Rabszolgasors határán egyensúlyoznak a savanyúréti csicskák

Kirívónak számít a mélykúti rabszolgák esete, de folyamatosan előfordulnak Magyarországon hasonló ügyek. Főleg a hajléktalanok vannnak kitéve annak, hogy rabszolga-helyzetbe keverednek alkalmi munkát vállalva. Egy mélykúti információ alapján Ercsiben keresett mai kényszermunkásokat az [origo], de csak csicskákra bukkant a Savanyúréten. A házaknál kevés pénzért vagy ingyen, ellátásért és élelemért feketén ajánlott munka gyakran maga is rabszolgaságot takar, de a szakember szerint bizonyos tekintetben még a hivatalos közmunkával kapcsolatban is felmerülhet a kényszermunka gyanúja.

"Én vagyok a saját rabszolgám" - mondta a zöldséges Ercsiben a Dózsa György úton, mikor nekiszegezük a kérdést, mit tud arról, hogy a településen előfordul-e, hogy fizetés nélkül, szinte rabszolgaként dolgoztatnak embereket. Az [origo] azt követően kezdett kutatni rabszolgák után Fejér megyei városban, hogy az onnan negyven kilométerre fekvő Mélykúton lebukott egy vállalkozó, aki embertelen körülmények között dolgoztatott két embert, akiket gyakran éheztetett és szabad mozgásukban is akadályozta őket. A Mélykúton járt kollégánknak a helyiek közül páran azt mondták, nem szokatlan a dolog, kérdezősködjunk csak például Ercsiben erről. A település polgármesteri hivatalában telefonos érdeklődésünkre egy hölgy annyit elárult, hogy érti mire gondolhattak a mélykútiak, de többet nem.

A Dózsa György úton megkérdezett zöldséges sem tudott sok konkrétummal szolgálni, de hogy ő rabszolga lenne azt élénken cáfolta a nyakában lógó ujjnyi ezüstlánc. "Menjetek csak arra lefelé a Savanyúrétre és ott kérdezősködjetek" - igazított útba. A Fejér megyei település a helyiek által csak Savanyúrétnek becézett része a várost átszelő hatos úttól nyugatra, a Dózsa György úttól délre fekszik. Az ide vezető Május elseje körútnak nevezett széles mellékutat eleinte puszpánsövénnyel szegélyezett takaros porták szegélyezik, ám 1-2 sarok után változik a kép: rendezetlen udvarú elhanyagolt, valamint rendezettebb, élénk színekre festett házak tűnnek fel, utóbbiakat kőlapokkal burkolt kerítések és a kapufélfákon itt-ott kőoroszlánok vigyázzák. Más udvarokon barátságtalan, nagytestű kutyák figyelnek - néhol kettő, három is -, mérges ugatásukat messzire viszi a nyár derekához képest kimondottan hűvös szél.

Ház körüli munka és lomizás

Míg egy idősebb tengerészpólót viselő férfinek csak a női börtön jut eszébe Mélykútról (itt van a Pálhalmai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet női börtöne), egy másik férfi sejti miről van szó, amikor azt kérdezgetjük miért mondhatták az Mélykúton, hogy Ercsiben keressünk rabszolgákat: "Fűt fát ígérnek nekik, aztán becsapják őket" - mondja, és tovább irányít minket dél felé. Vastag bicepszén kusza betűkkel odarótt tetoválás virít: ERIKA. Pár sarokkal lejjebb is jól informált helyiekbe botlunk, "ukránnak hívják a krapekot", mondja a kerítés és vastag szemüvege mögül egy idősebb nő, és két tippet is ad, melyik háznál lehetnek "csicskák", ahogy ők nevezik a kosztért és kvártélyért a ház körül különböző munkákat végző alkalmazottakat.

Az egyik megjelölt épületnél három férfi ácsorog, érdeklődésünkre barátságtalanul csak annyit mond egyikük, hogy "már kihívták volna a sajtót" ha lenne ilyen a faluban. "Nem vagyunk mi spiclik. Menj kérdezz körbe!" - zárja le a beszélgetést a tömzsi alak.

Jó pár házzal odébb aztán többszöri kiáltás után előjön egy férfi, aki épp sarokcsiszolóval küzd egy fémdarabbal az udvar hátsó részében. Imre az [origo]-nak elmondja, hajléktalan, ott lakik a családnál, együtt étkezik velük, de így is megkapja a havi ötvenezret, ezért cserébe besegít a ház körül, eteti az állatokat, és a családfővel együtt megy lomolni. Vas réz alummínium - mondják az időközben mellette a kőlapokkal burkolt kapufélfa mellett feltűnő gyerekek, mit keresnek a lomtalanításokon. Imre elmeséli, hogy korábban volt utcaseprő, lakott hajléktalanszállón is, de ott háromszor ellopták a cuccait. Itt azonban jól érzi magát, meglátogathatja családját is ha akarja, bár elismeri: "félve jön el az ember először". Hasonló sorsú társairól nem sokat hallott, bár volt olyan ismerőse, akit Nagykátára vittek el állatokra vigyázni, de nem engedték el, mikor megszökött visszavitték, majd kikötötték egy fához.

Kivételes eset a rabszolga-helyzet

A nagykátaihoz vagy a mélykútihoz hasonló esetekkel Gurály Zoltán, a Menhely Alapítvány szóvivője is találkozott, de mint az [origo]-nak elmondta inkább jellemző, hogy valaki házának, telkének az őrzését bízza egy-egy hajléktalanra, aki mellette járhat dolgozni, vagy még gyakoribb az, amikor ház körüli munkát bíznak rájuk ellátásért cserébe. Hiába kap azonban valami javadalmazást is, biztosítást, nyugdíjjárulékot nem fizetnek a feketén foglalkoztatott hajléktalanok után.

Szerinte a rabszolga-helyzetek extrémnek számítanak, bár volt már rá példa. Főként tanyasi állattartás, de csatornaépítés során is előfordult, hogy elvették az emberek személyi igazolványát, rossz szállást, rossz ételt kaptak, atrocitások érték őket. Ilyenkor "szökni szoktak" - mondta a hajléktalanokkal foglalkozó szakember. Arról, hogy ez mekkora nagyságrendben fordult elő, azt mondta, csekély százalékban "szerencsére nem szokványos, bár folyamatosan előfordul".

Közmunka a határon

Gurály Zoltán szerint gyakran keresik meg alapítványukat is olyanok, akik hajléktalanokat szeretnének foglalkoztatni, ilyenkor kontrollálják a lehetőséget: megnézik milyen helyre és kik keresnek embereket. A hírek azonban gyakran informálisan terjednek, és nekik nincs rálátásuk, ezért általában azt tanácsolják az embereknek, lehetőleg tájékozódjanak hova viszik őket, kérdezősködjenek az esetleg korábban ott jártaktól, de vannak olyan helyek, amelyek kerülésére kifejezetten felhívják a figyelmüket. Jellemzően hétvégi házak őrzésére, állattartók mellé, idénymunkákra, vándorcirkuszokba, vurtslisokhoz keresnek segítőnek embereket, vagy nagy roma családok fogadnak be főleg állami gondozottakat - mondta a szakember.

A feketemunkát ugyan tiltja a törvény, de főleg a fentebb vázolt típusú folgalkoztatást nagyon nehéz bizonyítani és szankcionálni - mondta Gurály Zoltán, aki szerint a fő problémát az jelenti, ha a folgalkoztatás kényszerrel, aggresszióval párosul. A szakember ugyanakkor úgy véli, nehéz meghúzni a határt, hogy mikotól tekinthető valami kényszermunkának. Még akár a közmunka is súrolhatja ezt, amennyiben az arra rászoruló kiszolgáltatott emberekkel olcsón csináltatnak meg olyan munkákat, amelyekért sokal többet kelle fizetni, ha piaci alapon végeztetnék el.

Pár saroknyira Imrétől egy nagyhasú férfi és overallos társa nyírják a füvet az árokparton. "Itt úgy vannak a csicskák, hogy befogadják őket. A Dzsiminél ot van a Laci például, emitt meg az ukrán" - int a szomszéd utca felé. Az ukrán állítólag már tizenvalahány éve ott él a családnál. "Nem úgy bánnak velük - mondja a rabszolgasorsot firtató kérdésre - tisztán is járnak, minden. Van kaja szállás, a féldecijüket, borukat megkapják, ha akarnak odébállnak" - mondja, majd ránt egyet a naracssárga elektromos hoszabbítón: társa tovább tologatja a fűnyírót.