A két intézmény a per 50. évfordulóján szeretett volna egy rendhagyó, egyhetes megemlékezést szervezni, amelyen a "meggyilkolt vagy súlyos börtönévekre ítélt vádlottak méltóságának helyreállítása érdekében" mutatták volna be nyilvános előadáson, teljes egészében, a per hiteles és vágatlan dokumentumának tekinthető hanganyagot.
A MOL kezdetben - a pert mintegy magánügynek tekintve - azon az állásponton volt, hogy csak akkor járul hozzá a hangfelvétel egyszeri bemutatásához, ha a szervezők megszerzik minden a perben érintett személy, illetve ma élő hozzátartozó írásos, közjegyző előtt tett hozzájáruló nyilatkozatát.
Kopácsi Sándor akkori budapesti rendőrfőkapitány Torontóban élő özvegye, Nagy Imre unokája, Maléter Pál hadügyminiszter özvegye, Vásárhelyi Miklós leánya, Gimes Miklós Zürichben élő fia, Jánosi Ferenc leánya és Tildy Zoltán volt köztársasági elnök unokája egyaránt nevét és segítségét adta ahhoz, hogy a hangszalagok lejátszása megvalósulhasson. Donáth Ferenc fiai egy ideig haboztak a nyilatkozat aláírásával, végül egy saját állásfoglalást írtak, amelyben hozzájárultak a hanganyag nyilvánosságra hozatalához.
Május 26-án a szervezők a MOL részéről azt az értesítést kapták, hogy egy reggeli vezetőségi döntéssel elutasították a kérésüket és a hangfelvételt nem adják ki. Döntésüket közelebbről meg nem nevezett jogi szempontokkal indokolták - áll egyebek mellett Rév István és Rainer M. János levelében.
A Magyar Országos Levéltár a vonatkozó törvények alapján nem járult hozzá a hanganyagát bemutatásához - reagált a közleményre a levéltár vezetője, Gecsényi Lajos. Szerintük ugyanis a Nagy Imre-per teljes anyaga tartalmaz személyes és ezen belül különleges adatokat, amelyek a törvény előírása szerint nem hozzáférhetők mindenki számára.