progressziót. "Ez Horn Gyula érdeme volt, mondjanak bármit is azok a kis emberek!"
"Amennyi fűszál van a tarka mezőben, annyi áldás szálljon Horn Gyula fejére" - énekelte Palya Bea és a Budapester Klezmer Band, mire a vendégsereg felállva ünnepelt, majd többen is "Gyula! Gyula!" kiáltásokkal váltottak vastapsara. Az üdvrivalgásban ünnepelt is csak nehezen kapott szót.
"Ne beszéljünk a kitüntetésről!" - próbált pontot tenni az állami elismerésről szóló vita végére Horn, de aztán mégsem bírta ki, hogy ne beszéljen róla. Azok ugyanis - nézett Horn a Sándor-palota felé -, akik tőle elvitatják a kitüntetést, "azoknak az életútját kérdőjelezik meg, akik a rendszerváltás után is megmaradtak baloldalinak, akik szembe mertek nézni a múlttal."