Veszik a cókmókjukat a Corvin-sétány őslakói

Összesen 1100 lakást bontanak le a Józsefvárosban az épülő Corvin-sétány miatt. A lakók fele pénzre váltja lakását, és búcsút int az újjászülető gettónak, másik felük az önkormányzattal egyezkedik, és elköltözik. A költözéseket levezénylő cég szerint minden igényre figyelnek, a velük kapcsolatban álló lakók jobb körülmények közé kerülnek. A gettó azonban nem tűnik el, csak kisebb helyre, a városon kívülre szorul.

A 2012-ben elkészülő Corvin-sétány huszonkét hektáros luxusnegyedként ékelődik majd a Józsefvárosba, körülötte azonban megmarad a nyolcadik kerületi gettó - nem messze például a kerület leglepusztultabb és legsötétebb környéke, a Magdolna negyed. A Corvin mozi mögött épülő új városrész a Klinikák metrómegállóig tart majd - az útjába eső Práter utca, Szigony utca, Tömő utca, Futó utca komfort nélküli, romos házait lebontják.

A Práter utca, Leonardo utca házai ugyan többségében még állnak, mögöttük azonban már óriásdaruk emelkednek, és hatalmas gödör tátong a Corvin mozi mögötti területen. A Práter utca egyik oldala és a mögötte fekvő terület halott környék lett. A házak csaknem teljesen üresek már, az ablakokat betörték, a kapukat bedeszkázták. A még nyitott udvarokon szanaszét hevernek a költözködés nyomai: rozoga bútorok, üres tyúkketrecek, limlomok körül nő a méteres gaz.

A Leonardo utca egyik épületén még olvashatók egy márványtáblára írt szavak: "E házban működött 1931/32-ben a Kommunisták Magyarországi Pártjának illegális irodája. Hős mártírjaink ..." - a folytatást letörték. Az itteni lakások jelentős része 1920 előtt épült, azóta nem újították fel őket. A népsűrűség itt a fővárosi átlag három-négyszerese. Lakásnak általában azokat az ingatlanokat tekintik, ahol van egy legalább 17 négyzetméteres szoba, főzési és fürdési lehetőség, vécé és fűtés. Ezeknek a követelményeknek a környék lakásainak többsége nem felel meg - írta az Építészfórum.

A költözésre vonatkozó kérdésekre egykedvűen válaszolgatnak az utolsók, akik még nem pakoltak össze. "Az embernek nem nagyon van választása" - vonogatja a vállát egy szőke asszony a Práter utca egyik udvarán. "Mi azért szerettünk itt lakni" - teszi hozzá. "Megszokja az ember, nem akar elmenni" - mondja egy fiatal lány a Leonardo utcában. A költözéstől azonban nem nagyon fél: "Egy-két évig be kell rázódni az újba, ez természetes." A lakók egy része ugyanoda kerül, másokat szétszórnak külön házakba, de ez sem szomorítja el igazán az általunk megkérdezetteket.

"Egy pillanatig sem esnek kétségbe, hogy el kell menniük. Az itt lakók nem azok a fajták, akik ilyesmi miatt keseregnének" - magyarázza el a közöny okát egy boltos a Tömő utca sarkán. "Nem hallottam még olyat, aki visszajött panaszkodni, hogy rossz az új hely" - mondja. Szerinte a környék egyáltalán nem volt biztonságos, nincs is mit sajnálni azon, hogy eltűnik. "Autólopás, lánykereskedelem, rablás, minden volt itt - olyan élet volt, mint a búcsúban" - mondja a munkatársa.

A lakók fele elment

A lakóknak nincs választásuk: el kell hagyniuk a házakat, csak arról dönthetnek, hogy hová szeretnének költözni. Összesen 1100 lakást bontanak le, eddig 750 helyről költöztették ki a lakókat. Körülbelül 300 család maradt még a területen - mondta az [origo]-nak Alföldi György, a bontás előtti költöztetéseket szervező Rév8 Zrt. vezetője. A kiköltöztetések, kivásárlások költségeit önkormányzati pénzből fedezik, 2010-ig összesen körülbelül tízmilliárdot szánnak rá.

A lakások egyharmada magántulajdonú, a tulajdonosok nagyrészt pénzt kapnak a kiköltözésért - az ő további sorsukról nem tud a Rév8. A környék lakóinak legnagyobb része, mintegy hetven százaléka viszont önkormányzati lakásban élt - nagy részük új bérlakást kapott - mondta Alföldi. Csaknem egyharmaduk viszont pénzt kért új bérlakás helyett, róluk nem tudni, hová költöztek vagy mire költötték a pénzt.

Azokat az - iskolázatlan, szegény - lakókat, akikről felmerül, hogy nem képesek egyedül befektetni a kapott pénzt, megpróbálják meggyőzni, hogy inkább válasszák a cserelakást. A hátrányos helyzetűek így általában a kerületben kapnak másik lakást - a Rév8 emberei kiszámolják az új lakás bérleti díját és rezsiköltségeit, megkérdezik, hogy tudják-e vállalni az általában magasabb összegeket. "Nem tudok arról, hogy valaki a költözés óta ne tudná fizetni a számláit és hátralékos lenne" - mondta Sárkány Csilla, aki a Rév8-nál a kiköltöztetések felelőse. "Az biztos, hogy még senki nem került utcára" - tette hozzá.

A kiköltöző lakóknak határozott elképzelésük van arról, hogy milyen új lakást szeretnének. Semmiképpen nem akarnak a Józsefváros egy másik gettós részére költözni, ragaszkodnak a "jó környékhez". Világos, száraz, komfortos, utcai lakást szeretnének. A körúton belül nagyon drágák a lakások, de a cég általában olyan lakásokat próbál keresni a lakók számára, amelyek hasonlóan közel vannak a körúthoz, mint az eltűnő gettó házai.

Míg a szegényebbek a Józsefvárosban maradnak, a középosztálybeliek inkább pénzt kérnek, és maguknak keresnek lakást - mert hozzá tudnak tenni az összeghez spórolt pénzükből, vagy tudnak hitelt felvenni. A leromlott lakásokat felbecsültetik, és a piaci értéknek megfelelő árat fizetnek érte a lakóknak. Sárkány Csilla szerint általában nem is olyan keveset, hiszen annak ellenére, hogy a házak többsége nem összkomfortos és leromlott állapotú, ezt kompenzálja a belvárosi elhelyezkedés.

Kisebb területre szorulnak

A Corvin-sétányhoz hasonló drasztikus beavatkozásoknak mindig megvannak a maguk szociális következményei - állította Ladányi János szociológus. A nagymértékű bontások és kiköltöztetések hatására szerinte általában súlyosbodnak a szociális problémák. "Egy részük előbb-utóbb vidéki falusi gettókba kerül, vagy önkényes lakásfoglalóvá válik" - fogalmazott. A hátrányos helyzetű lakosság kiköltöztetése annyit jelent, hogy "egyik helyről a másikra helyeződik át egy nagyon súlyos probléma" - mondta a szociológus, hozzátéve, hogy a gettókban lakók száma a felmérések szerint Budapesten nem csökken, inkább csak kisebb területre szorulnak össze.

Ladányi szerint a rendszerváltás utáni Budapesten nem egy próbálkozás volt az etnikai gettók felszámolására - melyek központja éppen a Józsefváros volt. Az ezredfordulótól ezek az összefüggő gettók elkezdtek széttöredezni, az alacsonyan képzett szegény lakosság egyre inkább vidékre szorul ki, ahol sajátos kelet-európai jelenség van kialakulóban, a falusi gettó - magyarázta a szociológus. Ezt a folyamatot az önkormányzatok csak felerősítették, hiszen abban voltak érdekeltek, hogy megszabaduljanak a hátrányos helyzetűektől és eladják a költséges önkormányzati lakásokat.

A lakosságmozgásokról jelenleg csak a Rév8-nak vannak felmérései, független adatok nincsenek. Jelenleg zajlik egy vizsgálat a kiköltöztetettekkel kapcsolatban az ELTE-n, de ez csak egy év múlva készül el - mondta az [origo]-nak Csanádi Gábor, az egyetem társadalomtudományi karának tanára. "Most még csak a veszélyeket látni" - mondta. "Egy ilyen átalakítás működő közösségeket robbant szét, ezt pedig sokszor nehéz kompenzálni."