"Ami a szabadságot illeti, abban énszerintem nincsen okunk panaszra, még ha valaki ezt is állítja" - a szabadságról és az ünnep misztériumáról elmélkedve kezdte ünnepi beszédét a Művészetek Palotájában Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. "A polgári fejlődéssel már rosszul állunk" - tért át szónoklatának fő témájára, a "nemzeti progresszióra".
A kormányfő azt állította, nem szeretne párhuzamot vonni a 160 évvel ezelőtti és a mostani események között. "Még azt mondanák, hogy politikai gúnyt és játékot űzök a történelemmel" - mondta. Ezzel Orbán Viktor délutáni beszédére is utalt, a Fidesz több politikusa is párhuzamba állította ugyanis az 1848-as forradalmat és a mai helyzetet.
Szintén a Fideszt, régi jelmondatukat idézte fel Gyurcsány eszmefuttatása az álmodozás természetéről. Szerinte érdemes átgondolni, hány álmunk vált valóra csak a szerencse által, és hány olyan volt, amiért tenni is kellett. Azt mondta: a képzelet, az emlékezet és az ítélőképesség helyes arányára van szükség, de az ítélőképességnek kell felül kerekednie. Széchenyit idézve beszélt a miniszterelnök a hazaszeretetről: "Szeresd a hazát, de a túlzott szeretet eltakarja a hibát".
Gyurcsány önkritikus is volt. Szerinte a vezetőknek nem szabad olyan tempót és irányt diktálniuk, amit a nemzet nem képes követni. "Mit sem ér a szándék, ha a nemzet elegendően nagy része nem tud, nem akar, nem képes osztozni a szükséges cselekedések sokaságában, inkább megriad attól" - jelentette ki.
Zárásképp a mai nap eseményeit értékelve azt mondta: inkább az emelkedettség és nem a konfliktus volt túlsúlyban. Beszélt a Lánchídon tett délutáni sétájáról, ahol "mosolygó, nevető" embereket látott, akik "szerették a hazájukat". Azért fejcsóválva szóba hozta azt is, hogy Demszky Gábor nem tudta elmondani a beszédét, mert megzavarták, és említést tett a Kolozsváron megvert kokárdás magyar fiúról is.