Kacskaringós út vezet a Zala megyei faluban két hatalmas épületből álló iskola és óvoda felé. A táj vadregényes, még egy kis halastó is van az út mentén, a környékbeli házak viszont szegénységről árulkodnak. Az iskola udvarán nagyobb gyerekek téblábolnak, figyelmük rögtön az érkező ismeretlenek felé irányul, legjobban a fényképezőgép érdekli őket, rajta akarnak lenni minden fotón. Szüntelenül mosolyognak és büszkén mutogatják birtokukat, az iskolát.
Nehéz sorsuk köti össze őket: nyomorúságos körülmények között élő szüleik már hároméves korukban kénytelenek kollégiumba adni őket. Ha a bentlakásos iskola nem lenne, a gyerekek közül már sokan állami gondozásban kerültek volna.
"Két kilométerről hordjuk ballonban a vizet a házhoz, hegyoldalban lakunk, mindentől elvágva" - írta le a helyzetüket az egyik óvodás kisfiú nevelőanyja. Az asszony minden pénteken elmegy a gyerekért és hétfőn maga viszi vissza. "Nagyon hiányzik" - mondta, de másképp nem tudja megoldani, hogy a kisfiút óvodába járassa.
"Nem jó a házunk"
Délután háromkor üresek az apró emeletes ágyak a csapi óvodában, alvás után a gyerekek "Micimackó" és "Méhecske" csoportokra oszlanak és átvonulnak a játszószobákba. A terített asztalok pedig már előre jelzik, hogy közeleg az uzsonnaidő, a menü alma és keksz lesz. "Sok benne a vitamin" - válaszolják a gyerekek kórusban az óvónő kérdésére, hogy miért szeretik az almát. Azt nem tudják, hogy mi az a vitamin, csak annyiban biztosak, hogy benne kell lennie az almában. Az emeletes ágyak nem csak a csendes pihenő idejére szolgálnak, az ovisok ott alszanak egyébként is, mert ők is kollégisták. Minden hétfőn iskolabusz veszi fel őket és ugyanez a busz viszi őket haza péntek délutánonként.
A hétvégi otthoni programok nem túl változatosak, alszanak, pihennek, vagy kimennek "a bolhára" - mesélték vigyorogva. Akad olyan gyerek, aki már annyi helyen lakott - családok átmeneti szállásán is -, hogy a kollégium biztosabb pont számára, mint az otthona. "Nem jó a házunk" - mondta egy kisfiú a küszöbön álló újabb költözésre utalva. Az óvodában viszont sok a játék, a kertben lehet biciklizni, homokozni, estefelé mesét nézni és az óvónők nem felejtkeznek el egyetlen születés- vagy névnapról sem.
Nem panaszkodnak - még több kép
Bár az otthoni lehetőségek szegényesek, a gyerekek nagyon várják a péntek délutánt, amikor hazafelé indul velük a busz, várják őket a szüleik, "otthon van a picike" - mondta kistestvérére utalva az egyik óvodás. Az iskola igazgatója szerint az a legfontosabb, hogy a gyerekek nem szakadnak el a szüleiktől, de hétköznap mégis jó körülmények között lehetnek, tanulhatnak. Aki a középiskolát is befejezi, szakmával a kezében hagyja el az iskolát, szinte ez az egyetlen esély, hogy felnőtt korukban ne a szüleik sorsára jussanak.
Van rá igény
A legjobb az lenne, ha nem lenne szükség ehhez hasonló bentlakásos intézményre, különösen az óvodáskorú gyerekek esetében - mondta Kiefer Károly igazgató, aki úgy tudja, hogy a hátrányos helyzetű családoknak segítséget nyújtó, az óvodától a középiskoláig bentlakásos helyet biztosító iskola nincs több az országban. Pedig úgy tűnik, hogy az igény egyre inkább nő, az iskola folyamatosan nő, már most is 100 kilométeres körzetből járnak hozzájuk gyerekek. A vezetőt rendszeresen keresik meg azzal, hogy el tudna-e helyezni még két-három gyereket. Az Oktatási Minisztériumtól szerettük volna megtudni, hogy valóban egyedülálló-e az intézmény, de egyelőre nem kaptunk választ kérdésünkre.
Az önkormányzati fenntartású iskola sok felszerelést, a bővítéshez, felújításhoz szükséges pénzt pályázatokon nyert. Így tudják biztosítani, hogy a szülőknek ne kelljen fizetni még a kollégiumért, vagy a napi ötszöri étkezésért sem. Ha iskolaidőben megbetegszik valamelyik gyerek, a receptet is ők váltják ki. De előfordul az is, hogy a hétvégéről visszaérkező gyerek recepttel a kezében érkezik, mert a szülőknek nem volt pénze hétvégén kiváltani az orvosságot.