Olcsó sörtől tartanak az osztrák kocsmárosok

Meg sem várták az éjfélt, már csütörtök délután kirántották a földből a sorompót egy őrségi falu lakói, a szlovén határon pedig már a széket is elvitték az utolsó határőrök alól. Ezzel kudarcba fulladt az [origo] kísérlete, hogy utolsóként kövessünk el határsértést a péntektől megszűnő határokon. Kiderült azonban, hogy mitől félnek az osztrákok: a románoktól, a kínaiaktól és az olcsó sörtől.

"Mi már meg is oldottuk a határnyitást" - mutattak a hajdani sorompó maradványaira az Őrségben fekvő Alsószölnök lakói. A helyiek - egy osztrák traktoros segítségével - már több mint tíz órával a hivatalos határnyitás előtt kirántották a földből az Ausztriába vezető utat elzáró akadályt. Miután csütörtök délben az osztrák oldalon posztoló katonák is sátrat bontottak, gyakorlatilag megszűnt a határ. Ennek örömére a szomszédok fehér borral koccintottak.

"Ez itt ma csak egy mellékút, de valamikor ez volt a főút, ami egészen Grazig ment" - magyarázták a helyiek. "Ha Rábafüzesen keresztül megyünk, akkor 22 kilométer ide Jennersdorf, ezen az úton meg csak öt" - magyarázta az egyik helyi férfi, aki szerint sokan, főleg fiatalok járnak át dolgozni Ausztriába. Az osztrák polgármester - mondták az alsószölnökiek - nem akarta megengedni, hogy autók is közlekedhessenek erre, de végül néhány helyi képviselő meggyőzte.

"Tavaly, a választások előtt tőlem is megkérdezték, mi legyen az úttal, és én azt mondtam, ne engedjük az autókat" - mondta nem sokkal később az [origo]-nak Franz Kern, Sankt Martin járás polgármestere (hét település első embere). Bár megválasztották, mégsem tudta lezárni az autók elől az utat, mert az nem a járásé, hanem a tartományé. A kompromisszum végül három- és féltonnás súlykorlátozás lett, de ez alól is felmentést kapnak a helyi erdészeti és mezőgazdasági járművek.

A holnap bizonytalan

"Ez itt szanatórium volt" - nosztalgiázott néhány kilométerrel távolabb, Felsőszölnökön - ahol hivatalos határátlépő működött - az utolsó szlovén határőr, aki a maga részéről már csütörtökön kora este megnyitotta a határt: nyitva hagyta a sorompót, az arra járóknak pedig csak intett, hogy menjenek tovább. A férfi azt mondta, mindössze 15 kilométerre lakik innen, és az átkelőn legfeljebb száz kocsi fordult meg naponta. Most a horvát határra vezénylik, az új munkahelyére minden nap nyolcvan kilométerről kell bejárnia.

Még több fotóért kattintson a képre!

Nem lelkesedett a jövőért magyar kollégája sem, aki még azt sem tudta megmondani, mi lesz majd a munkája. Csak annyit tudott biztosan, hogy a következő munkanapján jelentkeznie kell Körmenden, illetve hogy január 1-től már nem határőr, hanem rendőr lesz, de a határrendészeti részlegen. Azt azonban, hogy pontosan mi lesz a feladata, még nem közölték vele.

A határállomást ellenben már szinte teljesen kiürítették: elvitték a szekrényeket és asztalokat, éppen csak egy széket hagytak. Este tízkor - mondták el az utolsó határőrök - lejár a szolgálat, bezárják az állomást, leengedik a sorompót és hazamennek. Éjfélkor jön majd a két polgármester, leemelik a sorompót. Valamikor a közeljövőben aztán elbontják az épületet is.

Félős kocsmárosok

"Túl gyorsan történik ez" - mondta lemondóan az ausztriai Neumarkt an der Raab kocsmárosa, amikor a határnyitásról kérdeztük. A férfi úgy tudja, eredetileg csak a jövő nyári foci EB után kellett volna a keletieknek csatlakozni a schengeni övezethez, de valamiért előrehozták (Ausztria visszaállítja a határellenőrzést az EB idejére). A vendéglős és a többi helyi azt mondta, nem a magyaroktól tartanak, hiszen ők már régen átjárnak, hanem attól, hogy a határnyitással mások is szabadon jöhetnek-mehetnek.

"Hány román van Magyarországon? És hány kínai?" - kérdezte a kocsmáros. Kiderült, az osztrákok úgy tudják, hogy a kínaiaknak nem kell vízum Magyarországra (valójában csak a '90-es évek elején volt egy időszak, amikor szabadon jöhettek), és úgy gondolják, az ázsiaiak már készenlétben is állnak, hogy olcsó textilárukkal tegyék tönkre az osztrák ipart és kereskedelmet. A románoktól pedig nem csak az osztrákok félnek, hanem az ott dolgozó magyarok is. Az eisenbergi szálloda éttermében felszolgáló magyar fiú szerint a románok akár havi ötszáz euróért is elvégeznék az ő munkáját.

Az [origo]-nak már az alsószölnöki úton borozó helyiek is azt mondták, hogy a határnyitás legnagyobb vesztesei az osztrák vendéglátósok lehetnek, és néhány perc beszélgetés után a neumarkti kocsmáros is kibökte: "Mennyibe kerül egy sör Magyarországon? Egy euró? Egy ötven?" Alsószölnökön, egy nemrég nyílt vendéglőben 210 forint, vagyis mindössze 80 eurócent, míg a Neumarktban 2,40 euróba, azaz 600 forintba kerül egy korsó világos.

Nicht Österreich, nicht Ungarn!

Éjfélkor azonban még az egyébként aggódó osztrákok is feloldódtak a Neumarkt és Alsószölnök közti úton. "Eddig a térkép szélén voltunk, most pedig már Európa közepe vagyunk" - szónokolt emelkedett hangnemben Franz Kern, aki nemrég még behajtani tilos táblával zárta volna le az utat. A magyar konkurenciától tartó vendéglős egy nagy fazék gulyáslevest osztott ki, a magyarok cserébe bort és pálinkát kínáltak.

Azon a helyen, ahol a traktorral megnyitott sorompó állt, piros-fehér-piros műanyag láncot feszítettek ki, amelyet a két polgármester és a két falu legidősebb polgárai vágtak át. "Ez a kommunizmus utolsó darabja" - mutatta büszkén egy férfi az elvágott láncot, amelyet gyorsan fel is aprítottak, hogy mindenkinek jusson belőle egy kis darab. Egy kissé már kapatos fiatalember németül és magyarul felváltva kurjongatta: "Nincs többé Magyarország, nincs Ausztria! Európa van!"