Meghunyászkodva kerülik a bajt a melegek

A melegek jellemzően háttérbe szorítják magukat például a munkahelyükön, hogy ezzel is kerüljék az esetleges konfliktusokat, megaláztatásokat - derül ki egy tanulmányból, mely a melegeket, leszbikusokat és transzneműeket ért diszkriminációról és erőszakról tartalmaz konkrét eseteket. Az anyag készítője szerint ugyanez az oka annak, hogy Magyarországon nem látni az utcán egymás kezét fogó meleg és leszbikus párokat.

"2002-ben úgy adódott, hogy Jánost elő akarták léptetni egy magasabb pozícióba. Ennek kapcsán széles körű alkalmassági vizsgálatra került volna sor. János félt, hogy az egészségügyi vizsgálat során kiderül, hogy HIV-pozitív, illetve, hogy meleg, és ha ez főnöke fülébe jut, az kirúgja. Ezért inkább lemondott az előléptetésről." Az ehhez hasonló 15 konkrét esetet tartalmazó tanulmány készítője, Kuszing Gábor szerint általában jellemző Magyarországon, hogy a melegek inkább igyekeznek háttérbe szorítani magukat, önkorlátozásokat bevezetni azért, hogy elkerüljék az esetleges konfliktusokat, megaláztatásokat.

"Magukon végzik el a diszkriminációt" - mondta a Patent Egyesület munkatársa. Szerinte ugyanez az oka annak, hogy Magyarországon nem látni az utcán egymás kezét fogó meleg és leszbikus párokat, attól tartanak ugyanis, hogy megverik őket.

A visszahúzódó viselkedés összefüggésben áll a munkahelyi légkörrel. A példában említett Jánosnak a főnöke például mindig is nyíltan hangoztatta meleggyűlölő nézeteit, és rendszeresen buzivicceket mesélt - áll a tanulmányban. Sokan, amikor ezt tapasztalják, inkább háttérbe húzódnak, nehogy elveszítsék munkahelyüket.

A tanulmányban szereplő 31 éves Edina irodai állását vesztette el amiatt, mert valaki elterjesztette róla a munkahelyén, hogy egy leszbikus párkereső weboldalon hirdet. A hirdetést nem ő adta fel, hanem valószínűleg egy rosszakaró munkatársa, de a sorozatos zaklatás miatt végül felmondott. A munkatársaktól elszenvedett bántás ráadásul nem kizárólag szóban történt, egy alkalommal kolléganője minden ok nélkül meghúzta a haját, és nekilökte íróasztalának. Az őt alkalmazó multinacionális cégnek egyébként létezett esélyegyenlőségi terve, amelyben szerepelt, hogy nem diszkriminálják a homoszexuális dolgozókat, és ezt mindenkivel alá is íratták.

A kutatásban részt vevő három HIV-pozitív meleg férfi az egészségügyi ellátás során tapasztalt nehézségekről is beszámolt. Állításuk szerint az őket kezelő egészségügyi személyzet nemegyszer megalázóan bánt velük, illetve több szakorvos (akik nem HIV-specialisták voltak) megtagadta kezelésüket. A HIV-pozitívok lényegében csak egyetlen, az ellátásukra specializálódott fővárosi kórházba járhatnak, ez viszont nem mindig megoldható például a vidéken élők számára. Az egyesület szerint a kialakult helyzetben sérül a HIV-pozitívok szabad orvosválasztási joga.

Az eseteket összegyűjtő tanulmány készítője szerint általában nem jellemző, hogy az érintettek az ilyen ügyek kivizsgálására létrehozott Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordulnának vagy jogi útra terelnék az ügyeket. Félnek attól, hogy további megaláztatások érik őket, és nem is akarják újra és újra elismételni a történteket.