Közlekedj okosan, kerékpárral is!

A KRESZ betartása néha veszélyes is lehet, jobbról előzni és villamossínen tekerni méginkább, a magára valamit is adó biciklis pedig nem megy olyan kerékpárúton, amit járdán jelöltek ki. Az [origo] a Critical Mass alkalmából összegyűjtött néhány hasznos tanácsot, amivel a biciklisek maguk és mások számára is biztonságosabbá tehetik a városi közlekedést.

Bicikliúton se mindig jó

"Miért nem megy a bicikliúton" - kérdezik gyakran az autósok az úttesten haladó bringásoktól. A válasz egyszerű: a magyarországi bicikliutak jelentős része nem biztonságos, főleg azért, mert a járdán jelölték ki őket. (A budapesti Anrássy út kerékpársávjai még egy kellemetlen meglepetéssel szolgálhatnak: a parkoló autók anyósüléséről kiszállók nyithatják rá az ajtót a gyanútlan bringásra.)

A körülbelül 5 kilométeres óránkénti sebességgel haladó gyalogosok és az akár 30-as tempóval tekerő biciklisek összeütközése komoly sérüléssel járhat. László János, a Magyar Kerékpárosklub elnöke szerint "egy letűnt gondolkodás emlékei a járdára festett sárga csíkok", és egy magára valamit is adó kerékpáros nem közlekedik a járdán, "mert ő egy jármű". A járda egy másik, a biciklihez hasonlóan környezetbarát "közlekedési eszköz", a gyalogos számára van kitalálva.

A KRESZ még nem minden

"Egyelőre még a KRESZ-ben létezik egy mondat, hogy nekünk szorosan a járda mellett kell közlekednünk, de ne tegyük!" - mondta László János. Ha a biciklis - a KRESZ-t megszegve - a sáv közepén halad, arra kényszeríti az autósokat, hogy teljes értékű járműként bánjanak vele, például ne csak kikerüljék, hanem a másik sávba áttérve megelőzzék (vagyis nem tudja kicentizni a bringást).

A jobbra tartás hanyagolásával többféle baleset esélye is csökkenthető: a kereszteződésben jobbról kihajtó autó hamarabb észreveszi a biciklist, és a bringásnak is több esélye van kitérni. A sáv közepén tekerve elkerülhető az is, hogy egy parkoló autó sofőrje rányissa az ajtót a kerékpárosra. A kerékpáros szervezetek már kezdeményezték a jobbra tartást előíró szabály eltörlését, a kérés a közlekedési tárca asztalán fekszik.

Jobbról ne előzz!

A jobbról előzést tiltó szabályt ajánlatos betartani: az autósok ugyanis a legritkább esetben figyelnek a jobb oldalról felbukkanó biciklisekre vagy motorosokra és lehet, hogy éppen akkor jut eszükbe jobbra kanyarodni (például egy parkolóhelyre), amikor az elhúzna mellettük. A jobbról előzőt nem látja a szemből érkező, balra kanyarodó autós sem. A dugóban az a legbiztonságosabb (ha nincs kerékpársáv), ha a biciklis a két kocsisor között, az úgynevezett motorossávban halad, mert ott a legkisebb az esélye, hogy nekimegy egy hirtelen mozduló autónak.

Villamossínen veszélyes!

Sok biciklis (illetve motoros és néha autós) használja menekülőútként a villamossínt, de ez különösen veszélyes mutatvány. A minden megállóban elidőző villamost ugyan jó eséllyel lehagyja a biciklis, de egy lámpánál utolérheti. A balesetveszély pont akkor keletkezik, amikor a bringás le akar térni a sínekről: a sín mellé beszorulhat a kerék, a felszíne esős időben csúszik, az autósok pedig a legkevésbé sem számítanak arra, hogy a villamospályáról eléjük toppan egy kerékpár.

Vegyél lámpát, világos?

A kerékpáros balesetek 60 százalékát az okozza, hogy biciklis kivilágítatlanul közlekednek. Ez az adat is jól mutatja, hogy mennyire fontos a biciklik kivilágítása. Ehhez nem szükséges feltétlenül vagyonokat költeni, a célnak megfelelnek a kínai gyártmányú, párszáz forintos lámpák is. Lakot területen kívül éjszaka már kötelező a láthatósági mellény viselése, de a fényvisszaverő anyagok használata nappal és a városban is javítja a bringások észlelhetőségét.

Tanácsok László Jánostól

A láthatósághoz hasonlóan fontos az is, hogy a biciklis tegye egyértelművé, mit tervez: irányváltási szándékát jelezze széles mozdulatokkal, és keresse a szemkontaktust a járművezetőkkel. A városi forgalomban megkönnyítheti a biciklis dolgát, ha a kormányon vagy a sisakján van tükör, mert ezzel forgolódás nélkül is szemmel tarthatja a háta mögötti területet.

Felelősség és biztosítás

A nagyvárosi forgalomban az autósok gyakran letört tükrök és megkarcolt fényezések miatt szidják a bicikliseket. A bringákon nincs rendszám, nem lehet őket utólag felkutatni, de ha még meg is áll a károkozó, a legtöbb biciklisnek nincs felelősségbiztosítása, ezért az autós legfeljebb polgári perben próbálhatja meg bevasalni a javítás költségeit. Kivételt képeznek a Kerékpárosklub tagjai, akikre a szervezet felelősségbiztosítást (és balesetbiztosítást is) köt, ami ötmillió forintig fedezi az általuk esetleg okozott károkat.