Túlélési tippek a budapesti sivataghoz

Félreeső helyeken, parkok fái közt lapul a legtöbb budapesti ivókút, ráadásul sokukból nem is folyik víz. A modern kutak drágák, a régiek hol működnek, hol nem, elzárásukra számos indok létezik a rongálásoktól az önkormányzatok takarékoskosságáig. A főbb közlekedési útvonalakon csak a bekéredzkedés vagy az utcai árusok, boltok kínálata mentheti meg a szomjazókat. Ha önnek nincs varázserejű vízkereső botja, akkor tartson az [origo]-val a pesti ivóvizek felderítésére!

"Úgy hallottam, hogy valami csőtörés van" - vont vállat az üdítőárus a Margitszigeten, miközben a standja mellett álló ivókútból sikertelenül próbáltunk vizet nyerni. Ő 250 forintért árulta azt, ami elvileg ingyen folyik tőle tíz méterre. Közben pár lépéssel arrább a locsolóberendezések vígan és gond nélkül itatták a gyepet.

Bár Budapestet a Duna és a termálfürdők miatt sokan a vizek városának tartják, ivóvizet gyakorlatilag csak akkor találunk, ha keressük. Hiába írja elő a törvény, hogy az önkormányzat köteles gondoskodni az egészséges ivóvízellátásról, az utcák gyakorlatilag elsivatagosodtak. Ezt bizonyítja, hogy hőségriadó esetén önkéntesek osztják a csomagolt vizet a járókelőnek: magunktól nehezen találunk forrást, kutat.

Ahol reménytelen: száraz utcák, száraz terek

"Ivóvíz? Hát, az itt nem nagyon van" - válaszolta a kérdéstől kicsit meglepődve egy Moszkva téri büfés, amikor közkutakat keresve először a nagy városi csomópontokban kezdtünk érdeklődni. A várostérképek nem jelölik az ivóvizet, ezért szúrópróbaszerűen bejártuk a forgalmasabb útvonalakat, az eredmény teljes kudarc volt. Az Oktogontól jobb híján a két sarokra lévő Jókai térhez irányított minket egy újságárus: ott hajléktalanok gyűrűjében egy kiszáradt, cigarettacsikkekkel teledobált márványtálat találtunk ivóvíz helyett.

Nem volt sokkal jobb a helyzet a turistalátványosságok környékén sem. A Parlamentnél a rendőr járőröktől kértünk tanácsot, hogy merre keressünk ivóvizet, de ők csak a Belváros másik végén lévő Erzsébet téri parkot tudták javasolni. A Gellérthegyen, a Szabadság-szobortól mintegy 500 méterre a helyi árusok útmutatásával találtuk egy forrást, ezt azonban magunktól még 10 méterről sem vettük volna észre, mivel a hegy oldalában, teljesen a bokrok takarásában állt. A Hősök tere okozta a legnagyobb csalódást, az ott posztoló rendőr csak a fizetős vécé mosdójával tudott kecsegtetni.

Pedig tavaly decemberben a Fővárosi Vízművek vezérigazgatója, Haranghy Csaba még arról beszélt, hogy bizonyos közterületeken, köztük a turistacélpontoknál szükség van ivókutakra, ők pedig azért dolgoznak, hogy lehessen közterületen ivóvizet inni. Szerettük volna megkérdezni, hogy hol tart most ez a munka, a vízművektől azonban eddig nem kaptunk választ kérdéseinkre.

Ahol van remény: oázisok a sivatagban

A Fővárosi Önkormányzat a kerületi kezelésű ivókutakat nem számítva összesen körülbelül 105, díszkutakkal együtt mintegy 125 ivókutat üzemeltet - mondta az [origo]-nak Erdősné Győrffy Márta, a kutakat gondozó Főkert Kft. parkfenntartási igazgatója. Ha ezeket szeretnénk megtalálni, akkor viszont le kell térnünk a jól ismert útvonalakról, mivel a kutak a parkokban, zöldterületen összpontosulnak. Ahogy a parkfenntartási igazgató fogalmazott: "ha valaki a körúton szomjazik meg, annak az ellátása nem a mi feladatunk".

Mintegy 20 kút van a Városligetben, ugyanennyi a Margitszigeten, 15 a Hajógyári-szigeten, és több kutat lehet találni a Gellérthegyen és a Népligetben is - tette hozzá. Az igazán biztos pontok, a valódi oázisok pedig a játszóterek: az [origo] tapasztalata szerint vizet legnagyobb biztonsággal ezekben talál a tikkadt pesti.

Az általános tipp, miszerint parkokban és játszótereken találunk ivókutakat, persze túl szép, hogy igaz legyen, a kutak ugyanis szeszélyesek. Többségüket, 70-80 darabot (amelyek elvileg folyamatosan üzemelnek) időnként takarékossági okokból központilag elzárják - mondta Erdősné Győrffy Márta.