A meggyötört külsejű antikos tenyerébe temeti az arcát, mereven bámulja a földet. Mellette egy idős asszony a fiával a pénzét követeli, kereken 530 ezer forintot. A kis szobában a feszültség tapintható, a felek nem néznek egymás szemébe, alig mondanak egy-egy szót egymásnak. Gondosan megfogalmazott mondataikat egy harmadik embernek intézik, tőle várják a megoldást. Az igazságszolgáltatást képviselő férfi furcsa módon nem rukkol elő semmivel, ehelyett arra buzdítja a kerek asztal körül ülőket, hogy maguk jussanak dűlőre. A konfliktus oka egy félresiklott bútorügylet. Az eljárás neve mediáció. A színhely a fővárosi Igazságügyi Hivatal.
Békítő eljárást, azaz mediációt 2003 óta lehet alkalmazni polgári peres eljárásokban, 2007 januárja óta pedig kisebb súlyú büntetőügyekben is kérhető. A testi sértés, a közlekedési baleset, a sikkasztás sértettje a mediáció során megállapodhat az elkövetővel, hogy tegye jóvá az okozott kárt. Megállapodhatnak bármiben, ami nem ütközik törvénybe és jó erkölcsbe. Ha az elkövető teljesíti a vállalást, akkor elkerüli a büntetőeljárást, megmenekül a priusztól. Az alternatív eljárás előnye: a vétkes szembesül áldozatával, kénytelen bocsánatot kérni, a sértett viszont elégtételt kap. Amennyiben nem sikerül megállapodni, az ügy a bíróságon folytatódik. Minden ügyben nem rendelhető el mediáció, a békítés megindításához a bíróság vagy az ügyészség jóváhagyása szükséges.
Követelik a jussot
A bíróság rendelte el a mediációt abban az [origo] által nyomon követett vitában is, amelynek az előzményei 2004-ig nyúlnak vissza. A tekervényes ügy részletei nem világosak a békítést vezénylő szakképzett mediátor előtt, megkéri az asszonyt és a fiát, mesélje el a sztorit. Pénzről van szó, a helyzet kellemetlen, a család nem akar beszélni. "Elmondtuk már számtalanszor a rendőrségen" - veti oda a 30 év körüli fiatalember, akinek némi biztatás után megered a nyelve. Három éve az édesanyja úgy próbált szert tenni jövedelemre, hogy antik bútorait eladta egy régiségkereskedőnek.
A berendezést bizományba adták, vagyis csak akkor jutottak volna pénzhez, ha a régiségkerekedő túlad a cuccon. A bútorok nagy része elkelt, a család mégis alig látott valami pénzt. "Nem szaglászhattunk minden nap a boltban" - védi igazát a férfi. Az üzlet szinte mindig zárva volt, amikor felkeresték, a sikkasztási ügy így a rendőrségen landolt. "Dühösek vagyunk, de nem azt akarjuk, hogy börtönbe kerüljön, egyszerűen a jussunkat szeretnénk, 530 ezret, a kamataival együtt" - fogalmazta meg követelését a fiatalember. A csendben ülő édesanya halkan hozzáteszi: senkit nem akarnak bántani.
Tekervényes biznisz
Eltelik negyed óra, mire a láthatóan zavarban lévő antikos megszólal. "Valóban így történt, de nem vagyok rafinált gazember" - kezd a történetbe a boltos, aki szerint a bajok akkor kezdődtek, amikor a helyi önkormányzat délelőttre korlátozta a nyitvatartási időt. A bolt helyiségét biztosító társasház ugyanis elmulasztotta megújítani a lakóközösség társasági szerződését, ennek hiányában pedig az üzlet nem működhetett normális feltételek szerint. A boltos megelégelte a pöszmötölést, kiszállt a régiségbizniszből, részesedését üzlettársának adta el. Az ügy akkor vett újabb fordulatot, amikor kiderült, az üzlettárs úgy passzolta el a bizományban lévő bútorokat, hogy elfelejtett fizetni a tulajdonosoknak.
Hiába hagyta ott a boltot az antikos, az üzlettárs stiklije őt terhelte: a bolt ugyanis kft., amelynek ő volt az alapító ügyvezetője, így a felelősség is maradt az övé. Az egykori boltos visszavásárolta részét, és nekiállt kifizetni az adósságokat. "Visszamentem tanítani, hogy hitelképes legyek, személyi kölcsönt veszek fel, és nekiállok törleszteni" - vázolta helyzetét. Szerint a pénze után futó asszony és fia még kárt is okozott neki. Mikor ugyanis azt tapasztalták, hogy a bolt soha nincs nyitva, a cégbírósághoz fordultak, amely törölte a nyilvántartásból a cég telephelyeként bejelentett címet.
A mediátor közbelép
A sztori után a régiségkereskedő rátér a lényegre, hajlandó kifizetni az 530 ezret, de kéri, engedjék el a kamatokat. A család rendíthetetlen, elegük van az ígértekből, a sumákolásból, nekik az antikos szava már nem garancia. A boltos nem tudja megemészteni, hogy szó nélkül feljelentették őt a cégbíróságon. A felek nem tágítanak, a tárgyalás megreked. A mediátor ekkor dobja be magát: kiküldi a szobából a régiségboltost, az események pedig felpörögnek. "Nem hat meg a története, ha engedünk is, azt nem méltányosságból tesszük, hanem, hogy minél előbb pénzt lássunk" - mondja a fiú, aki hosszas számolás után arra jut, hogy kamatokkal együtt 586 ezret kérnek az antikostól.
A mediátor az ajánlattal kimegy a teremből, és előáll vele a boltosnak. Erre az addig feltűnően hallgatag férfi elkezd beszélni. "Ők megkapják a pénzüket, de a kárt, amit ők okoztak, ki téríti meg nekem?" - kérdezi dühösen a férfi, aki szerint a bútorpénzt követelő család olyan birkát akar megnyírni, amelyet már leböktek. Majd csalódottan közli: nincs más választása, kifizeti, amit kérnek, de jobb lenne, ha csak 540 ezret kéne. "A legjobb az lenne, ha nem is kéne többé látnom őket" - teszi hozzá. A mediátor az ajánlattal visszamegy a szobába, amelyet az édesanya nevében tárgyaló fiatalember gondolkodás nélkül elutasít. "Nem kell a 10 ezer forintja, maradjon akkor az eredeti 530" - mondja paprikás hangulatban a férfi.
A bútorboltost behívják a szobába, a feszültség a megállapodás ellenére sem oldódik. Az antikos továbbra sem hajlandó az asszonyra és a fiára pillantani, a család pedig a számlaszámát nem akarja elárulni. Nem békültek ki, az eredménnyel viszont elégedettek: a család három év után megkapja a pénzét, az antikosnak kevesebbet kell fizetnie, és megússza a bírósági ügyet. Az aláírás után nincs kézfogás, a boltos elillan, a család néhány percig a teremben marad beszélgetni. Békéről nem akartak beszélni, így azt a mediátor nem is hozhatta szóba, a közvetítés azonban sikeres volt, a felek elégedetten távoztak.