Belovagolt az Alföldre az ausztrál kalandor

Hároméves útja végén belovagolt Ópusztaszerre a Dzsingisz Kán nyomában járó Tim Cope. Az ausztrál kalandor 2004 júliusában arra vállalkozott, hogy bejárja a mongol vezér által megtett utat. Tisztelegni akart az egykori nomádok előtt, lovait pedig egy magyar árvaháznak ajándékozza. Már másfél hónapja Magyarországon tartózkodik, és jól érzi magát, bár a pálinkával azért voltak kellemetlen élményei.

Aprólékosan megtervezett jelenettel zárult Tim Cope 10 ezer kilométeres útja Ópusztaszeren. Három év két hónap alatt az ausztrál kalandor tízezer kilométert tett meg gyalog, lovon és tevén. Az egykori mongol birodalom fővárosából, Karakorumból indult - Dzsingisz kán nyomdokain - és átszelte az eurázsiai sztyeppéket a birodalom széléig, amely akkor a távoli Magyarország volt.

A kaland utolsó napján Ópusztaszeren csaknem négyszázan várták. A magyar vendéglátók mellett jelen volt a mongol konzul, a kazah nagykövet és az ausztrál nagykövetség munkatársa is. Tim Cope három lovát a tiszadobi gyermekotthonnak ajánlotta fel. Az utazó kutyája is Magyarországon marad, mivel Ausztráliába vitele igen költséges lenne, így valószínűleg egy európai barát kapja majd.

Az ausztrál fiatalember 2004. május 31-én indult útnak Mongóliából Magyarország felé lóháton. A weboldala szerint Kazahsztánon, Oroszország déli sztyeppéin át vezetett az útja, és már Ukrajnában járt, amikor értesült arról, hogy apja meghalt egy autóbalesetben. Ekkor hazatért Ausztráliába és öt hónap kihagyás után folytatta útját, amelyen három lova (Ogonyok, Taskonir és Kok), valamint Tigon nevű kazah kutyája volt a társa.

Az új-zélandi köztévének Cope azt mondta, azért vállalkozott az útra, mert meg akarta tudni, hogy milyen volt nomádként, lóháton eljutni Európába és arra is kíváncsi volt, van-e még valamilyen kapcsolat a különböző kultúrák között. Azért Ópusztaszert választotta úti célnak, mert a honfoglaló magyarok ott tartották első országgyűlésüket.

Magyar pálinka és bürokrácia

Tim Cope már augusztus harmadikán megérkezett Magyarországra, de akár hamarabb is átléphette volna a határt, ha nem ütközött volna bürokratikus akadályokba. Honlapja szerint egy hónapig tartó bizonytalanság és nehéz tárgyalások előzték meg érkezését, kénytelen volt ugyanis szembesülni azzal, hogy lovakat csak megfelelő engedélyek birtokában lehet behozni Magyarországra. Bár a honlapján panaszkodott a bürökráciára, leírta azt is, hogy sokan segítették, köztük egy János néven emlegetett férfi is.

A beszámolói alapján úgy tűnik, az ausztrál fiatalember nagyon jól érzi magát Magyarországon. Azt írja, vendéglátói kényeztetik őt, miután úgy érzik, hogy útjával a magyarok ősei előtt tiszteleg. Honlapjáról azért kiderül, szembesült a vendégszeretet árnyoldalaival is. "A forró napon a pálinka miatt elnehezültek a lábaim és a szemeim, úgyhogy az is gondot okozott, hogy a kanalat és a villát kezeljem, miközben ettük a gulyást, ami az udvarban készült" - írja Tim Cope, hozzátéve, hogy a pálinka bizony jóval erősebb, mint a vodka.

Az ausztrálnak mára megélhetéssé vált egykori hobbyja, több könyvet és tanulmányt kiadott, illetve filmeket is készített utazásairól. Megjelent már a Finnországról és Oroszországról szóló tanulmánya, de írt a tízezer kilométeres Moszkva-Peking biciklitúrájáról csakúgy, mint az ötezer kilométeres evezős kalandjáról a Jenyiszej folyón. Emellett az antarktiszi túravezetői tapasztalatait is közzétette.