Tavaly január végén és február elején sorban keresett fel vidéki nagyvárosokat Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Szinte mindenhol utcai demonstrációk fogadták, többször meg is akarták dobálni, ő azonban folytatta a körutat, amelynek során a kormány egyik legfontosabb kezdeményezéséről, a Pólus Programról tájékozódott. Ennek keretében 2007 és 2013 között 600-700 milliárd forintot kapnak az úgynevezett pólusok (Szeged, Miskolc, Pécs, Debrecen, Győr, valamint Budapest és a Közép-dunántúli Régió) versenyképességük javítása érdekében.
A program azóta is tart, a lebonyolításában pedig központi szerepet tölt be az uniós támogatások elosztásáért felelős Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ), amely idén áprilisban megbízást adott egy külső cégnek is, hogy segítse ezt a munkát. A szerződést az EPAP Kft.-vel kötötték nettó 200 millió forintos értékben. A cég 2005 végén jött létre, honlapja szerint egy olyan csapatra épülve, "amely a privát szférában komoly nemzetközi sikereket" ért el, célja pedig az, hogy hozzájáruljon a közszféra korszerűsítéséhez.
A munkatársak között valóban több nyelven beszélő, nagy nemzetközi tanácsadó cégeknél megfordult szakemberek vannak, a cég pedig az alapítása óta eltelt néhány évben több állami megbízást is kapott. A mérlegadatok szerint tavaly nettó bevétele már több mint 200 millió forint volt, ehhez képest pedig még további ugrást jelenthetett számára, hogy idén már áprilisban szert tett egy hasonló összegű szerződésre. Igaz, az NFÜ-vel kötött megállapodás két évre szól, és több mint fele sikerdíj, vagyis csak bizonyos mutatók teljesülése esetén veheti fel a pénzt az EPAP. Ez a megbízás még így is a nagyobb összegű állami tanácsadói szerződések közé tartozik, de ami igazán érdekessé teszi, az az, hogy a cég érdemi versenyhelyzet nélkül jutott hozzá.
Egyedüli pályázó
Az NFÜ a Közbeszerzési Értesítő február 13-i számában tette közzé felhívását, amelyre egyedül az EPAP adott be ajánlatot. Ez első ránézésre nem meglepő, miután a kiírásban szerepelt egy olyan követelmény, hogy a pályázónak a megelőző két évben már kellett vezetői tanácsadási munkát végeznie a Pólus Programmal kapcsolatban, az ügynökség 2006-os és 2007-es üvegzseb-adataiból pedig kiderül, hogy ebben az időszakban mindössze két céggel kötöttek ilyen szerződést. Az egyik az EPAP volt, a másik pedig egy olyan kft., amely alvállalkozóként társult hozzá a 200 milliós megbízás végrehajtásában. Ez a vállalkozás a Tenderix Kft., amely 2007 márciusában alakult meg, és amelynek egyik tulajdonosa korábban az NFÜ-nél dolgozott főosztályvezetőként.
Megkérdeztük az ügynökséget, hogy miért szerepelt olyan feltétel a kiírásban, amely ennyire leszűkítette a lehetséges jelentkezők körét, amire azt válaszolták, hogy a Pólus Programban az NFÜ mellett öt önkormányzat és egy regionális fejlesztési tanács is részt vett, így a velük dolgozó tanácsadók is megszerezhették a szükséges referenciát. Hozzátették, hogy az EPAP-on kívül még hárman letöltötték a pályázati dokumentációt. Azt nem árulták el, hogy név szerint mely cégekről van szó, egy az NFÜ honlapján hozzáférhető dokumentumból azonban kiderül, hogy valóban volt legalább két olyan kft., amely érdeklődött a pályázat iránt, és kérdéseket tett fel a kiírással kapcsolatban.
Elbátortalanodott jelentkezők
A dokumentum alapján úgy tűnik, az ügynökség nem sietett azzal, hogy kielégítse a lehetséges pályázók kíváncsiságát. A Kai Consulting nevű cég február 18-án, a PNO Consultants pedig február 27-én kért tájékoztatást, az NFÜ azonban március 11-én válaszolt nekik, márpedig ekkor már csak hat nap volt hátra a leadási határidőig. Végül egyik cég sem adott be ajánlatot, amit most az [origo] érdeklődésére azzal indokoltak, hogy úgy érezték, nem rúghatnak labdába. A pályázást valóban nehezítette, hogy az NFÜ követelményei között nemcsak egyszerűen a Pólus Programban végzett vezetői tanácsadói munka szerepelt, hanem az is, hogy a jelentkezőnek ezen a területen legalább két, minimum nettó 20 millió forintos megbízást kellett már teljesítenie.
A PNO Consultants kérdésünkre közölte, önkormányzatoknak dolgozói szakértőik révén ugyan fel tudtak volna mutatni kisebb összegű referenciamunkákat, de mivel a kiírásban szerepelt az "egyenként legalább 20 millió forintos" kitétel, így nem feleltek meg a követelményeknek. Megkérdeztük az NFÜ-t, miért ragaszkodtak a kétszer 20 milliós kitételhez, és miért zárták így ki annak a lehetőségét, hogy valaki például négyszer 10 milliós referenciával vegyen részt a pályázaton. A sajtóosztály szerint az illetékes munkatárs szabadsága miatt teljes választ csak később tudnak adni, de annyit azért már most közöltek, hogy a "szakmai osztály az elvégzendő feladat összetettségére való tekintettel" határozta meg a nettó 20 milliós összeget.
Megbízások egymás után
Az EPAP Kft.-nek mindenesetre nem okozott gondot, hogy megfeleljen ennek a feltételnek: szinte pontosan a kiírásban szereplő összegben kapott pólus programos megbízásokat az NFÜ-től az elmúlt években - derült ki az [origo] által átnézett dokumentumokból. Az ügynökség előbb 2006. december 29-én kötött egy nettó 24 millió forintos szerződést a céggel, ami 2007. február 18-ig szólt, majd két nappal ennek lejárta előtt aláírtak egy újabb - nettó 24,5 milliós - megállapodást.
Egyik szerződést sem előzte sem előzte meg semmiféle versenyeztetés, egyedül az EPAP Kft-től kértek be ajánlatot. A cég munkatársa, Vadas László az [origo]-nak azt mondta, ők keresték meg az ügynökséget azzal, hogy szakértelmükkel segíteni tudják a Pólus Program végrehajtását. Az NFÜ élt a lehetőséggel, és nem is kért be mástól ajánlatot a munkára, amit kérdésünkre azzal indokoltak, hogy a jogszabályok értelmében az alaptevékenység "ellátásához szükséges tanácsadói tevékenység esetében" nettó 25 millió forintos összegig nem kell közbeszerzési eljárást lefolytatni. Mivel a két megbízás tárgya sokban hasonlít egymásra, ezért az [origo] megkérdezte az ügynökségtől, miért volt szükség két külön megállapodásra. "Az első szerződés teljesítése során szerzett tapasztalatok alapján merült fel az igény további munkák elvégzésére" - hangzott a válasz.
Nem érzik aggályosnak
Az NFÜ tehát egymás után közvetlenül kötött két olyan szerződést, amelyek épp alatta maradtak annak a határértéknek, amely felett már kötelező versenyt hirdetni. Az EPAP Kft. pedig így versenyeztetés nélkül tett szert azokra a megbízásokra, amelyeket aztán referenciaként tudott szerepeltetni az idén februárjában meghirdetett közbeszerzési eljárásban.
Megkérdeztük az ügynökségtől, nem tartják-e aggályosnak ezt a helyzetet, amire azonban egyszerűen csak megismételték azt a korábbi választ, hogy szerintük másnak is lett volna lehetősége arra, hogy megszerezze a pályázathoz szükséges referenciát. Az EPAP munkatársa, Vadas László is azt mondta, más tanácsadó cégek szintén teljesíteni tudták volna a feltételeket, de szerinte végül azért nem indultak a pályázaton, mert az elvégzendő feladathoz képest kevesellték volna a megbízásért kapható összeget. Ezt az érvelést ugyanakkor gyengíti, hogy a közbeszerzési kiírásban nem esik szó arról, hogy mennyi pénzt szán a munkára az NFÜ, és a bírálati szempontok között is az szerepel, hogy jóval többet nyom a latban a szakmai tartalom, mint az ár.