Kísérti a gyerekeket a büntető felelés

Az ön fülében is visszhangzanak egykori tesitanárának dörgedelmei? Kínos érzésekkel gondol vissza, amikor az osztályfőnök leégette a társai előtt? A Fekete pedagógia című könyv szerzője és egy szülői egyesület elnöke szerint bőven akadnak olyan iskolai szituációk, amelyek maradandó sérülést okozhatnak a gyerekeknek. A törpejárás, a büntető felelés és megalázó társaik emléke éveken át kísért.

Az iskolai tornasor eltörléséről szóló hír járta be a sajtót a közelmúltban. Az InfoRádió úgy értesült, hogy egy budapesti iskolában azért szüntették be a tornasort, mert az oktatók úgy gondolták: a testmagasság szerinti besorolás sérti a gyerekek személyiségi jogait, és frusztrálja őket.

A tornasorról a Nemzeti Alaptanterv rendelkezik - tudtuk meg az oktatási minisztérium sajtóosztályán. A fejlesztés feladatok között már alsó tagozatban szerepel a tornasorba állás megtanítása, az alaki képzés részeként. A megtanult alaki formák "célszerű alkalmazása" pedig a középiskola végéig része a tantervnek. Az [origo] információi szerint a hírben szereplő intézmény nem hagyományos, hanem egy alternatív nevelési módszereiről ismert Waldorf-iskola volt, és itt már évek óta nem kell nagyság szerint sorba állniuk a tanulóknak.

Az oktatási tárca szerint egyébként a tornasor célja az, hogy a gyerekek megtanuljanak fegyelmezetten sorba állni, és nem sért semmilyen személyiségi jogot, amennyiben nem fegyelmezési eszközként alkalmazzák. A súlyos sérelmek lehetőségét nem a tornasor, hanem más, ismétlődő iskolai helyzetek rejtik magukban - állítja Keszei Sándor, a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének (MSZOE) elnöke is.

Intő járt a hiányzó ünneplőért

Keszei példaként az évnyitó ünnepélyeket említette. A szülői szervezet elnöke úgy tudja: idén is előfordult, hogy igazolatlan órával, osztályfőnöki intővel küldték haza az évnyitóról azokat a gyerekeket, akik nem tudtak előírt ünneplő ruhában megjelenni, mert a családjuk nem engedhette meg magának, hogy új ruhát vegyen nekik a kinőtt régi helyett.

A 2006-ban megjelent Fekete pedagógia című könyv szerzői több száz felnőttet, egyetemistát és főiskolást, valamint felső tagozatos és középiskolás diákot kértek meg arra, hogy írjanak le egy olyan, máig nem felejthető sérelmet, amely iskolás éveik alatt érte őket. A megkérdezettek több mint 80 százaléka őrzött ilyen emléket. A könyv ezekből a történetekből született meg.

A legtöbb fájdalmas élmény pedagógusokhoz, értékelő megnyilvánulásaikhoz kapcsolódott. Az emlékezőket többnyire nem maga az osztályzat bántotta, hanem a megszégyenítés, a megalázás, a büntetés. Az értékelést viszont nem lehet megkerülni. Az oktatási tárca tájékoztatása szerint az értékelés - szövegesen vagy osztályzattal - kötelező, kivétel ez alól csak a magatartás, szorgalom és az olyan tantárgy, amelyből nem lehet állami vizsgát tenni. A közoktatási törvény viszont azt is kimondja, hogy az értékelés nem lehet fegyelmezési eszköz. Az osztályzattal büntetés mégsem ritka jelenség.

"Első hibáig játszódó meccs"

"Történelemből, illetve földrajzból szokás volt a büntető felelés (általában órai beszélgetésért). Ez egy rövid, (néha esélytelen) felelés volt, mely általában a tanár kérdéséből (jó esetben kérdéseiből) állt. ...a delikvens kiment a vesztőhelyre, és kapta a kérdést. A kérdések lehettek bármilyen minőségűek és mennyiségűek, a vége mindig ugyanaz volt. Az apró betűt is hiába tudta, az első hibáig játszódó meccs a felelő részéről veszteséggel zárult, illetve egy tantárgyi egyessel. Az aktívabb, lázadóbb emberek letörésére használták" - olvasható a Fekete pedagógiá-ban egy főiskolás visszaemlékezése.

Az igazságtalanul kapott elégtelen osztályzatokra panaszkodott a kutatás során megkérdezett egyik gyerek is. Őt azért büntette egyesekkel a némettanára, mert túl apró betűkkel írta a szódolgozatait, és az sem javított a helyzeten, ha minden szót tudott, mert az iskolás szerint a pedagógus még csak el sem olvasta a munkáját. A büntetés máskor nem rossz jegy, hanem gúnyolódás, megalázás. "A tesitanár mindig kiabál velem, és úgy, hogy feladatokat kell csinálnom. Egész órán pl. törpejárás, és sötétkének hív..." - sorolta sérelmeit egy másik iskolás a Fekete pedagógia kérdőívét kitöltve.

"Rossz a fizetés, az ember orrvérzésig csinálja, dögfáradtan" - egy neve elhallgatását kérő gimnáziumi magyar-történelem szakos tanár szerint ez az oka az esetek többségében a fekete pedagógia megnyilvánulásainak. Közrejátszhat az is, hogy olyanok is dolgoznak iskolában, akiknek a lelki alkatához nem illik a pálya. A tanár feladata hasonlít a pszichológuséhoz, hiszen nekik is teljes személyiségükkel kell jelen lenniük, szupervízióra viszont nekik nincs lehetőségük - jegyezte meg a név nélkül nyilatkozó pedagógus, aki elismerte: vele is előfordult már, hogy igazságtalan volt egy diákkal, ilyenkor utólag bocsánatot kért. Arra is volt példa, hogy a szülővel való beszélgetés javított a megromlott viszonyon.

A tanár legtöbbször nem szándékosan sért, sokszor nem is tudja, hogy mit csinál - mondta az [origo]-nak a Fekete pedagógia egyik szerzője, Nádasi Mária egyetemi tanár, az ELTE PPK Neveléstudományi Intézetének munkatársa. Nádasi szerint éppen ezért a szülőknek minden aggály ellenére érdemes beszélniük a sérelmet okozó pedagógussal.

Nincs arról statisztika, hogy évente hány tanárt bocsátanak el alkalmatlanság, nem megfelelő viselkedés miatt - közölte Varga Mária Beáta, az Oktatási Minisztérium tanügyi-szervezési főosztályvezető-helyettese. Varga szerint egyébként az a jellemző, hogy a vétkes pedagógusokat feletteseik inkább rábeszélik a közös megegyezéssel való távozásra.

Egy munkaügyi perben ugyanis nagyon nehéz bizonyítani az alkalmatlanságot. A szülők általában nem merik vállalni a bíróság előtt a tanúskodást, és a többi tanár sem szokott elítélően nyilatkozni kollégáról - magyarázta a minisztériumi vezető. Varga egyetlen konkrét esetre emlékszik az elmúlt évekből. Miután egy pedagógus kezet emelt egyik tanítványára, az ügy végül egészen a Legfelsőbb Bíróságig jutott. Az ítéletben kimondták: már egyetlen pofon is megalapozza a fegyelmi eljárást.