Az [origo] cikket írt arról, hogy bár Magyarországon tilos béranyát fogadni, mégis sokan ezt találják az egyetlen megoldásnak. Nagy-Britanniában, Görögországban, a skandináv államokban, az USA néhány tagállamában, Indiában, Belgiumban, Hollandiában, Oroszországban, Romániában megengedett, hogy a teméketlen párok fiatal nők segítségével jussanak gyerekhez. Indiában már külön klinikát nyitottak, ahol helyi asszonyok kihordják a főképp Nagy-Britanniából és az Egyesült Államokból érkező párok gyerekét.
A cikk megjelenése óta több nő kereste meg a szerkesztőséget: segítsünk nekik béranyát vagy terméketlen párt keresni. Sem a béranyáknak, sem a béranyákat keresőknek nem sok fogalma van arról, hogy mit tehetnek meg és mit nem. Van olyan pár, aki már meg is állapodott egy asszonnyal, hogy kihordja a gyermeküket, amikor a meddőségi centrumban kiderült, hogy ezt Magyarországon nem lehet, de akad olyan is, aki a szervkereskedőktől tartva nem mer Romániába menni, ahol legálisan beültetnék egy béranyába a megtermékenyített petesejtet.
Emese nagyon szeretne saját gyereket, de egy veleszületett betegség miatt nem fejlődött ki a méhe. Akárcsak a többi béranyát kereső nő, ő is gondolt arra, hogy örökbefogadjon egy gyereket, de ezt hamar el is vetette, mert sokat kell rá várni, és mégsem teljesen az övé.
A béranyának jelentkezők többsége szegénységben él, más kiutat nem lát élete rendezésére. "És mivel, ha egyvalamit, hát teherbeesni, és szülni mondhatom, azt tudok :-)) (mindkét gyermek "véletlenül" fogant, és gyógyszerek nélkül, természetes úton született, egészségesen), hát arra gondoltam, miért ne segíthetnék ezzel valakinek, akit a természet megfosztott a lehetőségtől hogy gyermeket hozzon a világra? Főleg akkor, ha az én csöppségeimen is segítenék ezzel, nem kellene nélkülözniük (mindig lelkifurdalásom van, hogy nem esznek a koruknak megfelelő, tápláló ételeket, és nem járnak olyan szép ruhákban mint kortársaik, stb. (mivel hiteleink törlesztése kevéske pénzünkből nagy terheket ró ránk-)" - írja levelében a Szülő Nő álnevű olvasónk.
"Van egy álmom, szeretnék egy kisebb vállalkozást, de nincs erre egy forintunk se. Gondoltam, ha már munkával és tisztességes (törvényes) úton nem lehet, keresek egy olyan kiskaput, amin kényelmesen beférek, és megoldom ezt a dolgot" - áll Hajni levelében.
A béranyáknak jelentkezők az eljárással kapcsolatos fenntartásokat badarságnak tartják. Egyikük szerint szó sincs modernkori rabszolgaságról, sokkal inkább: "a klasszikus kecske és káposzta elmélet. Örök igazság". Attól sem tartanak, hogy a végén majd nehéz lesz átadni a gyereket: "Én úgy látom ezt, hogy doktor bácsi meghívja a mennyországból, én pedig béranyaként hazakísérem, hogy aztán a kórházban találkozhasson az igazi szüleivel".
Abban mindenki egyetért, hogy álságos dolog kiiktatni a pénzt az ügyletből, természetesnek tartják, hogy a gyereket kihordó nőnek jár juttatás. Ez annyiban érdekes, hogy a magyar jogszabályok egyáltalán nem tették volna lehetővé, hogy pénzt kaphasson a béranya, az 1997-es egészségügyi törvény vonatkozó paragrafusa, amit végül soha nem léptettek hatályba, csak a dajkaanyaságot engedte volna. Eszerint a terméketlen nőnek egy közeli hozzátartozója segíthetett volna, ingyen.
"Valljuk be őszintén, hogy a béranya nem azért teszi 'kockára' az életét, hogy egy gyermektelen párnak csak a négy szép szeméért szüljön egy gyermeket. Nekem legalábis kölcsönös segítségnyújtáson alapszik. Két olyan ember együtműködése, aki valamit ad valamiért. Hány házasság megy tönkre a gyermekáldás hiánya miatt? És hány egy pici anyagi hiány miatt, ami biztosítaná egy álom megvalósítását?" - érvel Hajni. A levelet író nők szerint legalább két év átlagkeresetét, az orvosi költségeket, a megemelkedett vitamin és egyéb szükséglet költségét kell állnia a terméketlen párnak. "Úgy gondolom, hogy tisztában vagyunk a költségekkel, van egy lakásunk, aminek az árát erre szántuk" - írja Emese.