"Azok se dolgoznak, amazok sem, ott szemben van egy ház, na ott lakik egy asszony, aki dolgozik" - mutatott végig a Heves megyei Kápolna egyik legszélesebb utcáján egy idős asszony. Szerinte az utcájukban szinte mindenki vagy le van százalékolva, vagy nyugdíjas. A 3-as út mentén lévő településre egy névtelen levél írója hívta fel a figyelmünket, aki azt állította, hogy a falu tele van "műrokkantakkal", vagyis komoly betegség nélkül leszázalékolt emberekkel. "Röhögik azt, aki még dolgozik" - állt a kézzel írt, "egy szegény dolgozóként" aláírt levélben.
A véletlenszerűen kiválasztott házból csengetésünkre egy leszázalékolt asszony jött elő. Dolgozott 49 éves koráig - mondta -, de már akkor is betegeskedett, és megszólták munkahelyén a hiányzások miatt. A helyiek is rosszallóan néztek rá, és azt kérdezgették, hogy netán annyira szeret dolgozni, vagy miért vár a leszázalékoltatással - mesélte.
Nem tudják, hányan vannak
Nem tudni, hogy az asszony esete mennyire általános, mert arra senki nem tudott válaszolni, hogy a falu lakosainak hány százaléka rokkantnyugdíjas. "Nem lógunk ki a statisztikából" - ismételgette a falu jegyzője, akinek csak arra vonatkozó adatai vannak, hogy az 1600 fős faluban körülbelül 430-an időskori nyugdíjasok, és 107 a regisztrált munkanélküliek száma, a rokkantnyugdíjasok számát nem tudta megmondani. Forgács Jánosné jegyző szerint valószínűleg a környéken máshol még magasabb az állásnélküliek száma, mert Kápolna legalább főút mentén fekszik, nincs elzárva a külvilágtól.
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnak településekre bontott adataik nincsenek, a regionális igazgatóságnál pedig azt mondták, hogy a 2006-os évről készült, falvakra is lebontott adatokról a polgármesternél érdeklődjünk. Berecz Kálmán polgármester ismételt megkeresésünkre azonban azt mondta, hogy nem ismer ilyen adatokat, és ha a hivatal kapott is ilyen statisztikát, nincs arra vonatkozó kötelezettsége, hogy azt számon is tartsa.
A leszázalékolásba sokan a munkanélküliség elől próbálnak menekülni. A faluban a régi nagy üzemek vagy bezártak, vagy harmadannyi emberrel működnek tovább - mondta egy kis kápolnai butik tulajdonosa. Régebben sokan megéltek abból, hogy dinnyét vagy dohányt termesztettek, de már ez is a múlté.
A Gyöngyös és Eger között elhelyezkedő falu lakói nem dúskálnak földi javakban, a jobb időket is látott mozi épülete zárva, a művelődési ház előtti hirdetőtáblán egy félig letépett papír lengedezik, az élelmiszerbolt kong az ürességtől. Az utcákon alig jár valaki, a nyomott hangulatot csak a csoportokban vonuló iskolások törik meg.
Nem éri meg ingázni
Akadnak olyanok is, akik már mindent megpróbáltak, hogy munkához jussanak, de hiába. "Jelentkeztem árufeltöltőnek, takarítónőnek, mosogatónak, de nem kellettem sehova" - mesélte a biciklijét toló 31 éves asszony, aki gyesről visszatérve mindössze hat hónapot tudott dolgozni, már két éve szociális segélyből él. Szerinte nagyon jó pénz az 53 ezres segély, nem jönne ki jobban minimálbérből sem, de dolgozni szeretne. Hozzá hasonlóan sokan próbálnak Gyöngyösön és Egerben munkát keresni, a magas utazási költség miatt viszont az ingázás csak akkor éri meg, ha a munkáltató fizeti a busz- vagy a vonatjegy árát.
A rendelőben sokan vártak az orvosra, aki épp beteghez szaladt. Az asszisztensek hangos nevetésben törtek ki, amikor meghallották, hogy a rokkantak ügyében keressük a doktor urat, majd azt tanácsolták, hogy menjünk vissza egy fél óra múlva. A visszaérkezett háziorvos elismerte, hogy sokan a munkanélküliség miatt döntenek úgy, hogy megpróbálják leszázalékoltatni magukat. Néhányan annak ellenére is nekifutnak a procedúrának, hogy az orvos előre jelzi, nincs sok esélyük. Önmagában a magas vérnyomás vagy egy mozgásszervi betegség nem elég - mondta Berecz József orvos.
A névtelen levélben álló feltételezést ugyanakkor visszautasította, hogy neki is érdekében áll segíteni az álrokkantakat. "Inkább ellenérdekelt vagyok, mert a leszázalékolás kezdeményezése többletmunkával jár" - mondta. Arra a kérdésünkre, hogy a betegek megpróbálják-e ajándékokkal lekenyerezni, hogy számukra kedvezőbb szakvéleményt adjon, azt felelte, hogy ez nem jellemző, már csak azért sem, mert úgy tudja, hogy a háziorvos véleménye nem döntő fontosságú a végső szót kimondó egri bizottság mérlegelésekor.
Forog a péklapát
Az egyik mellékutcán átvágva egy földszintes épületből felhangosított rádió és nevetgélés szűrődött ki, az udvarban frissen sült kenyerek sorakoztak fémpolcokon. A pékségben nyoma sincs álrokkantaknak, ha valamiért panaszkodnak, az inkább a sok tennivaló. "Beledöglök, annyi munkám van, mindig is volt" - mondta a dagasztógép mellett álló férfi. A pékség nem jelent gyógyírt a helyiek legfőbb bajára, az ott dolgozók közül ugyanis senki nem kápolnai, mind bejárók.