Szabó Mátét ombudsmanná választották

Szabó Mátét az állampolgári jogok országgyűlési biztosának választotta hétfőn titkos szavazással az Országgyűlés. Az új ombudsmant az ELTE Politikatudományi Intézetéből érkezik, egyik ottani munkatársa pokrócmodorú emberként jellemezte. Fő kutatási területe pedig a társadalmi mozgalmak, különösen a zöldek. Ez az érdeklődése hozta össze még a '80-as években Sólyom Lászlóval, akivel együtt szerkesztettek könyvet. Szabó hétfőn este letette a hivatali esküt.

Szabó Mátét, az ELTE Politikatudományi Intézet vezetőjét választotta az emberi jogok országgyűlési biztosává a parlament. Az új ombudsman a titkos szavazáson 290 igen és 37 nem voksot kapott. Az 51 éves jogász politológust Lenkovics Barnabást követi az ombudsmani hivatalban, akit idén tavasszal alkotmánybíróvá választottak, így lemondott posztjáról.

"Olyan embert választottam, akinek egy rendkívül megalapozott elméleti tudása van (...) Nincs rászorulva senkinek a védelmére, ott van mögötte a szakmai tudása, és ez biztonságot ad neki" - ajánlotta a pártok figyelmébe jelöltjét Sólyom László köztársasági elnök 2007. június 19-én. A pártok akkor őszre halasztották a szavazást, mivel szinte egyáltalán nem ismerték Szabót. Az államfő a hétfői szavazás után azt mondta: "Biztos vagyok benne, hogy Szabó Máté nagyon jó ombudsman lesz."

"Az ombudsman nem egy Zorro és Batman, aki minden problémát megold, hanem megvan a maga sajátos eszköz- és forrásrendszere. Nem a reformok ügyét kell megoldania, hanem (...) a tipikus és tömeges alkotmányos visszásságokra kell választ adnia, amelyek felmerülnek a legkülönbözőbb élethelyzetekben" - fogalmazott Szabó Máté nem sokkal megválasztása után.

Zöld világ

Szabó Máté 1956-ban született. Jogászként végzett az ELTE-n 1980-ban, 1999 óta vezeti a politológia tanszéket, 2001-től a Politikatudományi Intézet vezetője. Egyik munkatársa szerint ebben a minőségében "a legkevésbé sem simulékony" vezető, inkább "pokróc modorú" ember, aki mindig kimondja azt, amit gondol.

Fő kutatási területe a politikaelmélet története a XIX-XXI. században és a társadalmi mozgalmak, különösen a nyugatnémet diákmozgalmak és a zöldszervezetek. Utóbbi témában Sólyommal közösen szerkesztett könyvet 1988-ban, Zöld Hullám címmel. Szabó ugyanis a '80-as években, a Világosság című folyóiratnál kezdett foglalkozni a nyugatnémet zöldmozgalmakkal. Ez hozta össze a Duna-körben környezetvédelmi aktivistaként munkálkodó Sólyommal.

Jóval később, 1999-ben Szabó így magyarázta érdeklődését a zöldek iránt: "Úgy vélem, hogy az ökológiai válságra adott megnyugtató válasz kialakítása, az emberiség 'fenntartható fejlődése' új társadalmi, gazdasági és politikai modelleket kíván meg, melyek kialakulásának egyik forrása a zöldmozgalmakban rejlik." Idén augusztusban pedig a HVG-nek adott interjújában azt mondta, ha létezne Magyarországon egy alternatív zöld párt, annak esetleg ő is tagja lenne.

Az emberi jogok őrkutyái

Szabó szerint a jogvédelem terén egyaránt szükség van kormányzati és a nem kormányzati szférákra, mert azok kiegészítik egymást. A kormányzati intézményekkel az a baj, hogy döntéseik során "elkerülhetetlenül sértik meg egyének és csoportok emberi jogait" - írja egyik tanulmányában. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy civil jogvédők (az emberi jogok "őrkutyái") nem helyettesíthetik az állami szerveket, "mert a bürokratikus racionalitás nélkül nem biztosítható a tömeges ügyintézés".

Az új ombudsman néhány évvel ezelőtti tanulmányaiban mintha előre látta volna a tavaly őszi történéseket: "A tiltakozási piac néhány résztvevője előbb-utóbb a radikális stratégia követésével kíván igényeinek nagyobb médiahatékonyságot és ezzel mobilizációs hatást biztosítani, és ettől nem fogja eltántorítani a legszebben konstruált szabály s annak optimális rendőri-hatósági érvényesítése sem" - írta.

Szabó azonban más tekintetben is megelőzte korát: 1986-ban, Alternatív társadalmi mozgalmak és reform Magyarországon című cikkében azt írta: "A reformvitákban az utóbbi időben többször felvetődött a reform társadalmi bázisára vonatkozó kérdés (...) Erre a társadalmi támogatásra mindenképpen szükség van ahhoz, hogy a reform elhagyja a reformvárás és a reform(lég)vár építés utópikus szakaszát, és valóban alakító részévé váljon valóságunknak."