Candace A. McCullogh és Sharon M. Duchesneau leszbikusok és siketek, 2002-ben határozták el, hogy gyereket szeretnének, mégpedig siketet. "Egy halló gyerek nagy öröm lenne. Egy siket gyerek különösen nagy öröm lenne" - nyilatkozta annak idején Sharon M. Duchesneau, aki kihordta a gyereket. A pár a cél érdekében egy siket férfi spemáját használta fel a mesterséges megtermékenyítéshez.
"A siket donornak köszönhetően Gauvin, a kisfiú egyik fülére teljesen siket, a másikkal is csak minimálisan hall. Pont ez volt a célja a két nőnek, akik a siketségüket nem hátránynak, hanem identitásnak tartják" - írta az Advocate című leszbikusoknak és melegeknek szóló újság. A szülők olyannnyira úgy tartják, hogy siketen is teljes az élet, hogy fiuknak nem voltak hajlandók hallókészüléket venni.
Egy kutatás szerint nem a leszbikus pár az egyetlen, amely szerint nemhogy nem probléma, inkább előny, ha a gyerekük hasonló nehézséggel küzd, mint ők. A The New York Times által idézett Fertility és Sterility című újság egy olyan kutatást mutat be, amely azt állítja, hogy néhány szülő szándékosan olyan hibás genetikai állománnyal rendelkező embriót ültettet be, amelyből sérült gyerek születik. A kutatók siket és törpe párokat találtak, akik hasonló sérüléssel rendelkező utódot kívántak.
A Johns Hopkins Egyetem munkatársai 190 olyan párt kérdeztek ki, amelynek tagjai mesterséges megtermékenyítésre vártak. Az eljárás során az apa spermájával egy kémcsőben termékenyítik meg az anya petesejtjét, majd mielőtt az embriót beültetnék a nő méhébe, genetikai elemzést végeznek, hogy kizárják az örökletes betegségeket. A kutatók azt találták, hogy a megkérdezettek három százaléka kifejezetten azért használta ezt a nagyon drága eljárást, hogy "kiválasszák azt az embriót, amelyből sérült gyerek születik majd".
A párokkal készített interjúkból az derült ki, hogy a hibás géneket egy gazdagabb és színesebb világba vezető útnak tartják. Sok törpe pár úgy vélte, hogy normál magasságú gyereke kivülálló lenne az életükben, hisz ők kicsik, általában a barátaik is kicsik, a lakásuk is hozzájuk van méretezve, mindennnapjaikat meghatározza a méretük.
Mary Ellen Little New Jersey-ben nővér, első lánya még akkor született, amikor nem lehetett kimutatni, hogy a születendő gyerek törpe lesz-e vagy sem, de az lett. A második terhességénél már végeztek amniocentézist (a magzatvízből vett mintát elemzik). "Imádkoztam, hogy kicsi legyen. Iszonyúan izgultam, amíg meg nem lett az eredmény. Azt gondoltam, hogy nem lehetek kétszer ilyen szerencsés, de sikerült" - idézte fel a terhességét a kisnövésű asszony, aki azért a genetikai válogatást túlzásnak tartja. Ugyanakkor ha azzal garantálni lehetne a kisméretű utódot, hogy a hónap meghatározott napján eshet csak teherbe, vagy szednie kellene egy gyógyszert, nem gondolkozna.
Barbara Spiegel szintén kis ember, Maine-ben háztartásbeli. Ő csináltatott genetikai tesztet, de a laboratóriumban összekeverték a csöveket, így azt az eredményt kapta, hogy átlagos magasságú lesz a gyereke. "Szerettem volna őt is, de milyen élete lett volna, így, hogy a szülei teljesen mások. A legjobb barátom - ő szokványos méretű - gyereke kis ember, és mindig hozzám jön segítségért, tanácsért. Akkor a mi átlagos méretű gyerekünk pedig máshoz ment volna, mástól kért volna segítséget, nem a kisméretű szüleitől? Nem, nekünk egy alacsony növésű gyerek lenne az ideális" - idézte fel az eredmény kézhez kapása utáni aggodalmait. Egy hét múlva azonban a laborban kiderült a tévedés, és teljesült Barbara Spiegel kívánsága.
A genetikai vizsgálatoknak különösen nagy jelentőségük van a törpéknél. Ha mindkét szülő kis ember, 25 százalék az esély az átlagos méretre, 50 százalék, hogy kis ember lesz a születendő gyerek, és 25 százalék, hogy egy olyan módosulás (dupla domináns mutáció) jön létre, amely az újszülöttek azonnali halálához vezet az esetek legnagyobb részében. A preimplantációs genetikai diagnózissal (P.G.D.) ez utóbbi csoport kiszűrhető, így ezeket az embriókat nem is ültetik be. A PGD-vel egy francia orvos szűrte ki először 2003-ban a törpeséget okozó hibás géneket vegyes pároknál. Az orvos komoly nehézségekkel azonban csak akkor nézett szembe, amikor kinikáján megjelentek az első olyan párok, amelyben mindketten kis emberek voltak, mivel a szakember eredeti elképzelése szerint csak az átlagos méretű embert eredményező embriókat szabad beültetni. Ennek pedig kicsi az esélye az ilyen pároknál.
"A dédnagyapámnak furcsán állt a keze és lába"
A Dávid Kis Emberek Társasága gyűlésére érkeztek alacsonyak egyedül, párban, gyerekkel vagy anélkül, de voltak teljesen átlagos magasságúak is, egészen apró gyerekkel. "A férjem is, én is átlagos magasságúak vagyunk, csak a fiam lett kis ember. Ő az első a családban, bár a dédnagyapámnak már furcsán állt a keze és a lába. Legalább nem kell olyan gyakran új ruhát venni neki" - próbált viccelni egy hetvencentis, másfél éves kisfiú anyja egy másik családdal. A szintén egészen apró Sárika apja azonban ezt egyáltalán nem tartotta viccesnek.
A gyűlésen sok a nevetés, pedig nehezen mennek a dolgok: munkát nem találnak, a rokkantsági nyugdíjt bonyolult és hosszú elintézni. Cipőt is nehéz találni, 32-es méretben csak gyereknek valót kapni. Az egyesület elnöke felcsillantotta a reményt: talált egy vállalkozót, aki átalakítaná a lábbeliket. A gyűlés végén kínos ügyről kellett dönteni, mert egy verklis hiába keresett egy becsületes törpét, mindenki visszaélt a jóindulatával, pedig jól is fizetett volna.
"Én minden este imádkozom, hogy ő ne legyen kis ember. Bízom benne, hogy Isten megadja még nekem ezt az egy jót, aztán jöhet bármi" - reménykedett Simity Tünde, aki hat hónapos terhes, a férje átlagos méretű. "Nem érem el a villanykapcsolót, nem érem el a csapot. Hiába állok dobogóra, akkor se érem el, mert rövid a karom. Önző dolog ezt kívánni az ember gyerekének" - utasította vissza Simity Tünde az amerikai kutatás állításait.
Olyat kis embert nem találtunk, aki kifejezetten törpe gyereket szeretett volna, a legoptimistábbak is csak addig mentek el, ha kis ember, hát kis ember, az a lényeg, hogy szeressük egymást. Keszi Tünde sokat mókázott a gyűlésen, de arca elkomorult, amikor a gyerekvállalásról kérdeztem: "Nem akarok én gyereket, nem szeretném, ha abban a teherben nőne fel, mint én. Mindig bántottak, minden nap. Pedig imádom a gyerekeket" - mondta lemondóan.
Somlai Gábor átlagos magasságú barátnőjével már gyereket tervezett, de ő mindenáron ki akarta szűrni a lehetőségét, hogy a gyerek törpe legyen. Gondoltak a mesterséges megtermékenyítésre, de a magas vetélési arány miatt lemondtak erről. A beszélgetés során kiderül, hogy a fiatalember nemcsak a törpeségtől félt, mindenfajta betegséget ki akart szűrni. "Féltem nagyon. Nehogy legyen valami. Nem akartam, hogy őt is csúfolják. A barátnőmet az se zavarta volna, ha törpe lett volna a gyerek, végül is ő már elfogadott engem" - magyarázkodott zavartan. Közben a viszonya is megromlott a nővel, abban bízik, hogy talán a következővel bátrabban vállal majd gyereket, "talán most már eljutottam oda szellemileg" - tette hozzá bizakodva.