Még packázásra sem lenne elég egy magyar bojkott

Kínában kampány indult a német és francia áruk bojkottjáért - az ismeretlen szervezők így büntetnék a két európai országot a tibeti ellenállási mozgalom támogatásáért. A bojkottok azonban ritkán sikeresek, és vissza is üthetnek: egy gazdaságkutató szerint legfeljebb politikai fegyverként alkalmazhatók, a gazdaságokat nem rendítenék meg. Az [origo] a KSH külkereskedelmi adatai alapján megnézte, kivel tudna kiszúrni Magyarország, ha így akarná megbosszulni fiktív sérelmeit. Ilyen ország gyakorlatilag nincs, de Albániának, Boszniának, Szerbiának egy kicsit keresztbe tudnánk tenni.

E-mailek és sms-ek százezrei árasztották el a kínai fogyasztókat a közelmúltban a német és francia termékek vásárlásának bojkottjára szólítva fel őket. Bár az üzenetek eredete nem ismert, bizonyos, hogy a kínai kormány tud az akcióról, amely a dalai láma és a tibeti ellenállás támogatását torolná meg a két európai ország gazdaságán. Az ellentábor is kiadott bojkottfelhívásokat, amelyek a kínai termékek vagy a pekingi olimpia ellen irányulnak.

Losoncz Miklós, a GKI kutatója szerint ha a kínaiak tényleg bojkottálnák a francia és német árukat, az sem jelentene komoly fenyegetést a két országra. "Minimális hatása lenne, hiszen a kínai piac továbbra is elég zárt, a francia és német import a fogyasztási cikkek piacán nem jelentős Kínában" - mondta. Losoncz szerint a bojkottoknak legfeljebb politikai jelentősége van.

Pedig az árubojkottnak nagy hagyománya van, még ha nem is jártak sokszor sikerrel a kezdeményezők. A vállalatok, termékek vagy országok ellen indított bojkottoknak imázsromboló hatásuk van, és gyors profitcsökkenéssel is járhatnak. Az utóbbi időben például Dániával szúrt ki az iszlám világ, amely 2006-ban a sértőnek tartott Mohamed-karikatúrák miatt a dán áruk ellen hirdetett harcot. A dán Arla tejipari termékeit például nem vették meg a muszlimok, így a cég 85 százalékos exportcsökkenést könyvelhetett el, Dánia GDP-je pedig érezhetően csökkent (a bojkottmozgalomról lásd keretes írásunkat).

Energia- és olajfegyver - nem mindenki nyúlhat hozzá

Gazdasági fegyver lehet a bojkott fordítottja is, azaz az export leállítása. Ez az eszköz távolról sem azonos a fogyasztói bojkottal - mondta Losoncz. Az Ukrajnába irányuló szállítások leállításáról szóló orosz fenyegetések például az állami fenyegetés kategóriájába tartozik. A világ gáztermelésének 20 százalékát uraló orosz Gazpromon keresztül Oroszország komoly nyomást tud kifejteni többek között az EU-ra, amely a háztartásaiban felhasznált gáz jelentős részét innen vásárolja. Hasonló fegyver az arab kőolajtermelő országok kezében az olajembargó - igaz, ha egy arab ország ezt megkockáztatja, exportjövedelmeket veszít, ezért az ilyesmi kétélű fegyver.

"A világ legnagyobb részében nem lehetséges, hogy egy ország leállítsa az exportját" - mondta a GKI kutatója. A tulajdonviszonyok szabnak gátat a cselekvésnek, a piacgazdaság működése - ahol az államhatalom nem befolyásolhatja a magánszektor viselkedését - nem teszi lehetővé az egyes áruk exportjának leállítását - magyarázta. Igaz, a hidegháború idején volt példa egyes magánvállalatok szocialista országokba irányuló exportjának ellenőrzésére az Egyesült Államokban.

Magyarország esélytelen

Az [origo] megnézte, ha Magyarország bojkottfelhívást adna ki egy másik állam ellen, lenne-e olyan ország, amelynek gazdasága bajba kerülhetne. Vizsgálatunkhoz a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tavalyi külkereskedelmi adatait vettük alapul. Nem csak az import, hanem - bár ez nem tartozik az árubojkott kategóriájába - az export leállítását is elképzeltük. Abból indultunk ki, hogy - egy példán szemléltetve - ha Magyarország a továbbiakban nem lenne hajlandó például Tuvaluból érkező árukat átvenni, az éppoly érzékenyen érintheti Tuvalut, mint ha Magyarország nem szállít oda többé termékeket.

Azt sem hagytuk figyelmen kívül, hogy a külkereskedelem leállítása nem csak a másik országnak, de Magyarországnak sem jó. "Eléggé kibabrálnánk magunkkal, ha leállítanánk az exportjainkat" - fogalmazott ennek kapcsán Németh Dávid, az ING elemzője. A magyar gazdaságnak sem tesz jót ugyanis, ha elveszíti egy-egy ország piacát, ezzel a fegyverrel tehát óvatosan kell bánni. Nyilvánvaló, hogy Magyarországra ütne vissza, ha megpróbálna ujjat húzni Oroszországgal, az Egyesült Államokkal vagy éppen Kínával. Ugyanez a helyzet legfontosabb külkereskedelmi partnerünkkel, Németországgal is - az uniós tagországokat eleve kihagytuk a vizsgálatból, feltételezve, hogy ha egy fiktív helyzetben Magyarország nem szállítana például Bulgáriába, a kieső termékeket Szófia más tagországokból egyszerűen tudná pótolni.

A szerbek mérgesek lennének

A KSH 2007-es külkereskedelmi adataiból kiderül: alig van olyan ország, amely gazdaságilag ránk van utalva, ez pedig csökkenti egy esetleges magyar bojkott sikerét. Akad azért néhány ország, amely némileg megsínylené a magyar piac és a magyar áruk hiányát - persze ez a magyar külkereskedelemnek sem tenne igazán jót.

Van néhány olyan ország, amelyikkel szemben - bizonyos árufajták esetében - pozitív a magyar kereskedelmi mérleg. Nagyobb értékben szállítunk például árut a balkáni országba, viszont csak nagyon keveset importálunk onnan. Energiahordozókat például 2007-ben 2,6 milliárd forint értékben szállítottunk Albániába, onnan viszont csak 2776 forint értékben érkezett ilyen áru. Élelmiszert, nyersanyagokat, feldolgozott termékeket és gépeket is 1,5-3 milliárd közötti értékben szállítottunk oda, miközben az albán import egyik termékcsoportban sem haladta meg a 21 millió forintot.

Boszniával élénkebb külkereskedelmet folytat Magyarország: nagyobb összegű áruk cserélnek gazdát, és bosnyák áru is érkezik hozzánk. Bosznába 2007-ben 11,6 milliárd forint értékben szállítottunk élelmiszert, nyersenyagot pedig 9 milliárd forintért. Az oda szállított energiahordozók és feldolgozott termékek értéke még ennél is magasabb 2007-ben. Gépekből és szállítóeszközökből viszont Bosznia a jobb, legalábbis a tavalyi adatok alapján - 22,3 milliárd forint értékű volt a bosnyák gépimport.

Szerbiába tavaly csaknem 80 milliárd forint értékben szállítottunk gépeket, és 74,2 milliárd forint értékben feldolgozott termékeket, miközben ennek töredékét importáltuk.

Az oroszokkal nem tudnánk kiszúrni

Bár a felsorolt számok a magyar külkereskedelmet tekintve nagy tételnek számítanak, korántsem biztos, hogy bénító hatású lenne egy magyar zárlat. "Magyarország részesedése a világimportban mindössze 0,6-0,7 százalék lehet. Egy másik ország áruival szembeni magyar bojkott ezért semmit nem jelentene" - jelentette ki Losoncz Miklós. Szerinte egy bojkott azért is elképzelhetetlen, mert "az állam nem tudja megakadályozni, hogy a magyar vállalkozók bárhonnan importáljanak", ráadásul lehetetlennek tűnik "fogyasztók millióit meggyőzni egy bojkott hasznosságáról".

Esélyeinket tovább csökkenti, hogy külkereskedelmi partnereink javarészt erősebbek nálunk. Magyarország élénk külkereskedelmet bonyolít le például Izraellel, Indiával, Japánnal, Törökországgal vagy Ukrajnával, de ezek meg sem éreznének egy esetleges magyar bojkottot. Ugyanez mondható el Oroszországról, amely a magyar termékek egyik legjelentősebb felvevőpiaca, de Magyarország nem is gondolhat arra, hogy bármilyen magyar gazdasági szankció hatással lehet az orosz gazdaságra.