Amikor felmegy a maligánfok

Zsebesek, kurvák és drogosok miatt panaszkodnak a budapesti aluljárók lakói, és a járókelők is igyekeznek a lehető legkevesebb időt tölteni a föld alatt. Az aluljárókat a késelős akciójáról elhíresült 12 éves romániai fiúhoz hasonló gyerekek és felbujtóik, illegális árusok, esténként begőzölt alakok uralják, pedig valamikor közösségi térnek szánták őket. A fejlesztésükre ugyan születtek már tervek és mindenki akarja a megtisztításukat, de egyelőre maradnak Magyarország szégyenfoltjai.

"Ne haragudjatok, tudnátok adni egy kis aprót? Nyolcvan forint hiányzik, pogácsát szeretnék venni" - csapott le a betanultnak hangzó szöveggel az [origo] munkatársaira egy erősen sántító fiatalember a budapesti Blaha Lujza téri aluljáróban. Miután zsebre vágta a felé nyújtott százforintost, nem szólt egyetlen szót sem, és nem is a pékség felé indult, csak visszaballagott társai közzé, akik a falat támasztva lesték a járókelőket.

Aki Budapesten tömegközlekedéssel jár, nem tudja megúszni az aluljárókat, több helyen - így a Blaha Lujza téren - egyszerűen nem lehet a felszínen átmenni az utca egyik oldaláról a másikra, és a metrómegállók is ezekbe a föld alatti terekbe torkollnak. Muszáj tehát alászállni a koldusok, hajléktalanok és zugárusok világába, ahonnan a legtöbb járókelő leszegett fejjel és sietős léptekkel igyekszik minél hamarabb kijutni.

"Ez Magyarország szégyenfoltja" - magyarázta az [origo]-nak a Nyugati aluljáró egyik rendszeres látogatója, a Westend bejárata mellett pénzért sakkozók egyike. Egy partin általában kétszáz forint a tét, de játszottak már ötezerért is. "Zsebesek, kurvák, drogosok és a hihetetlen mocsok" - sorolja a megélhetési sakkozó, miért nem szereti a helyet. "A rendőrök és a közteresek meg tojnak magasról az egészre" - mutatott a közelben látványosan unatkozó egyenruhásokra.

Egy felmérés szerint a budapestiek legkevésbé az aluljárókban érzik magukat biztonságban, és az aluljárókban dolgozó boltosok nem szívesen beszélnek a tapasztalataikról. Az arab telefonárus és a kínai büfés a nyelvet sem érti, ha nem üzletről van szó. "Inkább hagyjuk" - legyintett egy zokniárus a Blahán, amikor a közbiztonságról kérdeztük. Egyedül egy férfi bizonyult beszédesnek, szerinte az aluljáróban igazi koldusmaffia dolgozik, akik terrorizálják a hajléktalanokat, és - főleg éjszaka - zaklatják a járókelőket is.

Még több fotóért klikk a képre!

"Még a gumit is ellopták a bot végéről" - mutatta az [origo]-nak a Nyugati alatt egy meghatározhatatlan korú, fogatlan férfi, aki állította, az igaz szerelmet keresi a föld alatt. A Blahánál kolduló hajléktalanok is azt mesélték, többüket kirabolták "azok a suhancok", akikkel együtt lófrált az a romániai magyar gyerek is, aki késsel támadt egy 15 éves fiúra, hogy elvegye az MP3-lejátszóját.

Egy Blaha Lujza téri árus szerint is egy nagyobb csapathoz tartozott a 12 éves fiú: azért vették magukhoz, mert egy gyereknek többen adnak aprót, és nem lehet büntetni, ha lop valamit. A fiút ugyan visszavitték Romániába, de a férfi szerint majd megszökik és visszajön a Blahára, vagy találnak helyette egy másik elhagyott gyereket. (Pénteken délelőtt kiderült, a késelő fiú valóban meglépett a csíkszeredai intézetből .)

Édes otthon

"A Keletinél össze lehetne szedni A Karib-tenger kalózai statisztáit, és még maszkírozni sem kellene őket" - mondta az [origo]-nak egy német lány, aki szerint a hajléktalanok, a szemét és a szag még a metró használatától is elveszik az ember kedvét. Pedig a '60-as és '70-es években az volt az elképzelés, hogy - az autók és a gyalogosok fizikai elválasztása mellett - a föld alatti terek a városlakók találkozóhelyeivé válnak. A koncepció hibásnak bizonyult: a '90-es évekre az aluljárók legfőbb jellegzetességei a hajléktalanok lettek.

Az otthontalanok és koldusok az időjárás viszontagságai elől menekültek az aluljárókba, ahol hosszabb távra rendezkednek be: a járókelőktől aprópénzt, a boltosoktól és büfésektől ételmaradékot kapnak, a Blaha Lujza téren (a felszínen) pedig minden hétköznap meleg ételt is osztanak. Sokan nem is hajlandók elmozdulni a jónak ítélt helyekről, éjjel-nappal ugyanott ülnek vagy fekszenek.

"Botrány, hogy mi van itt" - magyarázta egy utcaseprő a Keletinél. Szerinte esténként - "ha már több a maligán" - a hajléktalanok verekszenek egymással és a járókelőkkel is. A közterületesek, a rendőrök vagy a segélyszolgálatok hiába viszik el őket néha, gyorsan visszatérnek, ahogy az a nő is, aki mozdulatlanul feküdt egy kibelezett, vizelettől és fekáliától bűzlő kirakatban. "Én nem is megyek a közelükbe, inkább csak körbeseprem őket" - mondta az utcaseprő.

Sokan és régóta hangoztatják, hogy a budapesti aluljárókkal valamit kezdeni kellene, de egyelőre rendőr sincs mindig a föld alatt. A Studio Metropolitana urbanisztikai kutatóközpont ugyan már 2004-ben készített egy tanulmányt Hogyan fejlesszük a fővárosi aluljárókat? címmel, de az abban javasolt fejlesztésekből (biztonsági kamerák, jobb világítás, tájékoztató rendszer, illemhelyek) egyelőre nem lett semmi. Legutóbb, decemberben a fővárosi közgyűlés városképvédelmi bizottsága szólította fel a főpolgármestert, hogy tegyen valamit az aluljárók megtisztítása, például az illegális árusítás megszüntetésére érdekében.