Fércműért adtak milliókat Gyurcsány emberei

Évekkel ezelőtt elavult információkat tartalmazó, értelmetlen mondatokkal és helyesírási hibákkal tarkított tanulmányt vásárolt közel 6 és fél millió forintért a Miniszterelnöki Hivatal. A szerző ráadásul egy olyan cég, amelynek tulajdonosa egy targoncákat áruló kecskeméti férfi, aki azt állítja, neki nincs is köze a tanulmányhoz. Így viszont rejtély, hogy ki áll a vakmerő ötletekkel is dobálózó dolgozat mögött.

"Regionalizáció mint a gazdasági fejlődés egyik lehetősége Magyarországon" - ennek a tanulmánynak a felhasználási jogát vásárolta meg a Miniszterelnöki Hivatal szeptemberben nettó 6,415 millió forintért. A kancellária rendszeresen köt hasonló szerződéseket külső partnerekkel, akik többsége ismert szakértő, esetleg - mint arra az [origo] már rámutatott - korábbi kormányzati munkatárs. Ez a szeptemberi ügylet azonban kilóg a sorból, a MeH ugyanis egy kicsi, ismeretlen vállalkozással szerződött, amelynek nincs sem honlapja, sem telefonszáma.

A cég székhelye Kecskeméten van, és Ariba Bt.-nek hívják. 2004 novemberében kapta ezt a nevet, nem sokkal az után, hogy a társaság a mostani tulajdonoshoz, Balogh Lászlóhoz került. (Előtte SZTEGURA ÉS TÁRSA Fuvarozási és Papíripari Betéti Társaság néven működött.) Balogh a beltag, és ő a vezető tisztségviselő is, a cégnek két kültagja van: az egyik a fia, a másik pedig egy kecskeméti nő. A cégpapírok szerint az Ariba főtevékenysége "egyéb nagykereskedelem", de a listán szerepel gazdasági szolgáltatás és üzletviteli tanácsadás is.

A céghez semmilyen telefonos vagy e-mailes elérhetőséget nem találtunk sem az interneten, sem a tudakozón keresztül. Az iWiW közösségi oldalon azonban rábukkantunk egy Balogh László nevű férfira, akinek címe - még az emelet és az ajtószám is - megegyezett az Ariba Bt. székhelyével. Amikor felhívtuk telefonon - mobilszámát is közzétette - és elmondtuk neki, hogy a MeH-es tanulmány miatt keressük, kérte, hogy hívjuk vissza később, mert éppen tárgyal.

Targoncás üzletkötő a cégtulajdonos

Pár óra múlva sikerült elérni, és akkor azt mondta, neki nincs köze sem a tanulmányhoz, sem a céghez, de hozzátette, hogy már mások - azt kérdésünkre nem árulta el, hogy kik - is keresték ez ügyben, és ezért tudja, kihez kell fordulni. Visszahívást ígért, de azóta sem telefonált, a hívásainkat nem fogadta, és az üzenetünkre sem válaszolt. Közben megkerestük a munkahelyeként megjelölt, anyagmozgatókat - vagyis targoncákat - gyártó céget, ahol közölték, hogy Balogh üzletkötőként dolgozik náluk. (Néhány nappal később a férfi az iwiwről törölte elérhetőségeit, köztük azt a skype-os azonosítót, amelyben szerepelt az Ariba szó is.)

Felkerestük Baloghot kecskeméti lakásán, és akkor már elismerte, hogy ő az Ariba tulajdonosa, de a tanulmányról nem kívánt részleteket elárulni, csak annyit közölt, hogy máskor is végeztek hasonló munkát, főleg külföldön. A lakás küszöbén zajló beszélgetést azzal zárta le, hogy adott egy e-mail címet (freemailest, tehát olyat, amelyen bárki regisztráltathatja magát akár álnéven is), mondván, ha oda írunk, akkor biztosan választ kapunk a kérdéseinkre. Szerdán elküldött levelünkre egyelőre semmilyen visszajelzés nem érkezett.

Az interneten nem találtunk más olyan regionalizációs témájú tanulmányt, amelyet az Ariba készített. Balogh László nevű szerzőtől sem találtunk hasonló dolgozatot, bár ő kecskeméti látogatásunkkor egyébként is azt állította, nem volt sok köze ahhoz a tanulmányhoz, amelynek felhasználási jogát a MeH megvásárolta. Felhívtuk a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központját, amelynek főigazgató-helyettese, Faragó László közölte, hogy nem ismer Ariba nevű szakértő céget. Pedig a MeH határozottan állítja, ez a cég a szerző, és a tanulmányon sincs senki másnak a neve feltüntetve - erről az [origo] munkatársa is meggyőződhetett, amikor a kormányszóvivői irodán megtekintette a dolgozatot. A MeH arra a kérdésre nem válaszolt, hogy ki tárgyalt velük az Ariba Bt. részéről.

Ellentmondások a referenciáról

A kancellária ellentmondásba keveredett az Ariba tanulmányírási múltját illetően. Amikor az [origo] megkérdezte, miért éppen egy olyan cégtől vásároltak tanulmányt, amelynek a fő tevékenysége a cégpapírok szerint nagykereskedelem, akkor azt válaszolták, hogy "az Ariba Bt. a fő tevékenysége mellett más feladatokkal is foglalkozik, így például a tanulmányírás terén is rendelkezik tapasztalatokkal". Ezt követően kértük, hogy mutassák meg a cég referenciáját, a válaszból azonban kiderült, hogy a kancellária még csak nem is vizsgálta azt. "A céggel történt kapcsolatfelvétel során a kancellária megismerhette a tanulmányt, amely megfelelt az elvárásoknak, így a cég tanulmányírói tapasztalatainak további ellenőrzésére nem volt szükség" - hangzott a kormányszóvivői iroda válasza.

A cég maga jelentkezett a MeH-nél a tanulmány ötletével, legalábbis ezt állítja a kormányszóvivői iroda, amely szerint "a minisztériumhoz naponta több telefonos, írásbeli, postai megkeresés érkezik különféle cégektől, és így fordulhat elő, hogy a hivatal akár olyan cégekkel is kapcsolatba kerül, amelyeknek nincsen internetes honlapjuk". Nem volt tehát versenyeztetés, bár erre nem is lett volna szükség, mert a szerződés értéke a közbeszerzési értékhatár alatt van. A kormányszóvivői iroda állítja, pályáztatás nélkül is mindig "a lehető legalacsonyabb áron vásárolja meg a szükséges szolgáltatásokat".

Megéri bekopogni a tanulmányötletekkel

Ha készített is korábban az Ariba tanulmányokat, akkor a számlaadásnál nagyon vékonyan foghatott a ceruzája. Az Opten adatbázisából származó mérlegadatok szerint ugyanis a cég nettó árbevétele tavaly mindössze 791 ezer, 2005-ben 376 ezer, 2004-ben pedig mindössze 1 ezer forint volt. Ehhez képest nyilván hatalmas fellendülést jelent a MeH-hel kötött szerződésben szereplő 6,415 millió forint, bár a kormányszóvivői iroda arra a kérdésünkre még nem válaszolt, hogy kifizették-e a cégnek ezt az összeget.

A tanulmányt a Kormányzati Kommunikációért Felelős Szakállamtitkárság rendelte meg - közölte a kormányszóvivői iroda -, amelynek vezetője Pimper Richárd, aki helyettes kabinetfőnökként tagja Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szűkebb stábjának is. A kormányszóvivői iroda közlése szerint a tanulmányt a szakállamtitkárság "szakmapolitikai, döntés-előkészítő munkája során használja fel". Bár az iroda egyik munkatársa határozottan állította, hogy a hivatalban elolvasták a tanulmányt, a jelek szerint nekik nem szúrtak szemet azok a furcsaságok, amelyek az [origo] munkatársának felkeltették a figyelmét, amikor pénteken átlapozta a 138 oldalas dolgozatot.

Időutazás a tanulmányban

Formáját tekintve megfelel a tudományos munkáknak, az adatoknál például hivatkozik forrásokra, bár előfordul, hogy statisztikáknál nem jelzi azt, melyik évre vonatkoznak, amit már egy egyetemi szakdolgozatvédésnél sem néznek jó szemmel. Laikusként a regionalizmussal kapcsolatos állítások és eszmefuttatások szakmai kritikájára nem vállalkoznánk, de azért több jel is utal arra, hogy messze nem ez minden idők legalaposabban és legprofibban elkészített tanulmánya. A legszembetűnőbb az, hogy nem szerepel a dokumentumon a készítés dátuma, és ez a szövegből sem derül ki. A forrásjegyzékben a legfrissebb évszám 2005, ami már önmagában felveti a kérdést, vajon 2007-ben mennyire lehet aktuális egy ilyen alapokra építő dolgozat.

Még inkább megkérdőjelezi ezt, amikor a szerző 2010-ről úgy beszél, mint ami hat év múlva fog bekövetkezni. A tanulmány ugyanis azt számolgatja a 123. oldalon, hogy 2010-ben mekkora lesz GDP-arányosan az unióból lehívható forrás, és ekkor úgy fogalmaz: "Hat év alatt persze végtelenül sok változás történhet, jelentősen változhat az árfolyam, talán már mi is a Monetáris Unió Tagjai leszünk...." (Utóbbi megjegyzés sem tűnik túl aktuálisnak, elvégre már tavaly mindenki egyetértett abban, hogy a 2010-es csatlakozásnak esélye sincs, legfeljebb évek múlva kerülhet rá sor.) Ez a szövegrész tehát 2004-ből származik, de más jelek is utalnak arra, hogy a tanulmány - vagy annak több eleme - évekkel korábban készült. A szerző például Belügyminisztériumot emleget, pedig az már közel másfél éve nem létezik (helyette van az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium). Kérdeztük a kormányszóvivői irodát, hogy miért vettek meg egy olyan tanulmányt, amelyben ilyen ellentmondások vannak, de nem kaptunk rá választ.

Bár a cím szerint a dolgozat témája az, hogy Magyarországon milyen lehetőséget jelent a regionalizáció, a 138 oldal első fele általános definíciókkal foglalkozik, valamint hosszasan tárgyalja Franciaország és Spanyolország példáját. Ezekben a fejezetekben sok az idézet különböző szakértőktől, a második, Magyarországra koncentráló részben viszont már szabadabban szárnyalnak a gondolatok.

"Ellátják a baját"

Olvasható például egy érdekes eszmefuttatás a háziorvosi hálózat felszámolásáról. Helyette az egészségügyi alapellátást központokba kellene szervezni, hogy jobb minőségben láthassák el a "kisebb-nagyobb panaszokat" - javasolja a szerző, aki körültekintő elemzés helyett a következő két mondattal támasztja alá véleményét: "Hiszen ha valakinek valóban nagyon komoly gondja van, akkor azt a háziorvos nem valószínű, hogy el tudja látni, és mire a mentőt kihívják, kétszer annyi idő, hisz először a helyi orvos érkezik a helyszínre. Ha pedig valakinek kisebb problémája van, akkor azzal nyugodtan át tud menni a környéken lévő központba, ahol 'ellátják a baját'."

Bár a szakképzett munkaerő külön fejezetet képez a tanulmányban, a szerző nem eresztette bő lére, megelégedett csupán két bekezdéssel. Az elsőben szomorkodik azon, hogy kevés a jól képzett szakmunkás, ami szerinte a szocializmus öröksége, majd a következő bekezdésben így folytatja: "Másik ok, ami a szakképzett szakmunkások hiányáért okolható, hogy túl sokan kerülnek be a felsőoktatási intézményekbe, nívós fizikai munkás kérdésről (a szerző vélhetően képzést akart írni - a szerk.) pedig a kérdéses területen nem hallani."

A tanulmány az előbbi idézet mellett is bővelkedik értelmetlen mondatokban. Már az előszó második oldalán van egy: "Itt utálkozik (valószínűleg a találkozik szót akarta használni a szerző - a szerk.) ugyanis az eddig tárgyalt két téma....". A magyar történelmi háttér elemzésekor is felbukkan egy érdekes szókapcsolat: "a hódító népek (elsősorban a törökök) a nyugati kultúrákhoz képest téliesen (minden bizonnyal azt akarta írni a szerző, hogy teljesen - a szerk.) eltérő kultúrában éltek". A következő idézet pedig a legtapasztaltabb elméleti közgazdászoknak is feladja a leckét: "A korban a keynesi gazdaságpolitika újraelosztó és centralizált elveit kövének (talán követik - a szerk.), így nagyon hasonló jelenségekkel találkozhatunk - regionális politikát folytató államok mindegyikében." (Ezeknek a hibáknak a lehetséges magyarázatáról részletek keretes anyagunkban.)

Konnányzat és Magyarorxzág

A helyesírás ellenőrzésével se sokat bajlódott a tanulmány készítője. Sok az olyan hiba, amilyennel más szövegekben is gyakran találkozni: például a "nyilván" helyett nyílván". Több mondat kisbetűvel kezdődik, vannak egyszerű elírások - bár ezek is szembetűnőek, például a "Magyarorxzág" -, de akadnak olyanok is, amelyek trehányságra vallanak. Az például már szinte szórakoztató, hogy az egyik fejezetben a szerző nem bírja helyesen leírni a kormányzat szót. Először "konnányzat"-ról ír, majd "kornányzat"-ról, és csak pár sorral később kerül elő az "m" betű.

Ezek után kicsit furcsán hangzik a kancellária érvelése, amely szerint azért kellett külső partnertől megrendelni a tanulmányt, mert ehhez "speciális szakértelem szükséges". Ráadásul annak ellenére döntöttek a vásárlás mellett, hogy a tanulmány bevezetőjében szerepel, ez a dolgozat nem áll elő saját megoldással a problémák rendezésére, hanem egy olyan szakértői koncepciót idéz, amelyet a kormány által finanszírozott munkacsoportban - az IDEA-ban - dolgoztak ki. A kormányszóvivői iroda szerint azonban ez nem gond, mert vannak "olyan tanulmányok is, amelyeknek csupán az a céljuk, hogy átfogó képet, alapos hátteret adjanak egy-egy probléma mibenlétéről".