Pszichésen felőrlődnek a sztrájkolók

Pszichésen is megterhelő a munkabeszüntetés a sztrájkoló számára, mert kiesnek a szokásos napi rutinból, és csak a vezetőikben bízhatnak - állítja a sztrájkkutató. A rendkívüli helyzettel járó nehézségek az idő előrehaladtával egyre inkább megosztják a sztrájkolókkal kezdetben még szimpatizáló tömeget is. A leghosszabb vasutassztrájk az Orbán-kormány idején volt, de a munkabeszüntetési rekordot fővárosi textilmunkások tartják. A februári sztrájkolók egyelőre három és fél napig húzták.

Csütörtök déltől legkésőbb február 15-ig felfüggesztik a hétfőn kezdett vasutassztrájkot. A sztrájkolók most tovább húzták, mint novemberben, decemberben és januárban, sztrájkkutatók szerint azonban az idő pont a munkát beszüntetők ellen dolgozik.

"A sztrájk kemény pszichikai teher, ezért valószínű, hogy előbb fáradnak el a sztrájkolók, mint azok, akiknek el kell viselni a munkabeszüntetés miatti nehézségeket" - mondta az [origo]-nak Berki Erzsébet sztrájkkutató, aki ezt azzal indokolta, hogy az akcióban részvevők mindennapjainak szokásos menete a sztrájk alatt teljesen felborul. Ráadásul teljesen a sztrájk vezetőire kell bízni magukat, követniük kell utasításaikat, ezeknek megfelelően dolgozni, illetve nem dolgozni.

Felőrli a szimpátiát az idő

"Fél napot, egy napot az emberek többsége még elvisel, de ha tovább húzódik a sztrájk, egy idő után a sztrájkolók ellen fordulnak" - mondta Tóth András szociológus. Az MTA Politikai Tudományok Intézetének munkatársa hozzátette: a tömegközlekedést használó fővárosiak sokkal kevésbé éreznek meg egy vasúti, vagy buszos sztrájkot, mint vidéken, ahol tényleg lebéníthatja az életet, az emberek nem jutnak el a munkahelyükre, a közeli városba, vagy a gyerekek iskolákba. "Itt emberi egzisztenciák kerülhetnek veszélybe, hiszen a munkáltató egy-egy késést vagy távollétet még megért, de előbb-utóbb gondot okoz, ha a bejáró nem megy dolgozni".

Az ellenzék szimpatizánsai a kormányt hibáztatják, a kormánypártiak a vasutasokat, de még a politikailag el nem kötelezett embereket is maguk ellen hangolják a sztrájkolók - mondta Síklaki István szociálpszichológus. Szerinte ugyanis bizonytalan a jelenlegi vasutassztrájk indoklása, ráadásul nem szervezték meg kellőképpen előre a sztrájkot. A kiszámíthatatlanság miatt az egész inkább politikai zsarolásnak tűnhet az emberek számára, az pedig, hogy a privatizációs bevételből részesedést követelnek, kapzsinak mutatja a sztrájkolókat, akik egy önző kisebbségnek tűnnek - tette hozzá.

A kivülállók türelmének elvesztésén és a hosszú pszichikai kihíváson kívül a magyar sztrájkok sajátossága is növeli a sztrájkolókra nehezedő terhet. Külföldön ugyanis a sztrájkok többsége úgy néz ki, hogy a munkabeszüntetésben részt vevő munkavállalók egyszerűen nem mennek be a munkahelyükre. Magyarországon ezzel szemben a munkát nem vállaló dolgozók is bemennek munkahelyükre. Ez konfliktust szülhet, hiszen találkoznak azokkal, akikkel próbálják pótolni a kiesett munkát vagy akik esetleg nem vesznek részt a munkabeszüntetésben.

Választási évben kevesebb a sztrájk

Tóth szerint hasonló helyzetben van jelenleg a Gyurcsány-kormány, mint Angliában a James Callaghan vezette munkáspárti kormány volt az 1970-es évek második felében, amikor saját baloldali bázisa összefüggő sztrájksorozattal próbált nyomást gyakorolni a reformpolitikába kezdő kabinetre. Mivel nem tudtak úrrá lenni az ismétlődő munkabeszüntetéseken, Margaret Thatcher és a konzervatívok választást tudtak nyerni - és közel két évtizedre bebiztosították hatalmukat - azzal, hogy felléptek a szervező szakszervezetek ellen, piacosították a nagy közlekedési cégeket, bezárták a szénbányákat. Hozzátette, a jövőben a globalizáció hatása a sztrájk intézményénél is érezhető lesz, hiszen egyre könnyebb megoldást találni, ha valahol leállt a munka.

Az országgyűlési választások éveiben jellemzően sokkal kevesebb a munkaügyi akció, ilyenkor a politika van előtérben, az akciókat zömében szervező szakszervezetek pedig várnak, ki jut hatalomra, majd a választások után megugrik a számuk - mondta Berki, aki 1989 óta statisztikát vezet az összes munkabeszüntetésről, és a munka világát érintő olyan más megmozdulásokról, mint a tüntetések, aláírásgyűjtések vagy nagygyűlések. 2007-ben minden eddiginél több, összesen 59 ilyen akciót jegyzett fel, de - mint mondta -, nemzetközi összehasonlításban még ez is kevésnek számít.

Az Orbán-kormány idején volt a leghosszabb vasutassztrájk

Meglátszik ez azon is, hogy Magyarországon még nem mennek olyan olajozottan a dolgok sztrájk idején, mint a jelentős sztrájkhagyományokkal bíró Angliában vagy Franciaországban. "Nem gyakoroltuk még be, mi a teendő, amikor a lakosság erőteljesen érintett, a BKV-sztrájknál például a közlekedési vállalat ahelyett, hogy a praktikus tudnivalókról tájékoztatott volna, inkább csak riogatott" - tette hozzá.

Magyarországon nem voltak hosszú hetekig, akár hónapokig elhúzódó sztrájkok: a '89 utáni magyar sztrájktörténet leghosszabb akcióját egy fővárosi textilgyár munkásnői hajtották végre még 1993-ban, akik csaknem három hét munkamegtagadással követelték ki, hogy szóba álljon velük az üzem tulajdonosa. Így csak második az Orbán-kormány idején kibontakozott vasutassztrájk, amely végül megállapodással zárult. Egyébként, a sztrájkkutató szerint a versenyszféra kisebb vállalatainál kevesebb megmozdulás van, mivel erősebb a munkahelyféltés, ráadásul kevésbé vannak megfelelő erővel bíró szakszervezetek, amelyek megszerveznék a munkabeszüntetést.