Terrorcselekmény miatt kérte fegyházbüntetés kiszabását az ügyész perbeszédében a kólás túszejtőre, aki tavaly, egy zuglói családsegítőben fegyverrel ejtett túszokat. A védő sem vitatta, hogy a fiatalember kimerítette a terrorcselekmény bűntettét, de szerinte enyhítő körülményként kell értékelni az elkövető fiatal korát - 19 éves volt a túszejtéskor -, hogy a történtek idején már három hónapja az utcán élt hajléktalanként, valamint azt, hogy a túszokat végül hagyta kimenni az épületből anélkül, hogy bajuk esett volna. A bíróság februárban hirdet ítéletet.
Terrorcselekmény miatt kiszabható büntetés 10-15 év, vagy akár életfogytiglan is lehet. Az ügyet tárgyaló bíró külön felhívta rá a figyelmet, hogy bár az ügyész nem kérte a legszigorúbb büntetést, azt életfogytiglant, elvileg akár az is kiszabható ebben az ügyben.
Csalódott túszejtő
A csütörtöki tárgyalás után a túszejtő az [origo]-nak azt mondta, hogy nem erre számított. Tudta, hogy terrorcselekménnyel fogják vádolni, de több enyhítő körülmény felsorolását várta. Szerinte a családsegítő munkatársainak tanúvallomásaiból kiderült, hogy nem vették annyira komolyan az akcióját, és elismerték, hogy humánusan bánt velük - mondta Radványi István.
A büntetés kiszabása szempontjából is lényeges kérdés dőlt el a csütörtöki tárgyaláson: az elmeszakértők legújabb vizsgálata megállapította, hogy a fiatalember beszámítható volt a bűncselekmény idején, bár antiszociális személyiség, ez nem korlátozza cselekvőképességében. Az újabb elmevizsgálatra azért volt szükség, mert eddig két, egymásnak ellentmondó elmeszakértői vélemény készült a túszejtőről. Egy korábbi, szabálysértési ügyében ugyanis azt állapították meg róla, hogy elmeállapota miatt korlátozva volt cselekvőképességében. A harmadik, legújabb vizsgálat azonban beszámíthatónak mondta ki.
Túsztárgyaló: veszélyes helyzet volt
A bíróság meghallgatta a családsegítőbe kiérkező túsztárgyalót is. A BRFK parancsnoka veszélyesnek ítélte meg a tavalyi túszejtést, mert szerinte senki nem tudta, hogy a fiatalembernél milyen fegyver van, éles lőfegyver vagy csak egy gáz-riasztó fegyver. Erről ő is csak akkor tudott megbizonyosodni, amikor a túszejtő végül megadta magát és megengedte a rendőrnek, hogy elvegye tőle az akció során végig a tokjában tartott fegyvert. Elmondta, hogy a még bent lévő túszok az ő felszólítására, biztatására indultak el a kijárat felé, és ő végig olyan helyzetben maradt, hogy testével tudja őket védeni, ha a túszejtő nekik támadna. A BRFK parancsnoka bűnözőkkel tárgyalt már, de ez volt az első túszhelyzet, amit kezelnie kellett, ő maga is "fokozott lelkiállapotban" volt - mondta.
Figyelemfelkeltésnek szánta
A tavaly februári történet főszereplője, Radványi István kólás túszejtőként vált ismertté, mert a szemüveges, szelíd arcú fiatalembernek egyik fő követelése az volt, hogy hozzanak neki kólát. Mint később kiderült, végső elkeseredettségében ejtett túszokat, fel akarta hívni a figyelmet sanyarú sorsára, arról is beszélt későbbi kihallgatásain, hogy azt se bánta volna, ha a kiérkező rendőrök véget vetnek az életének.
A túszokkal engedékenyen bánt, a kiérkező rendőrök is viszonylag könnyen tudtak hatni rá, és az akció sérülések nélkül fejeződött be. Mégis terrorcselekmény bűntettének elkövetésével vádolják, mert állami szervtől - a rendőrségtől - voltak követelései, elérésük érdekében ráadásul embereket ejtett túszul. A kólán és egyik rokonának az odahívásán kívül még egy kérése volt: szeretett volna kapni egy rendőrségi rádiót, úgynevezett hasábrádiót, de a rendőrök mondták neki, hogy a szabályzatuk ezt nem engedi, és ebbe ő bele is nyugodott.